Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

SÍ. országos ülés 19ÍÍ január 20-án, pénteken. 119 a mi a Szóll-Körber-féle kiegyezésben volt, bizonyos mértékben még megpótolva. Megpótolva oly változtatásokkal, a melyeket a magyar mezőgazdaság hivatott érdekkörei a legmelegebben üdvözöltek, és a melyek a magyar mezőgazdaságnak valóban lényeges érdekeit szolgálták, a mint azt a legutóbbi ausztriai események nagyon is igazolták, (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) És ha t. barátom kvázi gúnyosan hivatkozik arra, hogy a koaliczió egyes pártjai közt a kardinális jelentőségű, főkérdésekben nem volt meg az elvi egyetértés, ez egészen természetes dolog, mert különböző közjogi alapokon állottunk, de ennek az elvi egyetértés hiányának konzekvencziáját mi le is vontuk, és remélem a koalicziónak legalább azt a tényét, hogy az egyetértés hiánya következtében megbuktunk, még talán Hegedüs Lóránt t. barátom sem fogja kifogásolni, (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mielőtt a kvóta kérdésével is foglalkoznám, épen azért, mert ezek aktualitása leghatározottabb mértékben fennforog, fel kell hivnom a t. ház figyelmét, hogy ha az a kiegyezés, a melyet mi megkötöttünk, csakugyan olyan rossz mint a milyennek azt Hegedüs Lóránt t. barátom állítja, akkor a legelemibb feltétele a politikai korrektségnek, hogy ha valamely kiegyezést már ab ovo rossznak tartok, azt még rosszabbá tenni nem engedem és ebből a szempontból kérem én az ő és az egész túloldalnak a támogatását. (Halljuk! Halljuk!) Miről van szó ? Egyrészt a kiegyezésnek 20. czikke, másrészt az azt kiegészítő zárjegyzőkönyv, a magyar mezőgazdaság érdekei szempontjából nagyon is értékes jogokat biztosítanak. Nem árulok el semmiféle titkot, mert valamint Spitzmüller akkori Sectionsschef, jelenleg egy magas bankállásban levő előkelő osztrák államférfi, a kiegyezést pénzügyi szempontból egy tudományos testületben bírálta meg, ugyanúgy az osztrák földmivelésügyi ministerium két szakreferense, Binder és Seidler urak ugyanezen kérdéseket per longum et latum egy másik szaktestületben tárgyalták. Ebben a 20. §-ban és az annak kiegészítését képező zárjegyzőkönyvben, mely természetesen a nemzetközi szerződés kötelező erejével bir, biztosítva van Magyarország számára az a jog, hogy vitás felfogás esetén a külföldi állatimport tekintetében minden körülmények között a szigorúbb felfogás érvényesül. Rosenberg Gyula: ügy van! Mezőssy Béla: Köszönöm, hogy t. barátom ezt a valóságnak megfelelően helyesli és konstatálja. Es ime, mi történik most Ausztriában? Valóságos versengés van az államférfiak közt a tekintetben, hogy tulajdonképen ki irta alá ezen zárjegyzőkönyveket, és ki hát a felelős azokért a bizonyos titkos megállapodásokért is, melyek i tulajdonképen már egyáltalában nem titkosak. Bienert tiltakozik ellene; hivatkoznak Brafra, a ki kétségbeejtően tiltakozik ellene, Zacsekre, és egész sorozatára azoknak az államférfiaknak, kik ott egy rövid idő alatt váltakoztak, de mindannyian tiltakoznak ellene. Miért ? Valószínűleg nem azért, mintha azok az egyezmények nekik hasznosak lennének, mert hiszen, ha hasznosak lennének, mindegyik a maga érdemének szeretné betudni; hanem azért, mert ezen a téren a magyar mezőgazdaság érdekei az egész vonalon megvédettek. Es most, mikor Ausztriában a christlichsociale Partei bizonyos mértékig zavarban van a szocziáldemokraták agitácziójávai szemben, t. i. a szocziáldemokraták a kiegyezésnek épen ezt a részét egy kiméletlen parlamenti akcziő tárgyává akarják tenni az uj korniánynyal szemben, nincs senki, a ki helytálljon és bekövetkezik az az igazán megmosolyogni való eset, hogy a christlich-sociale Partei, mely irtózatosan hatalmas akkor, mikor Magyarország lefőzésóről és magyar ministereknek clüpirozásáról van szó, egyszerre csak mélyen elcsendesül és azzal védekezik, hogy ha ez a jaárt tudta volna, hogy mi van a kiegyezésnek ezen részletében és jegyzőkönyveiben, akkor ezt a kiegyezést sohasem szavazta volna meg. Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy ha az én t. barátom a kiegyezésnek egy tehertételét egyszerűen ideállítja, tudniillik a kvótafelemelést, és másról nem beszél, hát ez a kritika lehet kellemes, lehet tetszetős, meg is tapsolja a t. túloldal, ele abszolúte nem igazságos, mert egyoldalú. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én ugy fogom fel a helyzetet, hogy a kvótafelemelésért mindannyian, kik ahhoz hozzájárultunk, akár ellenzéki oldalon vagyunk, akár a túloldalon, kell hogy viseljük a teljes politikai és erkölcsi felelősséget. (Helyeslés balfelöl.) És ezt mi el is vállaljuk. A kvótafelemelés terhével állottunk választóközönségünk elé és daczára ennek, egy hihetetlen választási hadjárat után is, a nemzet minket nem dezavuált, mert legalább egy részünk visszakerült. De különös dolog, hogy épen a nemzeti munkapárt, a melyet én tulajdonképen a szabadelvű párt egyenes leszármazottjának akarok tekinteni (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) . . . Hoványi Géza : Ez nem szégyen ! Mezőssy Béla,: . . . nem, de nem is valami nagy dicsőség! (Elénk derültség és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Különben is ez igazán mellékes és az ügy érdemére nem lényeges. (Halljuk! Halljuk !) Ha a nemzeti munkapárt a szabadelvű párttal bizonyos mértékig rokonsági konnexusban van, — s ezt talán mindannyian méltóztatnak helyeselni, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akkor a legkevesebb jogezime van Hegedüs Lóránt t. barátomnak szemrehányást