Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. 117 delt marad. És ha itt Földes Béla igen t. képviselőtársain arra hivatkozott, hogy Francziaországban ez máskép van, akkor én kénytelen vagyok elismerni, hogy a Banque de Francé az a jegybank, a mely leginkább mondható a kisember bankjának, a mi váltói anyagát illeti, azonban ez a franczia bank is csak három aláirásra ad ki váltóra pénzt, nem pedig egy aláírásra, a mit itt követelni látszanak. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy a kisember hitele kérdésének megoldását másutt kell keresni. A kisember hitelszükségletének a szövetkezet a talaja; a szövetkezet a kisember hitelének elemi iskolája, a takarékpénztár középiskolája és a jegybank a kisember hitelének a főiskolája. Förster Aurél: Ott aztán megbukik! (Élénk derültség. Sálijuk jobbfelöl!) Hantos Elemér: Nagyon örvendetes tény volna a kisemberek szempontjai)ól, ha beállana az, a mit Förster Aurél igen t. képviselőtársam mondott, hogy ők a főiskolában buknak meg, mert, sajnos, ők már az elemi iskolában is megbuknak és ott, a hol az elemi iskolák sem elég jók, a főiskolákba igazán nem lehet a népet beengedni. Azokat a t. képviselőtársaimat, a kik a szövetkezeti élet fejlesztésével foglalkoztak, arra kérem, hogy ott, az elemi iskolákban, a szövetkezetekben tanítsák a népet a hitel okos igénybevételére; tanítsák meg a népet a hitel korlátolt igénybevételére, mert ma már nagy hiteltúltengés uralkodik és attól tartok, hogy ha a jegybank állitólagos szükkeblüsége mellett is ez a mai állapot tovább tart, be fog következni XV. Lajos mondása (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk!), hogy a hitel fentartja a mezőgazdaságot, mint a kötél az akasztottat. (ügy van! jobbfelöl) Tömegesen tódulnak elém azok a kérdések, a melyek itt a vita során felmerültek és igazán napokig kellene beszélnem, ha mindazon téves nézeteket meg akarnám czáfolni, (Felkiáltások a szélsőbaldoldalon : Halljuk! Csak beszéljen!) a melyek ma Magyarország hitelviszonyairól, hitelszervezetóről, s a magyar hitelről általában forgalomban vannak. Csak egy aktuális kérdést akarok még felszínre ragadni, a melylyel azután be is fejezem hosszura nyúlt előadásomat. (Halljuk!) A reggeli lapokban olvasom, hogy Magyarország városai beadványnyal fordultak a pénzügyminister úrhoz (Halljuk!) és ezen beadványukat megküldetni kívánják a városi képviselőknek. Ezen beadványukban arra kérik a pénzügyministert és a törvényhozást, hogy hassanak oda, hogy a városok hitelszükségleteit ezentúl, a szabadalom tartania alatt, legalább 400 millió korona erejéig a jegybank szolgálja és hogy a jegybank 400 millió községi kötelezőt bocsásson ki. Nagy tisztelettel viseltetem ezen városok kulturális szükségletei iránt és ismerem azon nehézségeket, a melyekben ezen városok vannak akkor, a mikor elsőrendű kulturális szükségleteik kielégítése czéljából hitelhez folyamodnak, de én azt hiszem, hogy a magyar városok ebben az esetben olyan helyen kopogtatnak, a hol kopogtatniuk nem lehet; mert mit jelentene az, hogyha a közös bank 400 millió értékű községi kötelezvényt bocsátana ki? Nehéz, válságos időkben a legsúlyosabb dilemma előtt állana a bank, mert vagy azt látná, hogy községi kötelezvényei visszaözönlenek és kénytelen volna ezeket visszavásárolni olyan időben, a mikor az ország hiteléletének legnagyobb szüksége van a jegybank jjénzére, vagy pedig ha ezt nem tenné a jegybank, akkor községi kötelezvényeinek árfolyama csökkennék, a mi a bankhitelt alapjában rendítené meg. Van egy szabály, a mely minden banküzletnek alajiszabálya, a melyet minden banküzlet vastörvényének nevezhetünk ós ez az, hogy minden bank kintlévőségének és összes követelésének természete meg kell, hogy feleljen a bank passzívái természetének. A jegybank, a melynek passzívái bankjegyek, a melyek minden pillanatban lejárnak, nem immobilizálhatók községi kötelezőkben, neki csak oly aktívákat szabad tárczájában tartani, a melyeket minden pillanatban jiénzzé tehet. Ezért tisztelettel fordulok a t. gazdatársadalomhoz és a magyar városok képviselőihez: tessék azt figyelembe venni, hogy a jegybanknál nem a hitelüzlet, nem a hitelnyújtás a fő, hanem az, hogy a pénzforgalomnak integritását, hogy a pénzforgalomnak lebonyolítását biztosítsa és ennek a főszempontnak a hitel ugy természetére, mint terjedelmére feltétlenül alárendelve kell, hogy maradjon. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Befejezem, t. ház felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ne vegyék rossz néven, hogy végezetül egy képet vetitek a t. ház elé a klasszikus görög ókorból. A görög bölcsek, ugy mondják, egyszer tanácsba gyűltek, hogy megállapítsák, hogy mi a legtöbb ember foglalkozása a művelt Keleten. A bölcsek egyike azt mondotta, hogy a legtfibb ember foglalkozására nézve orvos. A mikor ezt az állítást kétségbevonták, akkor elővette a keszkenőjét, felkötötte orczáját és fogfájást szimulálva Athén korzóján sétált végig. A nép feléje tódult és kérdezte, hogy mi a baja, Az egyik hideg, a másik meleg vizet, az egyik ilyen, a másik olyan borogatást, az egyik ilyen, a másik olyan cseppet ajánlott. Ha ez a görög areopágus megkérdezhető volna ma aziránt, hogy Magyarország közéletében az utolsó három esztendőben, melyik foglalkozást űzték leginkább az emberek: akkor azt válaszolná, hogy a legtöbb ember bankszakértő volt. (Derültség.) És ha ez a görög areopágus megkérdeztetnék aziránt, hogy mivel akarják ezen szakértők Magyarország gazdasági bajait szanálni, a vélemény talán ez volna: Miként a XX. század modern hygieája megtalálta a maga univerzális