Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-59

80 59. országos ülés 1910 deczember lk-én, szerdán. jának, a ki azt a magyar kormány elé terjeszti, azzal foglalkozik, arra nézve véleményt mond a horvát bán, arra nézve határoz a magyar kor­mány, a magyar ministertanács és ezen hatá­rozat alapján terjesztetik fel az illető javaslat a királyhoz. A mennyiben elfogadják az erre hivatott alkotmányos fórumok és tényezők az illető egyházfejedelemnek a javaslatát, mihelyt azután kieszközöltetett a szentszéknek hozzá­járulása, piacetje is, megtörténhetik a kinevezés. Ha azonban bármi okból — személyi vagy tárgyi okokból — az illető egyházfejedelem, adott esetben a zágrábi érsek, javaslata el nem fogadtatnék, akkor a magától értetődő eljárás az, hogy a kifogások, megjegyzések az illető érsekkel közöltetnek, az illető megteszi a maga ellenészrevételeit és azután ilyen tárgyalások utján történik az érsekkel a megegyezés, tör­ténik a hivatott és magyar országos kormányzati tényezők között a megállapodás. Én azt hiszem, hogy ezen eljárást helyesen fejtettem ki, helyesen tártam fel. Utalhatok arra is, hogy még azon horvát-szlavonországi egyház fejedelmeknél is, a kiknek jogköre eset­leg nem terjed ki a magyar területre, az illető előterjesztések feltétlenül csakis a magyar mi­nisterimn utján, a magyar ministertanács hozzá­járulásával mehetnek 0 felségéhez, a királyhoz. A zágrábi érsekségnél ez még megerősitve van az által, hogy a zágrábi érseknek a juriszdikcziója kiterjed közvetlenül a Muraközre, mint metro­politának a juriszdikcziója pedig kiterjed Fiú­méra ós alközségeire. Itt tehát nemcsak a ma­gyar ministertanácsnak, ministerelnöknek és hor­vát ministernek van beleszólása, hanem külön a magyar vallás- és közoktatásügyi ministernek is. Ezen tényeket megállapítva, áttérek most már a kérdésnek személyi részére, előre is ki­jelentve, hogy itt nem fogok szenzácziós dol­gokkal előállani. a jelzettem okoknál fogva; szorítkozom csupán a legszűkebb tényállás meg­állapítására — abban a reményben, hogy ezen interpelláczióm amúgy is hozzá fog járulni ahhoz, hogy az igen t. ministerelnök ur és minister­társai ezen kérdést újból tárgyalás alá fogják venni, és ha szükséges, uj előterjesztéssel, vagy bármi más módon olyan személyben fognak megegyezni, a kiben a magyar állam szempont­jából feltétlenül meg lehet bizni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én ugyanis ugy tudom, hogy a zágrábi érseknek, Paszilovies György urnak jelöltje dr. Báron Gusztáv, zágrábi kanonok volt. O neki az volt az intencziója, hogy ezt a férfiút, a ki politikailag nincs exponálva, a ki szentéletű egy­házi férfiú, kapja maga mellé segédpüspöknek. Ugy értesültem azonban, hogy a folyó év augusztus havában, akkor, a midőn a ministerelnök ur rövid időre Osztendébe ment fürdőzni, kezde­ményezték — de tudomásom szerint nem az arra hivatott zágrábi érsek utján, sőt nem is az ő hozzájárulásával — ezt a kinevezést, a mely Bauer Antal . . . (Zaj és felkiáltások a bal­oldalon : Na hiszen!) ... fiatal zágrábi kanonok személye körül forgott. Ha jól vagyok értesülve, Bauer Antal kanonok urnak segédpüspökké való kinevezését 0 felsége november 14-én irta alá. Ha továbbá jól vagyok értesülve — és azt hiszem, igen — ezen legfelsőbb királyi kinevezés no­vember 22—23-ika körül érkezett le Budapestre, innen pedig deczember 2-án küldetett le a bán úrhoz. Tudom azonban azt is, hogy a kabinetiroda részéről ezzel a kinevezési okmánynyal kapcso­latosan leküldetett valamely más irás is; egy irás, a mely oly súlyos vádakat tartalmaz a kinevezés körüli eljárásra nézve, hogy azokat most ezen a helyen szellőztetni nem is akarom, csak ismételten utalok reá, hogy tudomásom szerint egy ilyen, súlyos vádakat tartalmazó irás jött le a királyi kinevezéssel egyetemben és kül­detett el a horvát bán úrhoz is. Arról is tudok, hogy ezen irat létezéséről tudomásuk van a Bauer Antal képviselő és kanonok ur környezetében lévőknek is, s hogy ott ennek az Írásnak a tartalma bizonyos^ kon­sternácziót idézett elő, és jelentéstétel tárgyául szolgál a kormányhoz és mindenesetre a kabinet­irodához is. Hát, t. képviselőház, én azokat a pikan­tériánál sokkal súlyosabb vádakat, a melyeket ez az irás tartalmaz és a melyekről Zágrábban már csiripelnek a háztetőn a verebek is, ma itt szóvá tenni nem akarom. Én csakis arra szorít­koztam és szorítkozom most is, hogy ezt az ügyet érintsem, erről itt egy pár szóval említést tegyek és figyelmeztessem az igen t. kormányt, hogy a legnagyobb hiba és bűn lenne, ha egy olyan férfiút, a ki annak idején a horvát-szerb koaliczió tagja volt, korábban pedig, a midőn Magyarország és Horvátország között a prag­matika kérdésében kitört a konfliktus, az első volt, a ki Bécs felé irányította lépteit, s a ki Bécsből várta és sóvárogta a magyarok elleni támogatást, s a ki azután ott hagyta a horvát­szerb koalicziót és átcsapott a horvát bán ur táborához, s most is, mint az ő lelkes híve sze­repel Horvátország politikai életében mondom, a legnagyobb hiba volna, ha ez a férfiú . . . (Felkiáltások a baloldalon: Jó madár! Szép madár!) . . . a kiről tudjuk, hogy szélső magyar­ellenes politikát folytat . . . Sümegi Vilmos: Azért kedves Bécsnek! Gr. Batthyány Tivadar: ... a mikor azt látjuk, hogy a horvát bán ur ő exczellencziája legalább is — a mint az itt egy kétértelmű beszédének felolvasásából eléggé világos volt — legalább is kétkulacsos politikát folytat: más politikát Horvátországban lefelé és mást folytat idefenn felfelé; a ki ma már szintén azon a vágányon van, a melyre, sajnos, Horvát-Szlavon­és Dalmátországok bánjai rendesen eljutnak,

Next

/
Thumbnails
Contents