Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

81. országos ülés 19Í1 január 20-án, pénteken. 115 üzleti életet néha óvatosságra intse. Ez a kontingenshatár vészjelző vagy vészfék, már pedig ott, a hol a vészjelző mindig megszólal, a hol a vészféket mindig megrántják, ott a veszedelem iránti érzék eltompul ós az egész rendszer ellenkezőjét szüli annak, a mit czéloz, (Igás! TJgy van ! a jobboldalon.) visszatartás és okszerű tartózkodás helyett okszerűtlen hiteltúllépésre ad alkalmat. Ezért, ha tekintetbe veszsziik, hogy 1862-ben, a mikor a monarchia gazdasági élete hasonlíthatatlanul fejletlenebb volt a mainál, állapíttatott meg ez a kontingens, akkor ez az évszám is elegendő annak indokolására, hogy a kontingens felemelésére elérkezett az utolsó óra és én meg vagyok győződve, beszédem bevezetésében utaltam arra, hogy ez a bankvita nem. olyan ártatlan, mint a milyennek látszik, hanem Magyarország gazdasági életének nagy kárt okoz. Ezt csak azzal kívánom bizonyítani, hogy meg vagyok győződve, hogy ha a törvényjavaslat 1911 január 1-én életbe lépett volna, ha a 600 milliós kontingens 1911 január 1-én hatályban lett volna, akkor ma már nem 5 %-os bankkamatlábbal dolgoznék az ország, hanem 4 %-os kamatlábbal. (Zaj. Ellenmondás a jobboldalon. Elnök csenget.) Eég áttértünk volna már a 4 %-os kamatlábra, s ez ha csak azt veszem, hogy Magyarországnak 400 millió értékű váltója van benn a banknál, ezen rövid idő alatt is több millió kárt jelent, mert 1 °/o 400 millió után negyedévre . . . Lovászy Márton: De ez csak húsz nap! Hantos Elemér: De a ki a váltóját január 2-án leszámitoltatta, az három hónapra fizeti a kamatot, a húsz nap tehát nem játszik szerejDet. Ez tehát negyedévre egy millió korona. És ha tekintetbe vesszük, hogy ennek következtében minden más bank is fentartotta a magasabb kamatlábat, méltán megállapítható, hogy sok millió vesztesége van Magyarország közgazdasági életének abból, hogy ez a törvényjavaslat január 1-én törvényerőre nem emelkedett, (ügy van! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Hantos Elemér: Egy fontos kérdést kell még itt egész röviden érintenem és ez az állam részesedése a jegybank nyereségében. (Halljuk! Sálijuk!) A privilégiumot osztogató államok minden egyes alkalmat, a midőn a privilégiumot meghosszabbították, felhasználtak arra, hogy a jegybanktól a privilégiumért bizonyos árat, bizonyos ellenértélcet szedjenek. Barta Ödön t. képviselőtársam az ő igazán szakszerű beszédében kimutatni kivánta, hogy Európa többi jegybankjai sokkal többet juttatnak az illető államoknak, mint a mennyit a mi jegybankunk a magyar államnak. Kimutatni próbálta továbbá azt a tételt, hogy a bankjegy-kontingens felemelése révén az osztrákmagyar bank kedvezőbb és a magyar állam kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, mert a 300 milliónyi bankjegy után járó adótól az állam elesett. Mind a két tételt könnyen meg tudom czáfolni. (Halljak ! Halljuk ') Elismerem, hogy a német bank nagyobb részesedést juttat az államnak mint Európa bármelyik bankja és nagyobb részesedést juttat az államnak, mint az Osztrák-Magyar Bank. Ez az egyetlen tényleg az, a mely nagyobb részesedést juttat, de még ez az egy sem juttat nagyobb részesedést annyiban, a mennyiben ez az egy az ő kamatlábát mindig magasabban tartja, mint a mi bankunk. 1907-ben 3°/

0 volt ^Németországban a kamatláb, holott nálunk csak 6°/

0 volt a maximális, tehát, a mit elveszít az állam ezen igen jelentéktelen bevétel hiánya folytán, megnyeri az ország közönsége sokszorosan, és azt hiszem, sokkal fontosabb, ha sok milliót juttatunk az egész országnak, mint ha jelentéktelen jövedelmet az államnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: Tessék ilyen módosítást benyújtani! Hantos Elemér: Barta Ödön t. képviselőtársam másik tétele az, hogy a bankjegy-kontingensnek 600 millióra való felemelése folytán az állam 200 millió utáni bankjegyadótól elesik. Csakhogy nem áll az; hogy ezáltal az állam részesedése csökkennék. Az uj javaslat ennek az ellensúlyozásáról kellőképen gondoskodott. Az uj javaslat a 7°/

0-on felüli nyereségnek háromnegyed részét juttatja az államnak ; az uj javaslat, eltekintve az 500.000 korona bankjegynyomatási költség elmaradásától, a melyet 1903-ban a bank javára kikötött, hoz egyéb intézkedéseket, a melyeket most nem akarok részletesen említeni. Csak annyit kívánok megjegyezni, hogy megejtettem visszamenőleg a számításokat, hogyan alakult volna az államnak a közös jegybank jövedelmében való részesedése akkor, ha a mai törvényjavaslat által kontemplált állapot már korábban érvényben lett volna. Számításaim szerint ez az uj állapot kedvezőbb részesedést juttat az államnak, mint a régi állapot. A részletes vita során talán lesz alkalmam bemutatni ezen számításokat, addig csak jelzem, hogy azok nálam megvannak. Végére érnék már most annak, a mit a javaslatról mondani szándékoztam. (Halljuk! Halljuk!) Még egy kérdéssel kell foglalkoznom, a mely Magyarországon igen nagy jelentőségű és ez az agrár kívánalmak, az agrár hiteligények kérdése. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egy beadványban fordult a képviselőházhoz, a melyet minden képviselőnek szives volt megküldeni és a mely beadványát azzal kezdi, hogy a mezőgazdasági hitel, különösen pedig a gazdák személyi hitelének intenzivebb gondozását sür' geti, régóta állítja fel követelményként. a jegy15*