Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés Í9Í1 január W-án, hétfon. 543 De ugyanez a helyzet a nagygazdákra, a nagybirtokosokra, a latifundiumok tulajdonosaira nézve is, mert a végrehajtási törvény 16. §-a ezekre vonatkozólag viszont azt állapitja meg, hogy az év 8 hónapján keresztül, márezius 15-étől november 15-éig a gazdának — legyen az bár 10.000 holdnak tulajdonosa is — fundusinstruktusát értékesíteni, — mondjuk közönséges szóval — árverelni nem lehet. Nos, ha magunk vontuk el a mobil hitelnek lehetőségét, akkor ugy, a mint annak idején figyelmeztettem, fájdalom, visszhang nélkül — az országban visszhanggal találkozott — ezekre a veszedelmekre, legyen szabad azokat az urakat most is figyelmeztetnem arra, hogy mikor ilyen intézkedéseket tesznek, mikor egyfelől ők a mellett vannak, hogy a hitelt meg kell vonni az emberektől, mert nem jó az, ha túlságos nagy a hitel, akkor másfelől ellentétes igényekkel fel nem léphetnek. Gazdasági intézmények szempontjából szintén ugy áll a dolog, hogy eddigelé a pénzintézetek töltötték be azt a hivatást, hogy ők azzal a bizonyos kereskedelmi jelleggel lássák el a gazdái váltót az által, hogy a maguk kereskedelmi zsiróját adták ezekhez a váltókhoz. Ezt a hivatást — bármilyen támadással szemben kötelességem ezt megjegyezni — ezek az intézetek — nem fillérbankokról és korona-szövetkezetekről beszélek — de a nagyobb intézetek, lehetőleg helyesen látták el. De nem látok semmi akadályt abban, hogy kiépíttetvén a központi hitelszövetkezet erősebben, mint a hogy az most van kiépítve, az vegye kezébe ezeknek a gazdái hiteleknek a közvetítését. (Helyeslés bal/elől.) A kis hitelszövetkezeteket — bocsánat az őszinteségért — erre éretteknek a mi viszonyaink között még nem találom, mert ezeknek a kis községi hitelszövetkezeteknek az volna a feladatuk, hogy azok a kisemberek ott maguk állapithassák meg azt, hogy az ő társuk produktív hitelt keres-e, beruházásra akarja-e forditani hitelét és nem financzváltót, puszta fogyasztási váltót csinál-e. De a mi életviszonyaink között, a mi községi jegyzőinknél és — bocsánatot kérek — a mi pajtáskodásra berendezett társadalmunknál ezekben a kis körzetekben az erkölcsi ellenőrzésnek ezt az erejét én még nem tudom megtalálni. Ezért említem ezt fel, hogy a megoldást ott kell keresnünk, hogy építsük ki a központi hitelszövetkezetet, de nehogy a kétszeres zsíróból, a vidéki és a központi szövetkezetnek kétszeres jótállásából, túlságos költségek áUjanak elő, érvényesüljön az az altruisztikus elv, a melyet annyiszor hangoztatnak ezen hitelszövetkezet pártolói és tagjai, és ez a központi zsiro lehetőleg költségmentes legyen. Én, t. képviselőház, a magam részéről egyengetni akartam az útját annak a megértésnek, a melyre nézve örömmel láttuk az utóbbi időben, hogy exponált álláspontoknak exponált képviselői is igyekeztek a közeledésen és igyekeztek a tár- ' gyalás módjában és a tárgyalás modorában megtalálni az érintkezési pontokat. Ezért tartottani feladatomnak, hogy magam is, a kit inkább a merkantil álláspont kéj)viselőjének néznek és tudnak, rálépjek arra az útra, a hol egymást megérthetjük és kölcsönösen megvalósíthatjuk azt, a mi helyes és üdvös. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De épen ezért kell hangoztatnom azt is, hogy ne helyezkedjenek a t. mezőgazdasági körök sem arra az álláspontra, hogy ők túlsókat fognak követelni azért, mert ebből mindig lehet alkudni. Ez egy ultramerkantil álláspont, a melyet a tisztességes kereskedelem sem fogad el a maga részéről. Mindig a teljesithetőt kérjék azért, nehogy a teljesíthetetlen követelésekkel diszkreditálják a teljesithetőket. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy egypár perezre szünetet kérjek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Egyszer már adtam szünetet és ezért kérem, hogy a szünettől a képviselő urak most eltekintem legyenek szívesek. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Justh Gyula: Bocsánatot kérek, ez nem járja! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem beszéd közben tetszett szünetet adni! (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök: Én azért kértem a képviselő urakat, hogy tekintsenek el a szünettől, mert a tanácskozási időből már kevés van hátra. De hogyha nagyon ragaszkodnak hozzá, az ülést felfüggesztem. (Zaj és helyeslés a szélsőbaloldalon.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kelemen Samu: T. képviselőház! Áttérek a t. ház szives engedelmével a készfizetések kérdésének megvitatására. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A készfizetések színjátékának szerzője — a mint méltóztatnak tudni — az igen t. pénzügyminister ur, rendezője pedig a ministerelnök ur. Kár, hogy ezt a témát egy osztrák bohózatiró, Nestroy, már elírta a t. kormány elől. Lumpazius Vagabundus czimü darabjában egy jelenetet ir le arról, a mikor a darab hőse megüti a főnyereményt. Felolvassa a híradást: Nyertem 100.000 forintot, — óriási öröm és üdvrivalgás, elölről kezdi: Nyertem százezer forintot, az már kétszázezer forint, és igy megy a millióig. (Derültség balfelöl,) Ugyanígy vagyunk a készfizetések vívmányával. Kiváltotta egyszer a görögtüzet és a hozzátartozó fehérruhás szűzeket, (Derültség.) a mikor a t. kormány elhatározta, hogy a készfizetések rendezésével foglalkozni kíván. Azután jött a második jelenet, a mikor a t. kormány összevásárolta a készfizetések rendezéséhez szükséges aranyat és azt elhelyezte az OsztrákMagyar Banknál. Második óriási vívmány. Jöt-