Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-81

100 8í. országos ülés 1911 január 20-án, pénteken. a főrendiház valamely javaslatot egészben vagy részben elfogadhatónak nem talál, üzenettel visszaküldi a képviselőházhoz, a mely azt újból megfontolás tárgyává teszi, azután Üzenetét ismét közli a főrendiházzal, s ez addig ismétlődik, a mig végeredményben teljesen egy nézetre jutnak. Ez régi gyakorlat; évszázados alkotmányunkban vannak lefektetve ezek a sarkalatos elvek. Ebbe kivan belevágni az 5. §. rendelkezése akkor, mikor a főrendiháznak szinguláris jogot biztosit egy kérdés megakadályozása tekintetében. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Távol áll tőlem a főrendiház eshetőleges tevékenységét az osztrák parlament és az osztrák urakházának tevékenységével bármiben is párhuzamba vonni. Azonban kizárólag alkotmányjogunk, alkotmánytörténelmünk és közjogunk szempontjából kivánom konstatálni, hogy ez a rendelkezés idézett alapvető elveinkkel homlokegyenest ellenkezik és nézetem szerint egy ilyen reformot — mert hisz ez egy reform —• tartalmazó kérdést egy bankjavaslat keretébe még czélszerűség esetében sem volna szabad felvenni. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De nemcsak a szingularitást biztositja ez a rendelkezés, hanem megadja azt a jogot is, hogy a főrendiház külön megakadályozhatja a képviselőház törvényhozói akaratának megnyilvánulását. Ez az 5. §. behozza azt a lehetetlen állapotot, hogy nemcsak a főrendiháznak, hanem az osztrák parlamentnek — az osztrák országgyűlés mindkét házának megadja azt a jogot, hogy megakadályozza a magyar képviselőház törvényhozói akaratának megnyilvánulását. Ha magától az alapelvtől el is tekintek, micsoda lehetetlenségekre és milyen lehetetlen esetek bekövetkezésére fog ez vezetni, erre később majd leszek bátor reámutatni, most csak magát azt a tényt konstatálhatom, hogy nem akad széles e világon állam, a mely a saját évszázados alkotmányát állítólagos czélszerűségi szempontból ilyen módon megsértem engedné. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) És talán ehhez mindjárt hozzá is fűzök — hogy ennek a lehetetlenségét ideállitsam — egyes olyan variáoziókat, a melyek mind bekövetkezhetnek és igazolják, hogy ez által mi módon van kitéve a magya,r parlament a maga méltósága lebecsültetésének, illetve milyen tények következhetnek be, a melyek egy magyar parlament méltóságával semmiképen össze nem férhetők. (Halljuk! Halljuk !) Itt van például, — gondolom, már hallottam is felemlíteni — hogy ezen rendelkezés mellett megtörténhetik az, hogy a főrendiház egyáltalában nem is látja a javaslatot, igy tehát az ő hozzájárulásának lehetősége nélkül az jogszabálylyá válik. De itt van, t. képviselőház, például egy olyan eset, a melyet egyáltalában nem tartok lehetetlennek, hogy a javaslat szerint bekövetkezhetik az az eset, a mint valószműleg be is fog következni, — később majd reámutatok, valószműleg meg fogják csinálni, be fogják rajtunk mutatni — mondom, bekövetkezhetik az az eset, hogy Ausztriában mindkét háznak és nálunk a képviselőháznak bemutatják azt a javaslatot, mi napirendre tűzzük, elkezdjük azt tárgyalni és 24 óra múlva az osztrák urakháza elutasítja ezt a javaslatot. Tisztelettel kérdem, hogy mi fog akkor itt történni 1 Tovább is napirenden tartjuk ezt a javaslatot és tovább is folytatni fogjuk a tárgyalást, hogy megmutassuk a mi akaratunkat % Ebből is látszik, t. képviselőház, hogy ilyen intézkedéseket egy javaslatba beállítani sem nem szabad, sem nem czélszerű és az semmi körülmények között meg nem engedhető. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Megtörténhetik például — a mi mint egy komikum jelentkeznék ország-világ előtt — az az eshetőség, h.ogy mondjuk, mind a négy faktor, mind a négy ház, az osztrák parlament, az osztrák urakháza, a magyar képviselőház és a magyar főrendiház ellenkező véleményen van. Ez a törvény megadja a módot arra, hogy mind a négy háznak a majoritása ellenére, a minoritás akarata legyen a döntő és a minoritás léptesse életbe, azt a jogszabályt, a mely tulaj donképen a többségnek egyáltalában nem kell. Ismétlem tehát, hogy ilyen törvényalkotás közjogilag meg nem engedhető és lehetetlen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De befejezem a dolognak ezt a részét azzal, hogy olyat már láttunk valaha, hogy obstrukczióval valamit meg lehet akadályozni, de az igazán nóvum, hogy most egy obstrukczió rendezésével valamit meg lehessen csinálni. Szóval, valóságos prémium adatik egy obstrukcziónak, mód adatik egy kormánynak, mondjuk, a melynek esetleg szüksége van arra, hogy egy kormány obstruáltasson azért, hogy e javaslat jogszabálylyá váljék. És ez nem is olyan lehetetlen, t. képviselőház. Vegyük csak például azt a szituácziót, a mely 1903-ban volt. Ezt a legkomolyabban tárgyalhatjuk. Ha 1903-ban egy hasonló rendelkezés lett volna, nagyon valószínű, hogy akkor a készfizetések felvételének a kérdése a törvényhozás részéről elintézést nyert volna. Miért ? Mert a magyar parlament akarta, a főrendiház akarta, az osztrák pénzügyi körök és a két kormány egyetértőleg, tehát az osztrák kormány is akarta, egyesegyedül az osztrák parlament, az osztrák Reichsrath akadályozta meg egy obstrukczióval ennek a törvényjavaslatnak a törvényerőre emelkedését. Már most a jelen esetben nem azt mondom, hogy esetleg czélszerű következmények ne háramolhatnának ránk ebből, de én ezt a kérdést jelenleg kizárólag közjogi szempontból bírálom el, hogy vájjon szabad-e ilyen, a törvényhozás méltóságával össze nem férő rendelkezéseket a törvényjavaslatba felvenni. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Közjogi szempontból igy néz ki ez az 5. §. Közgazdasági szempontból szintén mélyreható aggályaim vannak. Az egyik az, hogy — a mint