Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.
Ülésnapok - 1910-81
január 20-án, pénteken. 120 81. országos ülés 1911 tenni a kvóta felemeléseért és azért, hogy a függetlenségi párt a maga népszerűségének koczkáztatásával, ennek ódiumát vállalta és egyúttal a kiegyezést megkötötte. Hisz épen azok az érdekkörök, a melyeknek Hegedüs Lóránt t. barátom hivatalos szószólója, követelték 1907-ben, a gazdasági krizis idején a legtürelmetlenebbül, a leglázasabb izgatottsággal és szenvedélylyel, napokon és órákon át tartó izgatottsággal lestek, hogy végre-valahára megköttessék a kiegyezés, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ily előzmények után, a mikor én még hivatkozhatnék Hegedüs Lóránt t. barátom családi levéltárából is azokra az adatokra, melyek szerint éjien ő hozzá nagyon közel álló egyén szintén a kvótafelemelés kórdósében beszélt és a kvótafelemelést nem ellenezte, teljesen méltánytalan, teljesen jogtalan ezt a felelősséget tisztán és kizárólag a mi nyakunkra hárítani. Lehetőleg kímélni akarok minden személyes érzékenységet, de bizonyos és pedig azon legnehezebb momentumokat, a melyek a kiegyezési tárgyalásoknak úgyszólván legkeservesebb napjai voltak, kell, hogy szellőztessek. Madarassy-Beck Gyula t. barátom kifogásolta Földes Bélánálhogy ő egy európai hiríí könyvet irt. Kifogásolta ezt azért, mert, ha a professzorok — szerinte — teóriákat írnak és azt az életben megvalósítják, az a nemzetnek igen sok milliójába kerül. Ez a Földes Béla könyvére és teóriájára azonban nem áll azért, mert az ö, könyve a nemzetnek csak dicsősége. (Élénk éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Madarassy-Beck Gyula: Én beszédéről szólottam. Mezőssy Béla: Kérem, azt méltóztatott mondani, hogy ha az ő teóriáját kipróbálnák a valóságban, az a nemzetnek igen sok milliójába kerülne. (Mozgás és közbeszólások a jobboldalon.) De ez nem lényeges. Azt azonban egész nyugodtan mondhatom, hogy volt viszont egy jjrofesszorunknak egy könyve — és nagyon örülök, hogy szerencsém van az illető igen t. képviselőtársamat itt látni — melyet a kvóta felemeléséről irt meg, a mely hatalmas fegyver volt velünk szemben ós a melynek alapján formálták meg az osztrákok a maguk követelését. (Tetszés a bal- és a széls öbaloldalon.) Hogyha Hegedüs Lóránt t. barátom szemrehányásokat tesz, akkor nem illik neki saját tiszteletreméltó hagyományaikat elfelejteni, (Élénk derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon) mert nagyon könnyen abba a szinbe kerülhetne mint egy és pedig meglehetősen sok szerelmi kalandon keresztülment élemedett leányzó, a ki annak kezdene szemrehányást tenni, a ki talán életében először és remélhetőleg utoljára lépett félre. (Derültség a bal- és a széls öbaloldalon.) Ne méltóztassanak rossz néven venni tőlem, hogy tulajdonkópeni beszédemnek egész részeit össze kell szűkítenem, (Élénk felkiáltások a balés a szélsöbaloldalon: Sálijuk ! Halljuk!) de anynyira éles, és szerintem annyira igazságtalan volt az a támadás, hogy kénytelen vagyok arra beszédem egész folyamán annak többi részeire való tekintet nélkül bizonyos mértékig kiterjeszkedni, (Sálijuk! Sálijuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) annál is inkább, mert Kossuth Ferencz nek, ezen párt elnökének nyilatkozatát a kormány szócsövei egyenesen oly világításban tüntették fel, a mely az én felfogásom szerint a jó izlés rovására esik. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elválaszthatnak bennünket egymástól politikai ellentétek, pártkülönbségek, de egyet politikai vitáinkban és támadásainkban sohasem szabad elfelejteni, és ez az, hogy ha valaki a túloldalon meggyújtja a tömjént, hogy a ma hatalmasainak füstöljön vele, akkor ne gyújtsa azt meg ugy, hogy kárt tegyen olyan egyéneknek és politikailag olyan kiváló férfiaknak, kikre még a magyar nemzetnek nehéz időkben szüksége lehet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mikor Hegedüs Lóránt t. barátom a kiegyezésnek jiénzügyi részét formaliter persziflálta, elfelejtette, hogy fordulhatnak még ugy is az idők és események, — hiszen utóvégre egy kormány sem örökéletű — hogy ép azok az egyének, kik ennek a kiegyezésnek jrenzügyi részét megalkották, értem alatta Wekerle Sándort és Popovics Sándort, kik ezért elsősorban kell hogy viseljék a felelősséget, kormányra kerülhetnek. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Micsoda kellemetlen helyzetbe jut majd Hegedüs Lóránt t. barátom, (Elénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) a ki esetleg annak a ministeriumnak lesz majd valamelyik bársonyszékben nagy oszlopa, hogyha egy magamfajta malicziózus ember ki fogja keresni az ő régi nyilatkozatait, a melyekben olyan embereket, mint Wekerle és POJDOVÍCS Sándor, pénzügyi tudatlansággal vádol ? (El.énk derültség és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert vázolhatja az én t. barátom a maga politikai jövőjét olyan rózsásnak, hogy csupa bárányfelhők úszkálnak előtte az égen, de azt az egyet, a józan magyar közvélemény előtt soha el nem hitetheti, hogy ő pénzügypolitikai téren többet tud, mint ezek a t. államférfiak. (Selyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én csak azt kívánom neki, hogy ha sikeres lesz pályafutása ezen a téren, szerezzen ő a magyar hitel konszolidácziója és az Ausztriával való pénzügyi küzdelmek terén annyi érdemet, mint a mennyit ezek az urak maguknak eddig megszereztek. (Selyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bitterek az ő beszédének egy másik ré^szére, az u. n. Benedikt-formulára. (Sálijuk! Sálijuk!) Az a formula, abban a szövegezésben, a mint azt az a nagyon tiszteletreméltó
