Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-82
82. országos ülés 19il január 2i-én, szombaton. 145 A részvényeseknek ugyanis legnagyobb érdekük, hogy fel ne osztassák egészen a nyereség, hanem használtassák fel érczkészletszaporulatra és vagyongyűjtésre, mert ha az állam nem kap részesedést, az megérzi, mert az állam nem részvényes, a részvényes ellenben megkapja azért, ha nem is osztja ki a nyereséget, mert emelkedik a részvény ára, belértéke emelkedik, a mint arra Barta Ödön t. képviselőtársam már egész helyesen rámutatott, hogy hogy lehet az, hogy egy 1400 koronás részvény, a melynek beváltási ára 1520 korona, a törvényben magában van fodrozva, jüus tartalékalap, hogy az miként emelkedhetik folytonosan és ma is 1900 K-n áll e részvény. Hát megvan a titka. A részvényesek legnagyobb érdeke, hogy nekik folyton fokozódó érczkészletszaporodásuk van, érczkészletgyarapodás révén 2 és félszer annyi bankjegy kibocsátására van joguk és annyival többször van joguk, mint a mennyivel az érczkészlet gyarapodik. A bankjegyüzlet forgalma tehát annál nagyobb, másrészt mentől többet tudnak Magyarországtól elvonni a részesedés tekintetében, annál többet gyarapodtak vagyonban az osztrákok javára. (Ügy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Magyarország egy oly közszerzeményű vállalat tagja, a hol mi vagyunk a méhek, az osztrákok a darazsak, a kik a szinmézet az orrunk elől elviszik. (Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldan.) Hogy pedig ezt eklatáns példával illusztráljam, hát, t. képviselő urak, oly adatnak vagyok a birtokában, a mely szinte megdöbbentő (Halljuk!) és én ezt a nemzet szine elé bocsátom megítélés szempontjából, vizsgálják meg a szakértők, (Halljuk! a jobboldalon.) hol van a világon még egy bank, a mely megkísérelhet oly játékot, a milyet itt fogok közölni a t. urakkal. E banknak 1900-ban volt 16 millió tiszta nyeresége, mig aktívája kitett 2268 millió koronát, érczkészlete pedig 1218 millió koronát. 1909-ben kitett a tiszta nyeresége 17 milliót, az aktívája 3 milliárdot, érczkészlete felemelkedett 1713 millió koronára. Most méltóztassék meghallgatni a következőket. (Halljak! Halljuk!) Konstatálni fogom, hogy a magyar jegybank olyan intézmény, melynek csodálatos módon egyik esztendőről a másikra, mikor kevesebb a nyeresége, mint az előbbi esztendőben volt, szaporodik a vagyona és az érczkészlete, még pedig rettenetes arányokban. Előre bocsátom, hogy az ón ismeretem szerint, egy részvénytársaságnak vagyona annak nyereségéből szaporodhatik csupán, mert a részvénytársaságnak egyedül nyeresége révén van módja vagyont gyűjteni. Szaporodhatik vagyona értékeinek emelkedése által is, de tulajdonképen ez is nyereség. 1907-ben a banknak tiszta n] r eresóge volt 29,931.000 korona, 1908-ban 21 millió; tehát 1908-ban 8 millió koronával volt kevesebb nyeresége, mint az előző esztendőben, abban a híres 1907-ík évben. Ugyanabban az esztendőben, EÉPVH. HAPLÓ, 1910 1915. IV. KÖTET. melyben 8 millió koronával csökkent nyeresége, aktívája 47 millió koronával, érczkészlete pedig 94 millió koronával növekedett. Ugyanez az eset ismétlődik 1908-ról 1909-re. 1908-ban 21 millió volt a tiszta nyereség, 1909-ben már csak 17 millió, a mi négy millió koronával kevesebb. A bank vagyona ellenben gyarapodott 109 millióval, érczkészlete j>edig 176 millió koronával. Ezekkel az adatokkal akartam demonstrálni, hogy ez a bank egy olyan könyvelési rendszert alkalmaz, mely a részvényesek — és senkinek másnak érdekében — megrövidíti az államot a részesedésben, vagyis a nyereséget nem osztja fel, mert akkor az állam particzipálna abban, hanem a nyereségnek csak csekély részét osztja fel, a többit felhasználja tőkegyűjtésre és érczkészlet-gyarapitásra. Ez azonban már kizárólag a részvényesek javára esik mindaddig, mig a liquidaczió be nem következik. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Már most a részvényesek legnagyobb érdeke, hogy liquidálni sohse lehessen, mert mentől tovább tart a liquidaczió elodázása, annál inkább csinálhatják ezt a gseftet és annál inkább szívhatják ki a nemzetet. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Most már nézzük meg, hogy kik is hát ezek a részvényesek ? (Halljuk! Halljuk!) Jóhiszeműségein igazolására elég legyen annyit mondanom, hogy elkövettem mindent, a mit egy képviselő elkövethet (Helyeslés a baloldalon), hogy megtudjam, kik is ezek a részvényesek, a kiknek érdekében ilyen bankpolitikát űznek Magyarországon és fentartanak ilyen bankot. (Zaj.) Elnök: A mennyiben az interpelláló képviselő urak bejelentették, hogy interpelláezióikra 2 órakor kellene áttérni ós a ház is így határozott, nagyon kérem a t. képviselő urat, hogy a mennyire csak lehet, beszédét legyen szives befejezni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Azt hiszem, az illető t. képviselő urak bele fognak egyezni abba, hogy most ne mondják el interpellácziójukot, mert, fájdalom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy kilátásba helyezhessem, hogy azt az egy órát, a mely még hátra van, elajándékozzam a t. többségnek. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Miután a ház megállapította azt, hogy két órakor kivan az interpellácziókra áttérni, kötelességem volt erre a t. képviselő urat figyelmeztetni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Polónyi Géza : Ez nem akadályozhatja azonban a szónokot abban, hogy kifejtse a maga nézetét, a mint azt jónak látja. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, a dolog rendbe jön. Szmrecsányi György: Az a mi dolgunk! Polónyi Géza: Remélem, az illető képviselő urak nem fogják tőlem kérni ezt az időt. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) 19
