Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-59

80 59. országos ülés 1910 deczember lk-én, szerdán. jának, a ki azt a magyar kormány elé terjeszti, azzal foglalkozik, arra nézve véleményt mond a horvát bán, arra nézve határoz a magyar kormány, a magyar ministertanács és ezen határozat alapján terjesztetik fel az illető javaslat a királyhoz. A mennyiben elfogadják az erre hivatott alkotmányos fórumok és tényezők az illető egyházfejedelemnek a javaslatát, mihelyt azután kieszközöltetett a szentszéknek hozzájárulása, piacetje is, megtörténhetik a kinevezés. Ha azonban bármi okból — személyi vagy tárgyi okokból — az illető egyházfejedelem, adott esetben a zágrábi érsek, javaslata el nem fogadtatnék, akkor a magától értetődő eljárás az, hogy a kifogások, megjegyzések az illető érsekkel közöltetnek, az illető megteszi a maga ellenészrevételeit és azután ilyen tárgyalások utján történik az érsekkel a megegyezés, történik a hivatott és magyar országos kormányzati tényezők között a megállapodás. Én azt hiszem, hogy ezen eljárást helyesen fejtettem ki, helyesen tártam fel. Utalhatok arra is, hogy még azon horvát-szlavonországi egyház fejedelmeknél is, a kiknek jogköre esetleg nem terjed ki a magyar területre, az illető előterjesztések feltétlenül csakis a magyar ministerimn utján, a magyar ministertanács hozzájárulásával mehetnek 0 felségéhez, a királyhoz. A zágrábi érsekségnél ez még megerősitve van az által, hogy a zágrábi érseknek a juriszdikcziója kiterjed közvetlenül a Muraközre, mint metropolitának a juriszdikcziója pedig kiterjed Fiúméra ós alközségeire. Itt tehát nemcsak a magyar ministertanácsnak, ministerelnöknek és horvát ministernek van beleszólása, hanem külön a magyar vallás- és közoktatásügyi ministernek is. Ezen tényeket megállapítva, áttérek most már a kérdésnek személyi részére, előre is kijelentve, hogy itt nem fogok szenzácziós dolgokkal előállani. a jelzettem okoknál fogva; szorítkozom csupán a legszűkebb tényállás megállapítására — abban a reményben, hogy ezen interpelláczióm amúgy is hozzá fog járulni ahhoz, hogy az igen t. ministerelnök ur és ministertársai ezen kérdést újból tárgyalás alá fogják venni, és ha szükséges, uj előterjesztéssel, vagy bármi más módon olyan személyben fognak megegyezni, a kiben a magyar állam szempontjából feltétlenül meg lehet bizni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én ugyanis ugy tudom, hogy a zágrábi érseknek, Paszilovies György urnak jelöltje dr. Báron Gusztáv, zágrábi kanonok volt. O neki az volt az intencziója, hogy ezt a férfiút, a ki politikailag nincs exponálva, a ki szentéletű egyházi férfiú, kapja maga mellé segédpüspöknek. Ugy értesültem azonban, hogy a folyó év augusztus havában, akkor, a midőn a ministerelnök ur rövid időre Osztendébe ment fürdőzni, kezdeményezték — de tudomásom szerint nem az arra hivatott zágrábi érsek utján, sőt nem is az ő hozzájárulásával — ezt a kinevezést, a mely Bauer Antal . . . (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Na hiszen!) ... fiatal zágrábi kanonok személye körül forgott. Ha jól vagyok értesülve, Bauer Antal kanonok urnak segédpüspökké való kinevezését 0 felsége november 14-én irta alá. Ha továbbá jól vagyok értesülve — és azt hiszem, igen — ezen legfelsőbb királyi kinevezés november 22—23-ika körül érkezett le Budapestre, innen pedig deczember 2-án küldetett le a bán úrhoz. Tudom azonban azt is, hogy a kabinetiroda részéről ezzel a kinevezési okmánynyal kapcsolatosan leküldetett valamely más irás is; egy irás, a mely oly súlyos vádakat tartalmaz a kinevezés körüli eljárásra nézve, hogy azokat most ezen a helyen szellőztetni nem is akarom, csak ismételten utalok reá, hogy tudomásom szerint egy ilyen, súlyos vádakat tartalmazó irás jött le a királyi kinevezéssel egyetemben és küldetett el a horvát bán úrhoz is. Arról is tudok, hogy ezen irat létezéséről tudomásuk van a Bauer Antal képviselő és kanonok ur környezetében lévőknek is, s hogy ott ennek az Írásnak a tartalma bizonyos^ konsternácziót idézett elő, és jelentéstétel tárgyául szolgál a kormányhoz és mindenesetre a kabinetirodához is. Hát, t. képviselőház, én azokat a pikantériánál sokkal súlyosabb vádakat, a melyeket ez az irás tartalmaz és a melyekről Zágrábban már csiripelnek a háztetőn a verebek is, ma itt szóvá tenni nem akarom. Én csakis arra szorítkoztam és szorítkozom most is, hogy ezt az ügyet érintsem, erről itt egy pár szóval említést tegyek és figyelmeztessem az igen t. kormányt, hogy a legnagyobb hiba és bűn lenne, ha egy olyan férfiút, a ki annak idején a horvát-szerb koaliczió tagja volt, korábban pedig, a midőn Magyarország és Horvátország között a pragmatika kérdésében kitört a konfliktus, az első volt, a ki Bécs felé irányította lépteit, s a ki Bécsből várta és sóvárogta a magyarok elleni támogatást, s a ki azután ott hagyta a horvátszerb koalicziót és átcsapott a horvát bán ur táborához, s most is, mint az ő lelkes híve szerepel Horvátország politikai életében mondom, a legnagyobb hiba volna, ha ez a férfiú . . . (Felkiáltások a baloldalon: Jó madár! Szép madár!) . . . a kiről tudjuk, hogy szélső magyarellenes politikát folytat . . . Sümegi Vilmos: Azért kedves Bécsnek! Gr. Batthyány Tivadar: ... a mikor azt látjuk, hogy a horvát bán ur ő exczellencziája legalább is — a mint az itt egy kétértelmű beszédének felolvasásából eléggé világos volt — legalább is kétkulacsos politikát folytat: más politikát Horvátországban lefelé és mást folytat idefenn felfelé; a ki ma már szintén azon a vágányon van, a melyre, sajnos, Horvát-Szlavonés Dalmátországok bánjai rendesen eljutnak,