Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

116 81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. bankkal szemben Magyarország egész közgazdasági közvéleménye. Hát, t. ház, ez a dolog nem egészen igy van. A magyar gazdaszövetség, tudniillik a magyar gazdáknak egy másik érdekképviselete, 1902-ben egy igen nagyszabású és igen tartalmas ankétet rendezett a mezőgazdasági hitel tárgyában és ebben az ankétben nekem nem sikerült megtalálnom annak nyomát, hogy a magyar gazdaközönség az Osztrák-Magyar Banktól várta volna a mezőgazdasági hitel rendezését. Ez az ankét, t. ház, nagyon helyesen akkor még azon az állásponton volt, hogy a mezőgazdasági hitelt a szövetkezetek utján kell megerősíteni és a szövetkezetek utján kell kifejleszteni. Most, t. ház, fellép az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Fellép nagyobb kívánalmakkal, olyanokkal, a melyeknek egyik része, elismerem, teljesen jogos és teljesen méltányos, a melyek azonban a jegybank keretébe nem tartoznak, másik része pedig e kívánalmaknak — a melyek már tényleg a jegybank keretébe tartozók, — szerény véleményem szerint teljesíthetetlenek. De nem akarok, t. ház, részletesen kiterjeszkedni azokra a kívánalmakra, a melyek a gazdasági érdekképviselet a jegybank szervezetével szemben felállít. Eöldes Béla igen t. képviselőtársam itten adatokat sorolt fel arra nézve, hogy az egyes bankfióknál milyen kevéssé érvényesülnek a gazdák, milyen kevés gazdaember van ott képviselve és milyen aránytalanul kevés a váltóbírálók között a gazda. Én utána jártam az adatoknak, t. ház, és meggyőződtem kettőről. Először arról, hogy igaz az, hogy vannak egyes fiókok, a hol a gazdák nincsenek olyan számban képviselve, mint a kereskedők, de vannak ismét más fiókok — pl. a kecskeméti — a hol a gazdák vannak túlnyomószámban a kereskedőkkel szemben. Magyarázata pedig a dolognak az, hogy az a szempont, hogy a gazdák is érvényesüljenek a jegybank váltóbirálói között, az 1899-i törvénybe lett beiktatva. 1899-ben kezdték tehát csak ennek az elvnek érvényesítését és igy csak igen természetes, hogy tisztességes férfiakat, a kik a váltóbiráló tanácsban bennvoltak, nem lehetett onnan csak ugy egyszerűen kiakolbólitani, különösen nem akkor, a mikor a törvény csak azt mondja, hogy lehetőleg ilyeneket kell felvenni. De a szukreszczenczia, t. ház, a mint én erről meggyőződtem, teljesen a paritás elve alapján van. Én azt hiszem, t. ház, hogy Földes Béla t. képviselőtársammal szemben klasszikus tanura hivatkozom, ha az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek 1908/9-i évkönyvét czitálom, a hol világosan meg van írva, hogy az OsztrákMagyar Bank alapszabályai a fő- és fiókintézeteknél szervezett váltóbirálói állások betöltésénél bizonyos mérvű befolyást biztosítanak a gazdasági érdekképviseleteknek, a mennyiben a váltókat a bank igazgatósági t gazdasági egyesületek országos szövetsége véleményének meghallgatásával nevezi ki. A bank alapszabályainak ezen intézkedése és az időközi választások, illetőleg kinevezések lehetővé tették azt, hogy váltóbirálókul a jövőben mind több és több gazda lesz kinevezve. Azt hiszem, t. ház, hogy ezzel ez a kérdés el is van intézve. Még az Országos Magyar Gazdasági Egyesület beadványainak egy két pontjára vagyok bátor megjegyzéseimet megtenni. Az első pont, t. ház, melyről nem értem, hogy micsoda összefüggésben van a mezőgazdasági hitel kérdésével. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Ebben az első pontban azt kívánja az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, hogy a jegybank a nyílt piaczon leszámítolással ne foglalkozzék. Az indokolásban pedig azt mondja, hogy a jegybank a nyilt piaczon olcsó kamattal veszi a váltóit (Zaj. Elnök csenget.) és ennek következtében bizonyos előnyben részesiti a kereskedőt a tőzsdén. Hát, t. ház, 1901 óta nem volt eset arra, hogy a jegybank olcsóbb kamatlábon vett volna, a törvény pedig teljes garancziát nyújt arra nézve, hogy ezt a bank ne is tehesse, mert a törvény azt mondja, hogy ezt csak a főtanácsnak esetről-esetre való hozzájárulásával szabad tennie. A jegybank kereskedő, a ki a pénzével kereskedik. És valamint a kereskedő, ha nem tudja jól értékesíteni áruját, kénytelen néha olcsóbban is adni, ugy a jegybank is, ha van felesleges jjénze, természetesen jogosult arra, hogy azt értékesítse. Jogosult erre, de ujabb időben sohasem tette. Eitner Zsigmond : Dehogy nem! Hantos Elemér: Áttérek most már, t. ház, arra a kérdésre, a mely itt, ugy látom, a legtöbb szót váltotta ki a mezőgazdasági hitel szempontjából, a kisemberek hitele kérdésére. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület azt kívánja, hogy a kisembereknek l°/o-kal olcsóbban juttassa a bank a pénzt, mint egyéb kereskedőczégeknek és pénzintézeteknek. Előre kell bocsátanom, hogy a jegybank nem jótékonysági intézet, de ba az állam követeli a jegybanktól, hogy jótékonyságot gyakoroljon, akkor az állam viszont nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy csak egy foglalkozási ággal szemben gyakoroljon jótékonyságot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Már pedig nemcsak a kisgazda kisember, hanem kisiparos és kiskereskedő is és nemcsak a kisgazda kapja drágábban a hitelt, mint az ezer holdnyi föld ura, hanem a kiskereskedő is drágábban ka,pja, minta nagykereskedő és a kisiparos is drágábban kapja azt, mint a gyáriparos. A jegybanknak csak egy feladata van: az, hogy váltóanyagát a bonitás szempontjából bírálja meg ós minden egyéb szempont aláren-