Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

130 82. országos ülés 1911 /< a bankszétválasztás létesitettetik. a két állam között egy megegyezésnek kell létesülnie, nem. Kérdem, mióta lett függetlenségi párti hivatás, hogy akkor, a mikor a törvény valamit nem tartalmaz, a Neue Preie Pressét idézzük mint jogforrást és annak közlését fogadjuk el törvényerejűnek \ (Igaz! ügy van I a szélsőbaloldalon.) Ez nagyon veszélyes lejtő ! Nagyon tisztelem azt a lapot, sokat okulok belőle, de jogforrásnak el nem fogadhatom. Rosenberg Gyula (közbeszól). Justh Gyula : Törvényben nincs ! Miránk csak a törvény kötelező ! Polónyi Géza: Mindjárt illusztrálni fogom ezt a kérdést, talán megelégedésre. Hol van az a klauzula-rész, azt én nem tudom. Akkor, mikor kérdést intéztünk a magyar kormányhoz eziránt, két feleletet kaptunk.. Először azt, hogy ott van az, a mi a törvényben van. Szinte lehetetlennek tartottuk, hogy ha egy formula létezik, annak csak egy részét vegyék be a törvénybe ; sőt annak idején hivatalosan is megmondták, hogy ezenkivül nincs. De akár van, akár nincs, ránk nézve ez teljesen közönbös, mert a magyar nemzetet a mi alkotmányunk értelmében csak a törvényhozás által megalkotott és Ö felsége által szentesitett és a nemzet számára kellőleg kihirdetett intézkedések kötelezik. (Helyeslés ä szélsőbaloldalon.) Nézzük meg, t. képviselőtársam, hogyan is állunk ezekkel a Benedikt-féle titkos megállapodásokkal ? Csak ugy röpködnek a levegőben. Minden nap lelepleznek egyet, nyilván azon szándékkal, hogy az ellenzék táborában mutatkozó egységes hangulatot szétválaszszák. De nézzük közelebbről ezt a tendencziát. Olyan időben, a mikor az osztrák kormány — hogy osztrákul fejezzem ki magamat — »sprungon« van, hogy az argentinai hus kérdésében megkötött titkos megállapodás dolgában, a mint Bécs város községtanácsa már ki is mondta és a mint fenyegetőznek vele, hogy ők egyoldalulag fognak intézkedni — abban az időben vitatja itt egy t. képviselőtársam, hogy minket valamire kötelezne ez a dolog. Ilyen szankczióval el nem látott megállapodások még törvényben sem érnek semmit. Konkrét példával illusztrálom. A kiegyezési törvényben benne van az, hogy Magyarország kötelezettséget vállal a tőzsdereform iránt. Helytelenítettem, de benne van. Ez azért a t. többséget legkevésbbé sem feszélyezi. Mikor a perrendtartás tárgyalásánál felhoztam a dolgot, magam is követeltem a tőrsdereformot, de mintha ez a megállapodás nem is léteznék, a kérdést egyszerűen mellőzik. HaiííOS Elemér : Nem ez a kormány vállalta ! Polónyi Géza : De törvényben van, és még sem tekintik kötelezőnek, a Benedikt formulával szemben pedig már elháríthatatlan akadályt látnak a maguk számára, holott, az nincs is a törvényben. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Érdekes összehasonlítási alap kínálkozik annak megítélésére, hogy menn}dt ér ez a Benedikt formula. Epén annyit ér, mint a Sieghardt által tett Ígéret. Méltóztassék megengedni, hogy én ezt banknuár 21-én, szombaton. nyelven magyarázzam meg. Sieghardt úrral szemben egy deviza-követelése van Kossuth Ferencz urnak. Palugyay Móricz: Nemcsak Kossuthnak, az egész akkori kormánynak! Polónyi Géza: Hát a kormánynak ! A koalicziós kormánynak. Egy belföldről külföldre szóló követelés. Viczeverza, Benedikt urnak követelése van ugyanazon kormány ellen Ausztriában. Rosenberg Gyula: Jobb az aláíró! Polónyi Géza: T. képviselőtársam! A deviza nem lévén egyéb, mint a belföldről külföldre szóló kölcsönös követelések kiegyenlítésének eszköze, állítsanak ki ezek az urak egymásra két devizát és bocsássák a piaczra Sieghardt urnak a magyar kormánynyal szemben tett igéretét és vice-versa a magyar kormánynak Benedikt úrral szemben tett igéretét és kérdezzék meg a tőzsdén, hogy mit kap érte. Akkor rá fognak jönni, hegy ez a két deviza teljesen paritásos : egyik sem ér semmit, (Elénk derültség.) t. i. mindkettőben van egy be nem váltandó Ígéret, az a baj, hogy nem érczre szól, hanem csak papirosra, (Élénk derültség a baloldalon.) a papirosvalutának mindenféle hátrányaival. Justh Gyula : Tökéletesen így van ! Polónyi Géza : De nem értem, hogy miért épen a magyar törvényhozás jelenlegi többsége áll elő az ilyen Benedikt-féle formulával, mint elháríthatatlan akadálylyal. Hiszen ki fogom mutatni, hogy ebben a törvényjavaslatban, a melyet önökkel most meg akarnak szavaztatni, egy olyan Benedikt-formulát akarnak bevitetni önökkel, a mely örök időkre, vagy legalább a mig mi élünk, lehetetlenné fogja tenni az önálló jegybanknak a felállítását. Nevezetesen a részesedési arány, és illetőleg a vagyonfelosztási kulcs kérdésében majd foglalkozom a dologgal, ott be fogom bizonyítani, hogy önöknek legkevesebb joguk van arra, hogy ilyen formulákra hivatkozhassanak, mert én érteném, ha akár az én igen tisztelt barátom, Rosenberg G3rula, akár Hegedüs Lóránt, akár az igen tisztelt előadó ur, valamikor az önálló jegybanknak híve lett volna és azt mondaná, hogy most már nem lehet az, mert a Benedikt-formula megakadályozza benne. De azt igazán nem értem, hogy azok az urnak, a kik egész életükön át, mielőtt a Benediktféle formuláról valaha valamit hallottak volna, mindig ellenezték az önálló bankot, miért akarnak a Benedikt-féle formula fügefalevele mögé bújni, ezt igazán nem tudom. (Derültség balfelől.) Hock János: Szégyenlik magukat, hát^ürügyet keresnek ! Polónyi Géza: Én még egy kérdést bátor vagyok érinteni és ez az, hogy az önálló jegybank kérdése szoros összefüggésben áll a vámterület kérdésével, mondják önök és mondjuk mi is, azzal a szankczióval, hogy az én meggyőződésem szerint az önálló bank felállítása egy törvényes antecedenciája annak, hogy a nemzet 1917-ben az önálló vámterület álláspontjára átmehessen. A ki