Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

126 82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. Bemutatom a főrendiház elnökének átiratát, melylyel értesít, hogy a Szerbiával 1910. évi Julius hó 14—27-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot (írom. 133,151) a főrendiház a képviselőház által megállapított szerkezetben változatlanul elfogadta. Minthogy a törvényjavaslatra nézve a két ház között a teljes megegyezés létrejött, az a szokott módon legfelsőbb szentesités alá fog terjesztetni. Bemutatom Komárom város közönségének feliratát a városi tisztviselők anyagi helyzetének ja vitása érdekében. A házszabályok 242. §-a értelmében a felirat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítvány- és interpellácziós könyveket felolvasni. Nyegre László jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben bejegyzés nincs. Az interpellácziós könyvbe a következő interpellácziók vannak bejegyezve : január 17-ikéről elmaradt Sümegi Vilmos interpellácziója a katonai brutalitások folytán öngyilkossá lett Hlatky Zoltán ügyében a honvédelmi minister úrhoz ; Január 20-ikáról Szmrecsányi György interpellácziója a poolban levő hajótársulatok és a kormány között a kivándorlók szállítása czéljából kötött szerződés tárgyában a belügyminister úrhoz ; január 21-ikéről Huszár Károly (sárvári) interpellácziója az ökörmezei járásban száz és száz számra élőforduló hamis hivatalos okiratok tárgyában az igazságügyi és belügyminister urakhoz. Elnök: Javaslom, hogy az interpellácziókra délután. 2 órakor térjünk át. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a napirend szerint az OsztrákMagyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezzel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom.. 150, 163) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A függetlenségi és 48-as párt (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) egy hozzá méltó magasztos és nagy feladat betöltésére vállalkozott, lerój ja a régi adósságát és a nemzet színe előtt bizonyítékokat szolgáltat az iránt, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) hogy a nemzet csak ugy biztosithatja messze jövendőjét, ha a gazdasági önállóság területén elsősorban az önálló jegybankot állítja fel. (Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.). Ebből a munkából a magam számára is kikövetelem a részt, s teljesíteni fogom a reám váró feladatot. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.). Ha szertenézek, s tudom azt, hogy meggyőződésem szerint alkotmányunk, sőt bizonyos mértékig nyelvünk . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csengd) : Csendet kérek. Polónyi Géza : ... és egész gazdasági jelenünk és jövendőnk egyszerre forog koczkán, akkor fájós érzelemmel tölt el, ha látom azt a hideg, szinte dermesztő közönyt, a melylyel ezen kérdés kezeltetik. A nemzet széles rétegei — mondjuk igy — megcsömörlöttek a politikától, a nemzet másik része reményvesztetté lett, a harmadik rész eladta magát. (Igaz / Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbjelöl.) Csak kisded az a csoport, a mely lelkesedésének nemes hevével tölti be azon feladatát, hogy megvédelmezze azokat a sánczokat, a melyek a nemzet jobb jövendője szániára lesznek építendők. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És a mikor ily nagy kérdések forognak koczkán, a t. képviselőház, a mely elrendeli az öt órán át tartó, egy órával meghosszabbított üléseket, kénytelen konstatálni, hogy az ülés elején a ház tanácskozásképtelen. (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek nem biztató jelenségek, hogy a meggyőzésnek bármely fegyverével is a többséget álláspontunk helyességéről meggyőzhessük, sőt arra is kevés a kilátás, hogy a nemzetet magát az ő hideg közönyéből felrázzuk. Pedig, t. képviselőház, a helyzet az, hogy ma az előttünk fekvő törvényjavaslatban egy bankultimátummal, egy pártultimátummal és egy királyi vétóval állunk szemben. (Ugy van! Ugy van! baljelől.) Bankultimátummal, mert hisz a bank közgyűlésén Pranger vezértitkár indítványára kimondatott és a magyar törvényhozás számára átküldetett az üzenet, hogy e törvényjavaslatot, illetőleg az alapszabályok módosított ezikkelyeit vagy ugy fogadják el egészükben, a hogy vannak, vagy pedig azokat egyáltalán elvetetteknek tekintik. Ennek visszhangját találom a törvényjavaslat indokolásában is, ugy hogy a vitának egyik jellegzetes főrésze az, hogy itt tőlünk azt követelik, hogy e törvényjavaslatot a maga egészében érintetlenül szavazzuk meg, a hogy az előttünk fekszik, és egyúttal ünnepélyesen be van jelentve, hogy az ellenzék érvei előtt a többség nem hajlandó meghajolni, mert egyenesen posztulátummal lép elénk, hogy az egészet ugy, a hogy van, kell elfogadnunk, módosításokra pedig nem számithatunk, azokat a többség elfogadni egyáltalán nem hajlandó. T. képviselőház ! Ily helyzetben az ellenzék számára nehéz, de szerintem mentől nehezebb, annál nemesebb feladat vár; mert maga az, hogy egy törvényjavaslat azon követeléssel jelenik meg előttünk, hogy azt mi minden részletében ugy a hogy előttünk van, elfogadjuk, a parlamentarizmusnak oly meghamisítását jelentené, s oly többségi abszolutizmust inaugurál, a mely ellen a függetlenségi pártnak és minden ellenzéknek a világon eUenállni kötelessége.