Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

81. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. 99 vezően alakult épen a készfizetések felvételének megítélése szempontjából. így néz ki ez az indokolás, igy néz ki az a néhány szó, a mely meg tudja magyarázni, kogy az 1903-iki állapottal szemben miért kívánja ebben az 5. §-ban tapasztalható visszaesést ráoktrojálni az országra. Magával az 5. §-szal, melyhez foghatót én talán még nem is láttam, foglalkozni kívánok még. Foglalkozni fogok ezzel a szakaszszal különválasztva is, mert merem állítani, hogy az abszurdumoknak olyan tömkellege, mint a milyen ebben a szakaszban össze van hordva, még soha törvényhozás előtt nem volt. (Vgy van! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Foglalkozni kívánok magával a szakaszszal és pedig háromféle szempontból. Először ki kívánom mutatni közjogi szempontból, másodszor közgazdasági szempontból, harmadszor törvénytechnikai szempontból, hogy a mi ebben kontempláltatik, az egy merő lehetetlenség, ellenkezik minden eddigi alkotmányos törvényeinkkel, (Igaz ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) házszabályainkkal, tradiczióinkkal, a közgazdasági józan észszel (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) és a törvénytechnika elemi szabályaival. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ugy emlékszem, Thaly Ferencz t. képviselőtársam beledobta a vitába azt a gondolatot, hogy ez oly alkotmányjogi kérdés, melyet ha engedünk keresztülmenni, sarkaiból fogja kiforgatni összes eddigi alaptörvényeinket. (Igaz I Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha jól tudom, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur mutatott rá, hogy ez tulaj donképen nem egyéb, mint házszabálykérdés. Teljesen aláírom azt, a mit hivatkozott előttem szólott t. képviselőtársaim mondottak ; az utóbbira vonatkozólag csak annyit kívánok hozzátenni, hogy a magyar képviselőház eddig hiven megőrizte tradiczióit és ragaszkodott a házszabályok kérdésében őt megillető szuverenitáshoz. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem osztotta meg ezt a szuverenitást sem a főrendiházzal, de még magával a királyival sem. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Mit látunk ebben a szakaszban ? Nemcsak a főrendiházzal hoz bennünket oly furcsa összefüggésbe, de egyszerűen kiliíerált bennünket, illetve, mind a két házat, az osztrákoknak. (Igaz! Vgy van a szélsőbaloldalon.) Ezt tűrni nem szabad, és nem lehet, mert én azt látom, hogy ebben tulajdonképen nincs egyéb, mint egy rejtett osztrák 14. §., (Igaz! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) nem is annyira rejtett, mint inkább annak közönséges megfordított ja. Az osztrák 14. §. megadja a módot arra, hogy a mennyiben egy rendelettel életbeléptetett jogszabály a törvényhozás által négy héten belül el nem utasittatik, akkor az továbbra is életben marad ; ez pedig megfordítja a dolgot és azt mondja, hogy előzetesen küldetik a törvényhozáshoz. Lényegében azonban teljesen azonos szankcziót tartalmaz, mint az osztrák 14. §. Nekem erről eszembe jut, hogy annak idején Szilágyi Dezső igazságügyministersége idejében folyt egy nagy vita a konzuli bíráskodásról szóló kérdés felett, és akkor vagy Apponyi Albert, vagy Thaly Kálmán használta azt a kifejezést: mindig azzal állanak elő, hogy az e fajta jelenségek sajátszerű viszonyok, az Ausztriával szemben fennálló viszonyok folyományai, és felemelte intő szavát és azt mondotta : jól vigyázzanak, mert az ilyen apró viszonylatokból folyó folyományokat addig hagyjuk folyni, addig megyünk folyományról folyományra, míg végre lassan befolyunk a Eeichsrathba. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) A közös bankkal már jól benne vagyunk, számtalan egyéb vonatkozásokkal is bele vagyunk folyva, most belefolyunk egy 14. §-szal és ezen folyományok folyományának a vége csak az lesz, hogy ott fogjuk magunkat találni a Eeichsrathban. (Igaz ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a szakaszt mint házszabályra vonatkozó kérdést, a melyre nézve pedig a ház szuverenitását eddig oly féltékenyen őrizte meg, semmi szin alatt elfogadni nem lehet és nem szabad tradiczióink sérelme nélkül. (Vgy van 1 a szélsőbaloldalon.) Thaly Ferencz t. képviselőtársam — mondom — már reámutatott arra, hogy e § alkotmányunk alaptételeit támadja meg. Hogy ez többféle szempontból igy van, azt kívánom bizonyítani. (Halljuk ! Halljuk !) Először is alkotmányjogi alaptétel, hogy minden jogszabály keletkezéséhez a törvényhozói akarat effektív megnyilatkozása szükséges. Soha semmiféle törvényünk nem engedte meg azt, hogy nálunk a törvényhozói akarat megnyilvánitása hallgatólag bármikép konstatáltassék. Tehát: hogy jogszabály keletkezzék, ehhez házhatározatra van szükség. (Vgy van ! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Folyik ez a parlamentáris elvből, a mely odaállítja a képviselői felelősséget. A képviselő politikailag felelős az ő tetteiért, az ő szavazatáért. Hogyan legyen felelős tehát oly kérdésben, a hol neki mód sem nyuj tátik szavazásra, állásfoglalásra, a hol esetleg reá sem kerül a sor arra, hogy nézetét megfelelő módon kifejezésre juttathassa ? (Vgy van ! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) A második szempont, a melylyel igenis alkotmányunk sarkköveit látom megtámadva, az, hogy az eddigi rendszer helyébe a főrendiház és a képviselőház közötti érintkezés szempontjából egy • szinguláris rendszert akar becsempészni, behozni. Régibb törvények, az 1848 : IV. t.-czikk, azután az 1885 : VII. t.-czikk 15. §-a megmondja, hogy a főrendiház jogköre az, a mi volt, a kezdeményezésre is marad az eddigi gyakorlat addig, mig az iránt, mely ügyek legyenek a törvényhozás mindkét házában és melyek kizárólag a képviselőházban kezdeményezhetők, külön törvény nem intézkedik. A régi gyakorlat pedig az volt, —• és ez ma is fennáll —• hogy a főrendiház egymagában sem nem kezdeményezhet semmit, sem meg nem akadályozhat semmit. A főrendiház és a képviselőház érintkezése u. n. nuncziumok utján történik. Ha 13*