Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

82. országod ülés 1911 január 21-én, szombaton. 131 tehát ma az önálló bank felállítását megakadályozza, nehezíti, vagy lehetetlenné teszi, az lehetetlenné akarja tenni azt is, hogy a nemzet 1917-ben az önálló vámterületre való átmenetel felett is határozzon. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Erre önöket, t. képviselő urak, semmiféle választás fel nem jogosította, semmiféle többségi elmélet nem ad önöknek jogot arra, hogy a nemzetet jövőben gyakorlandó jogaitól is megfoszszák. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És ha sikerül bebizonyítanom, hogy e törvényjavaslatnak ez a czélja, akkor nem szabad zokon venni azoknak, a kik elzárkóznak a kapaezitácziónak minden lehetőségétől és proklamálják a többségabszolutizmust, ha ez az oldal hűségesen teljesíteni és leróni fogja azt a kötelezettséget, hogy igen is ellenáll és megakadályozza egy ilyen törvényjavaslat törvényerőre emelkedését. (Ugy van ! Ugy van! a, baloldalon.) Kiemelem, hogy én az önálló banknál magának a valutának önállósítása mellett foglalok állást, a mit majd ki fogok fejteni. Ennek folytán igen természetes, hogy nekem feltétlenül prius a bank mint a vámterület. (Helyeslés a baloldalon.) De, t, ház, ebben a kérdésben történeti multunk van. A történeti múlt azt tanítja, hogy 1899-ig tényleg egységesen lejáró határidőkkel operált a magyar törvényhozás. 1899-ben azonban Széll Kálmán t. képviselőtársunknak, későbbi ministerelnöknek vezetése alatt nagy küzdelem árán kiharczoltuk, hogy ez a két kérdés külön választassák. Méltóztassék az 1899 : XXX. t.-cz. tárgyalásait elolvasni; milyen nagy vivmányszámba menőnek hirdette akkor maga Széll Kálmán azt, hogy sikerült kieszközölni, hogy a bank és a vámterület nem esik össze lejárat tekintetében ! Igaz, hogy annak a törvénynek álláspontja az volt, hogy 1907-ben vámterület és 1910-ben a bank. De a princzipiumot vitatom csak : teljes diadalként, nemzeti diadalként ünnepeltük akkor azt, hogy a két határidőnek összeesése többé bekövetkezni nem fog, és a nemzet nem lesz kitéve annak a rázkódtatásnak, hogy egyszerre kell minden gazdasági kérdést megoldani. (Helyeslés a baloldalon.) Majd kíváncsi vagyok rá és el is várom, hogy Széll Kálmán tisztelt képviselőtársam ezt a mindenesetre helyes álláspontját most is meg fogja védelmezni. Én számitok rá. De a ki ezt a törvényjavaslatot ebből a szempontból kezeli, annak észre kell vennie, hogy ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, akkor nekünk 1917ben álmodnunk sem lehet az önálló vámterületről, mert, t. képviselőház, a vámterület már 1915-ben bizonyos tekintetben lejáró szerződésekkel kezeltetik. És 1915-ben már meg kell indulnia a vámterületi tárgyalásoknak ugy, hogy a vámszerződések nem 1917-ben, hanem már 1915-ben előkészítendők lesznek. Ha tehát mi, t. képviselőház, 1915-ben már az idegen kormányokkal megállapodásokat, vagy kötelező parafirozott okmányok alapján tarifaszerződéseket kötünk, akkor azokon már többet változtatni nem lehet, csak hatalmi utón. Ámde, t. képviselőház, ha 1915-ben lekötik 1917-en túlra a vámterületet és nekünk 1915-ben még önálló jegybankunk nincsen, akkor 1915-ben már csak azon okból sem lehet a vámterület kérdésében különváló intézkedéseket tenni, mert nem lévén külön valutánk és külön bankunk, nem szerződhetünk a külállamokkal a saját önállódásunk alapján. Ennek folytán, t. képviselőház, a ki önálló valutát akar, annak 1914-en tul az önálló jegybank kérdését elodázni nem szabad és nem lehet, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) mert ellenesetben, ha 1917-ig kötik le az önálló jegybank kérdését és a vámterületet együttesen, akkor egészen nyilvánvalólag bekövetkezik az, a mit pedig 1899-ben meg akartunk előzni, hogy a két határidő együttes összeesése okából a nemzet nem lesz és nem lenne képes azt a kétségtelen nagy megrázkódtatást elviselni, a mi ennek a két nagy dolognak különválasztásával jár. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) T. képviselőház ! Én a magam egyéni álláspontját fejezem ki. Én tisztában vagyok azzal, hogy az önálló jegybank felállítása e pillanatban bizonyos nehézségekbe ütközik. Tévesen értelmeznék azonban ezt a harczot, legalább én szerintem, ha önök, t. túloldali képviselőtársaim, azt hinnék, hogy a harcz a körül folyik, hogy önök, a többség, ma állítsák fel az önálló jegybankot. Az én törekvéseim közé legalább nem számit ez. A dolog ugy áll, t. képviselőház, hogy itt két alapon folyik a harcz. Az egyik az elvi alap, a melyet egy kisebbség saját önálló bankelméletének megvédelmezése czéljából jogosan folytat. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a másik alap a gyakorlati rész, a mely abból áll, hogy mi az ellenállást kifejtjük ott és azon a területen, a hol a többség elvesztette jogát arra, hogy ilyen törvényeket alkosson, mert egyrészt alkotmányunkat veszélyezteti, másrészt és főleg pedig el akarja zárni a nemzetet attól, hogy 1917-ben az önálló jegybank alapjára átmehessen. Az én feladatom tehát az lesz, t. képviselőház, hogy ezen állitásaim igazságát bebizonyítsam. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. képviselőház, szeretek a vitatkozás tekintetében agyakorlati eredmény szempontjából is konkrét álláspontot jelezni. Én tudom azt, hogy a bank f elállításának most technikai akadályai vannak. A második akadálya ennek az önök többsége. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : Ez a legfőbb akadálya!) És én, t. képviselőház, csak azért, hogy a többségi elv érvényesülését respektáljam, ennél a vitánál még arról is hajlandó vagyok lemondani, hogy kimutassam, miként jött létre ez a többség. T. képviselőház ! Azt a jogát önöknek, hogy mint többség a közös jegybank alapján intézkedhetnek, nem akarom vita tárgyává' tenni. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) A királyi vétót azonban már nem számítom azon akadályok közé, 17*