Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

132 82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. mert azt minden izében jogosulatlannak, alkotmányellenesnek és törvényellenesnek tartom. (Elénk helyeslés a széhőbaloldahn.) Be fogom azonban bizonyítani, t. ház, hogy ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot egyenesen azzal a tendencziával nyújtották be, hogy egyrészt alkotmányunkat kompromittálják, (Mozgás a jobboldalon.) — nem önök, t. uraim, hanem onnan, a honnan ez a dolog előkerült — másrészt pedig, hogy lehetetlenné tegyék a nemzet számára azt, hogy 1917-ben az önálló vámterület álláspontjára átmehessen. (Helyeslés a szélsöbaloklalon.) Áttérek ezek után az érdemleges munkára és kezdem azon, hogyha ilyen előzmények után bírálat tárgyává teszem azt, hogy a törvényalkotásnak micsoda munkája ez, a mely előtt állunk, arra a meggyőződésre jutok, hogy akkor, a midőn önök várják tőlünk, hogy mi az érveink súlyával bizonyítsuk be az önálló bank gazdasági szempontból való helyességét is, akkor szinte emberfölötti feladat megoldását várják tőlünk. Hiszen nekem azzal, hogy a politikai indokokat előtérbe toltam, nem az volt a czélom, hogy a kérdésnek másik része elől, t. i. a gazdasági vonatkozások elől kitérjek, sőt ellenkezőleg, a mint méltóztatnak róla meggyőződni, feladatomnak legfőbb része épen annak kiimxtatása, hogy Magyarországot a gazdasági válság, sőt a teljes gazdasági tönk fenyegeti, hogyha Magyarország az önálló bank álláspontjára nem megy át, (Halljuk ! Halljuk !) de ha itt közelebbről megnézem a törvényalkotás módját, azt látom, hogy a parlament egy teljes fizikai lehetetlenség előtt áll. Ha szemügyre veszik azt a nagy matériáiét, a melynek elemzésére és megoldására vállalkoznia kell egy szónoknak, a ki ezeknek a törvényjavaslatoknak általánosságban való megvitatását akarja, akkor rögtön be fogják látni, hogy sem olyan fizikum, sem olyan agyvelő nem született, a mely ennek a feladatnak a megoldására képes lenne. Csak magának a bankaktának egyik szakaszában, az 1. §-ban, gondolom, 30 törvény van czitálva. A bankaktát ugy kezelték eddig, hogy nem is nyomatták ki összefüggő egészében a törvényjavaslatot, hanem csupán egymásra utaló idézetek utján ugy, hogy a ki meg akarja ezt a törvényjavaslatot általánosságban ítélni, annak egy egész törvénytárt kell a fejében tartania. Tgy történik azután, hogy ezen a réven ugy alkotjuk meg törvényeinket, hogy utólagosan szinte szégyenkeznünk kell felettük. Méltóztassanak csak megnézni a bankaktának már innen emlegetett 55. ozikkét és arról méltóztatnak meggyőződni, hogy egy teljesen végrehajthatatlan, tehát nevetséges törvényt akarunk alkotni, illetőleg hoztunk be a törvényhozásunkba, a mely egy egyszerű, képtelenség. A bankakta 55. czikkelye t. i. jogot ad mindkét kormánynak, szemben azon magasztos elvvel, hogy a kormányok hitelt a banknál igénybe ne vehessenek, hogy váltó alapján hitelt vehessenek igénybe és pedig korlátlan mennyiségben, mert ez nincs is limitálva. Kifejtették már, hogy a kormány nem lévén czég, váltót nem állithat ki. Ennek folytán — lucus a non lucendo — van egy törvényünk, a mely képtelenség. És most mi történik ? A törvénynek kijátszása ! Az államkormány t. i. mégis igénybe veszi azt a hitelt, de mily módon 1 Folyamodik egy bejegyzett czéghez, — nevezzük hitelbanknak •— nyittat magának ott egy folyószámlahitelt és az azután beküldi a váltót az Osztrák-Magyar Bankhoz, és így szerzi meg magának a kormány a hitelt. Ennek fejében azután örökös főrendiházi tagságot kap a Hitelbank vezérigazgatója, törvényhozójává lesz Magyarországnak azért, mert segített kijátszani a törvényt. (Igaz! Ugy van ! Tetszés és helyeslés a bal- és a szüsőbaloldalon.) De hogy milyen dolgokat akarnak ezzel a törvényhozással elfogadtatni most és ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, ezt mindjárt meg fogják látni, ha előveszem az érme-szerződést és annak egyes rendelkezéseit. Mert mielőtt a bankra magára rátérnék, ezzel a kérdéssel foglalkoznom kell, mivel egyik jelensége ennek a vitának az, hogy előttünk fekszik egy érme-szerződés, és — ne haragudjék rám senki — azt nem olvasta el senki, az előadó urat sem veszem ki, sőt kérném, ne vegye zokon, de gyanakszom, hogy a pénzügyminister ur sem revideálta ezt a dolgot, (Mozgás jobbfelől) mert szinte lehetetlenségnek tartom, hogy ha önök közül valaki elolvasta vagy ő elolvassa, hogy egy ilyen törvény megszavazását tőlünk a képviselőházban kívánhatnák. Rá fogok mutatni arra, hogy régen törvényekkel hatályon kivül helyezett intézkedésekre akarnak önökkel felhatalmazást adatni a pénzügyminister ur számára. Hock János (a jobboldal félé) : Lássákk, lássátok ! (Élénk derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza : Mielőtt azonban ennek bonczolására rátérnék, meg kell említenem, hogy elfelejtettem a t. előadó úrral szemben egy fontos dolgot megjegyezni és ezt utólag reparálom. A mélyen t. előadó ur beszédében volt eg}'' rész, a melylyel én nemcsak egyetértek, de a melyért én neki utólagos köszönettel tartozom és beszédem egy részében az ő ezen nyilatkozatát egyenesen jeligévé választom. (Halljuk ! Halljuk !) Az előadó ur t. i. kijelentette, hogy a készfizetések felvételének kérdése erkölcsi kötelesség, sőt a nemzetnek becsületbeli ügye. Ezt én jelige gyanánt fogom kezelni a készfizetések felvételének kérdésénél s különösen fel fogom hivni szíves figyelmüket arra, hogy nagyon kényesek legyünk ennek a kérdésnek megoldásánál, hogy vájjon ez a javaslat alkalmas lesz-e arra, hogy e nemzet becsületügyét megvédelmezzük, nem is szólva arról, hogy mennyiben helyes, hogy egy nemzet saját becsületügyét közösügygyé teszi más állammal, az osztrákoldtal szemben. Azt hittem, hogy a magyar nemzet sokkal finnyásabb lesz, hogy saját nemzeti becsületének beváltását önmagára fogja bízni. De, t. képviselőház, rátérek ennek az érmeszerződésnek rövid ismertetésére, azért, mert azt kellett tapasztalnom, hogy sem a bizottság előtt, sem annak jelentésében, sem itt a házban eddig