Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

118 81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. orvosszerét az aszpirinben, a mely a fogfájástól az izületi csuzig, a náthától a koleráig minden ellen javaltatik, ugy ezek a szakértők Magyarország minden bajának orvoslását az önálló jegybanktól várják. Én nem hiszem, t. ház, hogy ez az önálló jegybank olyan általános gyógyszer volna Magyarország sebeire, mint a minőnek azt állítják. De mély tisztelettel arra kérem (Zaj balfelöl Hall juh! Halljuk! a jobboldalon.) a t. túloldal képviselőit, hogy azt az óriási energiát, azt a nagy szorgalmat, azt a tudást, a melyet ebbe a kérdésbe, az önálló jegybank kérdésébe belevittek, hogy ezt legyenek szívesek gyümölcsöztetni Magyarország egyéb hitelszervei és a magyar hitelszervezet többi ágai részére, s akkor meg vagyok győződve arról, hogy igen hamar el fog következni az önálló jegybank országa. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelóí.) Most már nem marad egyéb hátra, mint hogy ezt a törvényjavaslatot, a mely az OsztrákMagyar Bank bevált szervezetének, bevált üzletpolitikájának ok- és időszerű továbbfejlesztését és egy zseniális konczepczió révén a készfizetések felvételének összes előnyeit biztosítja, hogy ezt a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadjam. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Beszkid Antal jegyző: Mezőssy Béla! Mezőssy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hogyha talán nem fogok foglalkozni a t. előttem szóló képviselőtársamnak egyébként szakszerű szempontból nagyon figyelemre méltó beszédével részletesebben, azt ne tulajdonítsa ő annak, mint hogy ha talán az ő szorgalmát és az ő igyekezetét, a melylyel a pénzügyi politikai kérdéseket itt teljesen szakszerűen tárgyalta, honorálni nem akarnám, hanem tulajdonítsa tisztán és kizárólag annak, hogy más, sokkal fontosabb és aktuálisabb kérdésekben akarom a t. ház szíves figyelmét ezúttal igénybe venni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek. Mezőssy Béla: Egy tanácsot azonban elfogadhat tőlem és ez az, hogy közjogi kérdésekkel ne igen foglalkozzék . . . Eitner Zsigmond: Ahhoz nem ért! Mezőssy Béla: . . . mert e tekintetbeni fejtegetései olyanok voltak, hogy azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak, illetőleg formulának tulajdonképeni szerzője azokat a közjogi érveket, a melyeket az 5. §. védelmére felhozott, nem nagyon köszönné meg. Erről különben majd a részletes vita során lesz még alkalmam nyilatkozni. De mindenesetre szimpatikusabb volt az én t. képviselőtársamnak szereplése és fellépése azért, mert ő tárgyilagos indokokkal és a financzpolitika különböző mezejéről szedett érvekkel akarta ennek a törvényjavaslatnak igazát megvédelmezni, és nem ugy, mint azt egy t. barátom, a kit sajnálatomra ez idő szerint itt nem tisztelhetek, t. i. Hegedüs Lóránt tette, a ki egészen a könnyű végéről fogta fel a kérdést, s a helyett, hogy a maga igazát szintén a maga elvi álláspontjáról igyekezett volna támogatni, egyszerűen egy más térre tért át: bennünket támadott (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és a kiegyezési kérdések egész komplexumát bevonta ebbe a vitába, s szerintem nagyon igazságtalan és nagyon méltánytalan kritikában részesített minket. Én elsősorban is neki csak egyet kívánok megjegyezni. 0 szíves volt itt egy parallellát vonni az ő eddigi pályafutása és édesatyjának politikai szereplése között. Ha én rendelkeznék azzal a mágikus erővel, hogy beleláthatnék embertársaim szivébe és lelkébe, azt hiszem, hogy t. barátomnak, a kit őszintén sajnálok, hogy nincs jelen, mert ha ily élesen támad, illenék helyt is állania, (Ugy van! a szélsbbaloldalon.) — mondom — ha belátnék az ő lelkébe, azt hiszem, hogy annak egy rejtett csücskében bizonyos reménység szendereg, a mely egy fohászban tükröződik vissza, hogy t. i. adja a mindenható úristen, hogy e parallella ne szakadjon meg a pénzügyi és hadügyi bizottság előadói székében, (Ugy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) hanem álmodozzék arról is, hogy a parallella folytatódni fog ad astra, egészen a piros bársonyszékig. (Felkiáltások a jobboldalon : Megérdemli !) Kívánom neki, kívánom azért, mert hogy ha valaha felelős állásba jut, meg fogja tudni, meg fogja tanulni azt az iskolát, a melyen már mi is egynehányan keresztül mentünk, hogy sokkal könnyebb és sokkal hálásabb feladat egy kész alkotást kritikában részesíteni, mint a magyar nemzet érdekeit annyi nehéz és ellentétes befolyással szemben az egész vonalon megvédeni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaMdalon.) És ha t. barátom azt kívánja és óhajtja, hogy politikai ellenfelei is meghajoljanak az ő érvelése előtt, akkor egyet jogunk van követelni, és ez az, hogy legyen igazságos. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Az ő Ítélete pedig abszolúte igazságtalan. Kiszakította a kiegyezésnek egy részletét, a kvótakérdést, a mely Magyarországra kétségtelenül teher-többletet, megterheltetést jelent. Nagyon könnyű lenne nekem az ő érvelésével szemben, különösen a tegnap és tegnapelőtt az osztrák parlamentben történtekre való czélzással, a melyekre ki kell, hogy térjek, mellőznöm a kvótakérdést, és az ő felhívására, hogy a koaliczió különböző pártjai által kötött kiegyezménynek egyik részlete sem jobb a Bánffy—Badeni, sem a Széll—Körberféle kiegyezésnél, helyreigazítani az ő emlékezőtehetségét. Mert ífpl. a mi az összes mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatos kérdéseket a kiegyezés keretében illeti, változatlanul mind az benne van,