Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-58
54 58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. ezzel legalább az államot egy ujabb jövedelmi forráshoz juttatjuk. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy akkor, mikor majd a pénzügyminister ur a kontingens-törvényjavaslattal a ház elé járul, mert remélem, hogy járul, teljesen megokolt és szükséges volna, hogy a gáz- és villanyvilágitási adó kérdését is a ház elé terjessze, emelve ezáltal is legalább három-négy millió koronával évenként az állam bevételeit. Ez annyival könnyebb, mert egy olyan adóval állunk szemben, melynek kezelése és ellenőrzése nem nehéz, hiszen mérő-eszközökkel és óraművel a termelés helyén megállapítható termelésről van szó, melyről a motorikus czélokra szolgáló gáz- és villamossági energia mint adómentességet élvező mennyiség leszámításával teljesen tiszta képet nyerünk, Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy túlhosszan foglalkoztam a petróleum kérdésével, de végeztem is vele, és visszatérek magához a törvényjavaslathoz, t. i. a földgáz kérdéséhez. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel eljutottam ahhoz a harmadik szemponthoz, melyből ezen törvényjavaslatot megítélni akarom. Az amerikai példa a földgázt illetőleg, melyre az előadó ur nagy elokveneziával mondott beszédében rá is mutatott, hogy a szomszéd a szomszédnak gázát egyszerű fúrással elvezeti, tulajdonjogától egyszerűen megfosztja, mutatja annak szükséges voltát, hogy a föld mélyében rejlő ezt a nagy természeti kincset a magyar közgazdaságnak megmentsük, a mire más mód szerintem nincs, mint az, melyet a t. pénzügyminister ur választott, hogy monopolizálja azt az állam számára. Azt, hogy a pénzügyminister ur ezt a törvényjavaslatot elődjétől vette át előkészítve minden részében, én nem tudom hibájául felróni, hanem ellenkezőleg erényéül hozom fel azt, hogy ezt a javaslatot, melyet kiváló elődjétől kapott, magáévá tette és képviseli is. A földgáz kérdésében, valamint a petróleum és kálisó kérdésében a törvényjavaslat beterjesztése' alkalmával differencziák merültek fel a mezőgazdasági körök és a javaslatot képviselő pénzügyminister ur között a tulajdonjog kérdésében. Désy Zoltán t. barátom az imént nagyon helyesen ráutalt, hogy az állam, a köz érdekével szemben minden magánérdek háttérbe szorul. Mindazonáltal én csak nagy örömmel üdvözölhetem ezt a szerencsés megoldást, mely a földbirtok képviselői ós a kormány között ebben a kérdésben létrejött, mert bármilyen eredményre vezetett volna e kérdésben a hatalmi szó, a törvényhozás hatalmi szava, — sokkal többet ér gazdasági kérdésekben az az egyetértés, mely az államhatalmat képviselő kormány és a gazdasági érdekképviseletek, a mezőgazdaság és ipar között fennáll, hogy békésen rendeztessenek azok a kérdések, a melyek nagy áldozatok nélkül a köz érdekében tényleg békésen rendezhetők is. Azonban midőn örömmel üdvözlöm is ezt a megállapodást, a mely a törvényjavaslatot bizonyos részben átalakította, nem fojthatok el egy aggályt, a melyre a részletes vita során vissza fogok térni, nevezetesen a törvényjavaslat 4. szakaszának jelenlegi szövegezése oly értelmezésre ad alapot, a mely szerint a földgáznak iparfejlesztésre való felhasználása tulajdonképen teljesen illuzóriussá válik. Pozitív tudomásom, —j| ez nem is lehet máskép — hogy ezt az agrárius körök egyáltalában nem is intendálták. Nem kívánván ezt a vitát hosszabra nyújtani, — majd a részleteknél leszek bátor erre a kérdésre visszatérni — előre is kijelentem, hogy attól kell függővé tennem a negyedik szakasz elfogadását a magam részéről, hogy ebben a tekintetben megnyugtatást kapok. Már most rátérek a harmadik szempontra, a melyből ezt a törvényjavaslatot megítélem: a földgáz iparfejlesztési szempontból. Nem vitatható, hogy ennek a földgáznak, akárcsak mai terjedelmében is — Erdély völgyeiben a Mezőségtől fel egészen Medgyesen túlig, a báznai völgyig, másrészt Vízaknáig ujabb ilyen gázforrásokra akadhattak — iparfejlesztési jelentősége abban a mértékben fogífokózódni, a mily mértékben ujabb feltárások lesznek. De óvnék attól az illúziótól, hogy az a földgáz iparfejlesztési szempontból országos szempontokat érintene, hogy Magyarország egész iparfejlesztését érintené, hogy többet nyújtana, mint a mennyi felfogásom szerint lehetséges. Én nem kívánok foglalkozni a gáz állandóságának kérdésével, a törvényjavaslat indokolása bőségesen foglalkozik ezzel az amerikai példákra való utalással, — habár az iparfejlesztés kérdése, a nagyban való felhasználás kérdése ezen fog sarkallani — mindazonáltal abból indulok ki, a miből a pénzügyminister ur és a mit a pénzügyi bizottság is magáévá tett, hogy tudniillik bizonyos évek hosszú sorára az állandóság biztosítva van és ha ebből a feltevésből indulok ki, elismerve a nagyipar jelentőségét lokális szempontból, mégis óvnom kell túlzott reményektől. És itt legyen szabad utalnom arra a példára, hogy nagy kőszéntelepeink mellett, akár Salgótarjánt, akár Tatát, akár a gömör-borsodi nagy medenczét méltóztatik nézni, az egy diósgyőri gyártelep kivételével, a mely, sajnos, drága termeléssel bir, vagy akár Petrozsény vidékét méltóztatik nézni, daczára annak, hogy óriási kőszéntelepeink olcsó energiát, olcsó tüzelőanyagot biztosítottak, valami számottevő ipar azon a vidéken — ellenkezőleg minden külföldi gyakorlattal •— nem tudott létrejönni; az egyedüli resicza-aninai vidék az, a hol nagy vasipar fejlődött ki, de ott egyéb kellékek fenforgása is mozdította azt elő.
