Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. y Kossuth Ferencz: A tőke megduplázása ! Barta Ödön : DJ évenként mit jelent í A bank kapott 1896-ban az áUamtól 60 millió után 3%-ot, 80 millió után 1%-ot. Ez a mérsékelt kamat az ottani kamatlábviszonyokhoz viszonyítva 2-6 milliót tett Id évenként. Ellenben ha hozzávesszük, hogy elesik a bank az újonnan adott 40 millió átlagkamatjától is, — 3%-kal számítva, l-l millió kamattól — akkor látjuk, hogy a szabadalom meguijtásáért minden egyéb szolgáltatáson kivül még tényleg 3-8 millió évi járadékot fizettet magának az állam. De teljesít a bank ezenkívül kincstári szolgálatokat, államkölcsönök kibocsátásának közvetítését, fiókok felállítását, legalább olyan mértékben, mint a hogy azt a miénk kegyként időről-időre teszi. Hogy támogatja a gazdasági élet minden alakrlását, azt felesleges mondani. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak hozzáteszem, hogy a minimális nyereségrészesedés az állam részére négy millióban van megállapítva, nem kamatokban, hanem részesedésként kap négy milliót az állam, és ha 5%-nál nagyobb a kamatláb, akkor egy igen nagy hányad biztosíttatik még külön az államkincstár számára. (Mozgás.) A német Reichsbank — az sem utolsó követendő példa. A mi közéletünkben gyakran történik rá hivatkozás. Ennek alaptőkéje 180 millió márka. A 3i/o%-on fiiüli nyereség háromnegyed része a birodalmi kincstáré, és hogy ez mit jelent, arra nézve méltóztassék csak a számadatokat nézni. Ez a nyereségrészesedés tett 1906-ban 2514 millió márkát, ezenkívül fizetett a bank jegyadó fejében a birodalmi kincstárnak külön 3,692.000 márkát és a porosz állami kormánynak külön 1,865.000 márkát. Ezek oly szolgáltatások, t. képviselőház, hogy ezt a közös bank feletti vitában stílszerű kifejezést használjam: ez olyan Leistung, a melylyel szemben, daczára a teljes elismerésnek, melyet az Osztrák-Magyar Bank mintaszerű vezetése iránt én is szívesen lerovok, elenyésző csekélységgé törpül le az Osztrák-Magyar Bank szabadalmáért nekünk fizetett ellenérték. (Iqaz ! ügy van ! balfelől.) És, hogy ne essék sérelem a legkisebbeken sem, Görögország, ez a maroknyi kis ország is talált a maga bankja szervezetére egy módot, hogy biztositsa a közgazdaság számára a bank szolgálatát, a mennyiben a mazsolaszőlő-termelés czéljaira alakult társulatot jelentékenyen támogatja. _ Mindezen területeken hasztalan keressük az Osztrák-Magyar Bank tevékenységét, (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) hacsak a közvetítő kereskedelem utján közénk áradó áldásról nem akarunk ily értelemben beszélni. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Hock János: Azt hiszem, a választásokat támogatja ! (Derültség a baloldalon.) Barta Ödön : T. képviselőház! Feladatomul tűztem ki, hogy indokoljam, miért állok én az KÉPVH. NAPLÓ 1910 —1915. IV. KÖTET. önálló jegybank álláspontján és álláspontomnak indokolásául azon a megdönetetlen axiómán kivül, mely szerint állami önállóságról azoknak az intézményeknek önállósága nélkül, melyek államot alkotnak, éltetnek és fentartanak, szó nem lehet, — ezenkívül tartozom az ügy komolyságának, a világnak és talán az én csekélységem komolyságának is azzal, hogy ezen az axiómán kivül, melyet ugyan megdönteni nem lehet, tárgyi okokat is hozzak fel. (Halljuk ! Halljuk !) A tárgyi okok közt ebben a vitában eddig a legjelentékenyebb szerepet játszotta a fizetési mérleg kérdése, mert ugy állítják elénk, hogy fizetési mérlegünk jDasszivitása következtében le kell mondanunk arról az ábrándról, hogy mi önálló bankot állítsunk fel. A t. előadó ur tiltakozik. De vájjon, ha katasztrófának jelzi egy intézménynek felállítását, ez nem egyenesen a lemondásra való kényszerítés ? Hiszen nagyobb lelki kényszer nem lehet, mintha valakinek azt mondjuk, hogy ezt ne tedd, mert ez nemzetedre nézve katasztrófa. (Ugy van ! Igaz 1 Taps balról.) T. képviselőház ! A fizetési mérleg passzivitásának kérdésével részletesebben foglalkozni, mint a hogy azt Földes Béla t. képviselőtársam tette, alig lehet. Csak némi ismétlések utján tehette ezt az ő fényes szónoki képessége és a tárgy anyagának olyan kiváló megismerése daczára is az én Kelemen Samu t. barátom, a ki a fizetési mérleg passzivitásából meritett érvek halomra döntésében igazán remekelt. (Ugy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem akarok ezek után széleskörű ismertetésekbe bocsátkozni, csak azt akarom ideállítani, vájjon helyes-e mindazok daczára, a miket a fizetési mérleg passzivitásának, hogy ugy mondjam, elméletéről tudunk, minduntalan erre hivatkozni. Ha a t. túloldalnak más argumentuma nincs, melylyel az önálló bank felállítására való törekvést meg akarja akadályozni, akkor erre ne méltóztassék hivatkozni, mert ez nagy szegénységre vall. (Helyeslés a baloldalon.) Ugy vannak ezzel az argumentummal, mint az az egyszeri katona, a ki három évig szolgált Bécsben és falujabelieinek arra a kérdésére, hogy aztán látta- e gyakran a császárt, mert hiszen faluhelyen csak a császárt ismerik, azt mondta : »egyszer láttam, akkor se az volt«. (Élénk derültség.) Ez az egy argumentumuk van, és ez sem az, (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert ez nem igaz. Mag ki ennek a tételnek könyvet szentelt, azt mondja, hogy ezeket a mérleg-adatokat az Österreichische Währungsstatistik-ből veszi. Nohát, az osztrák forrásokból meritett vizek illatát ismerjük. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A magyar álláspont az, hogy daczára annak, hogy a tudomány és a gyakorlat minden emberre egyaránt elismeri, — nem is szorul bizonyitásra és én igazán meddő munkát végeznék, ha ennek bizonyítására vállalkoznám — hogy a fizetési mérleg adatait még ott is, a hol nem perfid adatok2