Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-58
58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. 53 figyelmébe kell ajánlanom a t. pénzügyminister urnak legalább is egyelőre egy második lépés megtételét, a melylyel röviden leszek bátor foglalkozni, nevezetesen az osztrák kormánynyal egyetértve — mert hisz oly téren mozgunk, a hol egyetértó'leg kell eljárnunk — a petróleumipar kontingentálását. Ez is még csak második lépés lesz és előkészítése tulaj donképen a végsőnek : a petróleummonopólnak, a mely meggyőződésem szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Ma azonban petróleummonopólról beszélni annyit jelentene, mint lehetetlent kívánni. Mert mindodáig, míg Magyarországnak saját nyersolaja nem lesz, felette koezkázatos lenne petróleummonopóllal foglalkozni, mert hiszen ki vagyunk szolgáltatva a galicziai nyersolajtermelésnek, melynek hogy minő árhullámzásai vannak, és hogy minő lehetségek is vannak, azt ismét leszek bátor néhány számadattal illusztrálni. 1905-ben 4 korona 42 fillér és 5 korona 58 fillér között váltakozott a nyersolaj ára, ez leszállott 1907-ben a nagyobb termelés folytán 1 korona 20 fillértől 2 korona 70 fillérig, vagyis átlag 2 koronáig. Akkor volt nálunk a nagy széninség a kassa-oderbergi vasútnak nagyarányú bajai következtében, hogy a porosz szenet, a fűtőszenet nem lehetett behozni, a magyar szénbányák sem voltak versenyképesek akkor pillanatnyilag az óriási szükséglettel szemben, akkor rendezkedett be részben a magyar ipar petróleumfütésre is, akkor ezek az árak még jobban leszálltak, egészen 85 fillérig és ma, 1910-ben, ismét 3 K 50 filléren állanak Boriszláv állomáson 100 kg.-ónként. Ily körülmények közt monopóliumról beszélni, a mikor teljesen ki vagyunk szolgáltatva a galicziai nyersolaj-spekulácziónak, a mikor az osztrák kormány még nem jutott abba a helyzetbe, a melybe előbb-utóbb, meggyőződésem szerint, jutnia kell, hogy elsősorban a nyersolaj-termelést szabályozza, akár államivátétellel, akár kényszertársulás utján, akár telepengedélyek révén, ugy hogy befolyása legyen a nyersolaj árfluktuáczióira is, akkor, a mikor kiegyezési szerződésünk is korlátozásokat tartalmaz a monopol tekintetében a nyersolaj árát illetőleg, t. i. a külföldi vám- és szállítási költség hozzászámitásával, akkor, azt hiszem, petróleum-monopóliumról ma beszélni korai, s ezt nem lehet a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlanom. Feltótlenül ajánlom azonban és kérem a t. pénzügyminister úrtól egy elég tekintélyes magyar iparág érdekében azt, hogy a kontingentálással méltóztassék foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A kontingentálás kérdését minél előbb méltóztassék dűlőre juttatni. A kérdés sürgős, az amerikai verseny rombolásai kiszámíthatatlanok és minél tovább halasztjuk a kérdést, annál több rommal lesz dolgunk, a magyar és osztrák ipar terén, annál kisebb jelentősége lesz ennek a magyar közgazdaság szempontjából. A kontingentálást négy szempontból ajánlom a t. Hiinister ur figyelmébe. Először is annak a tekintélyes nemzeti vagyonnak megmentése tekintetében, a melyet a petróleumfinomitó ipar Magyarországon képvisel, a mely bármennyire szerényen számítjuk is, 35—40 millió korona tőkét jelent gyárakba befektetve. De ajánlom állampénzügyi szempontból is. Hiszen ma, mint volt szerencsém említeni, 15,600.000 koronát képvisel csak a fogyasztási adóbevétele az államnak. És méltóztassék figyelembe venni, mily expanzióképes iparágról van itt szó. Hiszen & fejenkénti petróleumfogyasztás az EgyesültÁllamokban 43 kg, Németországban 17 kg, Angliában 15 kg, Francziaországban 12'5 kg, Ausztriában csak 5'5 kg, de Magyarországon már csak 4'9 kg, és igy előttünk áll egy óriási tér egy meglevő iparág fejlesztésére, a melynek reziduumából Románia fűti vasutait, Kisázsia fűti vasutait, legújabban pedig Anglia akar áttérni a Dreadnought-ok petróleummal való fűtésére. Egy iparágnak fejlesztéséről van tehát szó, a melynek a technika terén óriási lendületét várhatjuk, ugy hogy e tekintetben már csak állanrpénzügyi szemjiontból is, ha egyéb nemzetgazdasági czélt nem is tekintenénk, elsőrendű feladattal állunk szemben. De a kontingentálás, szerintem, az államot 5 — 6 millió ujabb bevételhez is juttathatja, a mely a mi körülményeink közt nem megvetendő. Ha t. i. a pénzügyminister úr 4—5 K kontingentálási illetékkel terheli meg a belföldi petróleumgyártást, akkor ezzel a kerekszámban 1.200,00 mrnázsa fogyasztással szemben körülbelül 5 — 6 millió közt váltakozó bevétel áll. Maga az ár a kicsibeli fogyasztásban ezzel különösen nem fog emelkedni, mert ugyanannyival sülyed a vámvédelme a petróleumnak. A versenyviszonyok tehát ezt ki fogják egyenlíteni. Ha itt uj jövedelmi forrásra mutatok rá, méltóztassék megengedni, hogy egy nem népszerű témát pendítsek itt meg, de ez itt szocziális szempontból feltótlenül szükséges szerintem. (Halljuk! Halljuk!) Bocsásson meg a t. ház az erős kifejezésért, fellázad az ember szocziális érzéke, ha azt tekintjük, hogy a szegényember, a kisember egy kilogramm petróleumért 13 fillért fizet a kincstárnak adóban, mig a magyar képviselőház és minden jobbmódu ember a gázvilágitást, a villanyvilágítást kincstári teher szempontjából ingyen kapja. Bocsánat, t. ház, ez olyan szocziális igazságtalanság, (Igaz! Ugy van!) melyen, sajnos, nem azáltal segíthetünk, ha a kisember válláról levesszük a terhet, mert azt pénzügyi helyzetünk ma nem engedi, hanem legalább az igazságtalanságot egyenlítjük ki azáltal, ha a •? gáz- és villanyvilágítást is megadóztatjuk, és
