Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

542 7T. országos ülés Wll január 16-án, hétfőn. azt szokás hangoztatni: ez pedig a jövőre preczedensül ne szolgáljon. De épen ez a figyelmeztető arra, hogy a jövőre is hasonlót tegyenek, hasonló módozat szerint. Olyan dolog ez, mint mikor testi sértések, mondjuk arczulütések csattannak el, azután a békés hangulatú párbajsegédek felveszik a jegyzőkönyvet anól, hogy ezek az elcsattant pofonok pedig lovagiasan nem léteznek. (Derültség a bal- és a .szélsőbaloldalon.) A legveszedelmesebb ebben a rendelkezésben az uralkodói jogkörnek az a tágítása, a melylyel találkozunk; (Igazi a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mikor a képviselőház tanácskozási rendjének és szabályainak megváltoztatása és módosítása mellékesen átutalta tik az uralkodói jogkörbe és a felség szankcziójába, akkor ez ellen a közhatalmak helyes egyensúlyának szempontjából is tiltakoznunk kell. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én akkor, mikor azt látom, hogj? ez voltaképen nem egy elv, a melyet a t. kormány statuálni akar, hanem csak egy expediens, bátor vagyok arra figyelmeztetni a t. kormányt, tegye ezt újból megfontolás tárgyává, —.szó hangzik arról, hogy ilyesmiről valóban folynának tanácskozások —• és hiszem, hogy méltóztatnak találni egy oly kivezető utat, mely ekkora alkotmányjogi sérelemmel nem jár és mely szerzett jogainkat a jövendő szempontjából nem kobozza el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egy másik igen lényeges hibáját a javaslatnak látom abban a negatívumban, a mely a közös bank likvidácziójára vonatkozik. A közös jegybankra vonatkozó eddigi törvényeknek leglényegesebb hibája az volt, hogy nem szabályozták a közös jegybank esetleges likvidácziójának kérdését, hanem fentartották azt arra az időre, a mikor a perlekedés a két fél közt ki fog ütni. Hogy ilyen rendelkezések megállapítását olyan időre hagyjuk fenn, mikor a két fél egymással szinte háborúban áll, ezt semmiféle szempont nem okolhatja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ugy tudom, folytak is az előző kormány alatt ilyen irányban tárgyalások és csak sajnálnunk lehet, ha e tárgyalások fonalát akár el méltóztattak ejteni, akár pedig megszakítani. Egy másik kérdés, a melyről sokat beszéltek a képviselőházban, a mezőgazdasági hitelnek a kérdése, (Halljuk ! Halljuk !) a melyre nézve ugy találták, hogy az Osztrák-Magyar Bank a maga hivatásának nem felelt meg teljesen. En szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy az Osztrák-Magyar Bank statútumainak első szakaszában benfoglaltatik a mezőgazdasági hiteligények kielégitése is. Kötelességemnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel valamivel részletesen foglalkozzam azért, (Halljuk ! Halljuk!) mert nem szeretném, ha oly téves eszmék és fogalmak képződnének, a melyek a közvéleményben megérlelődve zavart okoznának akkor, a mikor valóban elérkezik az ideje annak, hogy az önálló jegybankot felállítsuk, és mikor már megszilárdult meggyőződésekkel ostromolják majd az uj intézményt oly kívánalmak érdekében, a melyek egy jegybank rendeltetésével és hivatásával nem egyeznek meg. Az a meggyőződésem, hogy még a jelennek a szempontjából is fel kell vetnünk ezt a kérdést, mert mindaddig, míg az Osztrák-Magyar Bank fennáll, ne feledkezzünk meg arról, hogy az mind a két államnak a jegybankja, Ausztriáé ép ugy, mint a mienk és igy nekünk sem szabad teljesíthetetlen, vagy a bank hivatásával ellenkező igényekkel előállani. Abban egészen egyetértek Földes barátommal és többi barátaimmal is, hogy a mezőgazdasági hitelnek lehető legteljesebb kielégitése elsőrangú feladat, de ne feledjük el, hogy minden jegybank a dolog természete szerint csak mobil lehet, mert a legmobilisebb üzletekkel foglalkozik. Az ilyen banknak jegyeit, utalványait, minden pillanatban prezentálják, a nála elhelyezett zsirobetéteket minden pillanatban felmondhatják és a bank a nála eszközölt felmondásokat, vagy jegybemutatásokat a dolog természete szerint nyomban honorálni tartozik. Ezek a tekintetek óvatosságra intenek abban az irányban, hogy a bankot immobilizálni nem szabad. A kereskedő, mikor a maga váltóját leszámitoltatja, egész exisztencziáját köti ahhoz, hogy azt a váltót a lejárat napján be fogja váltatni, mert ha neki tízszer annyi vagyona van is, mint a mennyi tartozása, ő — ha a lejárat napján be nem váltja váltóját, fizetésképtelen, csődbe jut, egész anyagi és erkölcsi exisztencziájával fizet meg érte. Ez a helyzet nincs meg a mezőgazdánál és nem is volna szabad, hogy meglegyen. Mi tehát a feladat ? Az egyik határt helyesen vonta meg Földes Béla barátom, mikor figyelmeztetett arra, hogy túlságosan hosszú lejáratú váltókról ne nagyon beszéljünk. Azt, hogy egy mobil, minden pillanatban fizetésre kötelezett bank hat havi lejáratok mellett hitelezzen, azt a magam gazdasági meggyőződésével összeegyeztethetőnek nem tartom. Hol van tehát az orvoslás ? Ott, hogy a mint egyfelől a jegybankot közelebb kell hozni a mezőgazdasághoz, másfelől a mezőgazdaságnak is hozzá kell simulnia a jegybank természetéhez. Ezt jogi és gazdasági intézményekkel vagyunk képesek elérni. Legyen szabad tehát itt arra figyelmeztetnem, hogy épen a mezőgazdasági körök részéről tapasztaltuk azt, hogy ezek a végrehajtási törvénynél oly értelmű módosítást kívántak és vittek is keresztül, a melylyel immobüizálták a gazdái hitelt. Az ebből eredhető veszedelmekre kötelességem most rámutatni, mert abban az időben is bátor voltam erre figyelmeztetni a képviselőházat. A végrehajtási törvény 1. §-ának második bekezdése a 12 kataszteri holdon alul levő gazdának minden fundus instruktusát mentesiti a végrehajtás alól; tehát teljesen immobilizálta őt és vagyoni fedezeti alapul egyedül az ingatlanát hagyta meg. Ha tehát mi arról beszélünk, hogy a kisgazdának mobil hitelt nyújtsunk, akkor egyszersmind kell, hogy jogilag a mobil hitelnyújtás lehetőségét is megadjuk.