Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ezek után talán, mondandóim sorrendjében az lesz a leg­helyesebb, ha azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslat elérte-e leg­alább az adott keretekben azt, hogy megvalósította azokat az óhajokat és létesitette-e azokat a refor­mokat, melyeket a közös jegybanknak álláspont­ján is megvalósítani kell. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház ! Ha ebben a részletkérdésben nem is vagyok egy nézeten pártomnak egyik-másik tagjával, kötelességszerűen kifejezést adok annak, hogy ebben a törvényjavaslatban vannak oly részletek, melyek haladást, javulást jelentenek a múlthoz képest, igaz, nagyobbára oly tereken, a hol a magyar érdek, az osztrák érdek és a jegy­bank érdeke találkozott, a min egyébként külö­nösebben csodálkoznunk nem lehet. Az eltérés, mely köztem és pártom egyik­másik tagja közt egy részletre nézve fennáll, a jegy­kontingentálásnak a kérdése. Én itt azon az állás­ponton vagyok, hogy a törvényjavaslat helyes rendelkezéseket léptetett-e tekintetben életbe. Kö­telességemnek tartom, hogy ezt nyíltan elismer­jem, mert hiszen ellenvetéseimnek is csak akkor lehet objektív jellege, ha ugyanazon objektivitás­sal ismerem el a jót, mint a minő objektivitással megkritizálom a rosszat. (Helyeslés a szélsőbalol­dalon.) A jegykontingensnek 400 millióról 600 miihóra való felemelése oly reform, melyet joggal várt a közgazdasági élet és a melyet én három okból fel­tétlenül helyesnek tartok. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak elsősorban meggondolni, hogy a 400 milliós kontingensnek megállapítása olyan időben történt, a mikor ugy az osztrák, mint a magyar közgazdaság is, de különösen a mi köz­gazdaságunk fejlődésének kezdetleges korszakát élte. A mai viszonyokhoz képest az akkori meg­állapítás igazán*a gyermekruháknak és a gyermek­czipőknek a dolga. De azt is tudjuk, hogy azóta és különösen az utóbbi időkben a pénz értéke, helyesebben vásárló ereje csökkent és ha ezt figye­lembe veszszük, akkor természetes, hogy a pénz­eszközöket, a forgalomnak ezeket az eszközeit gyarapitanunk kell. De van még egy harmadik indok is és ez az, hogy annak {az adómentességnek megszüntetése, mely eddig a 400 milliónál következett be, rend­szerint ugy hat, mint egy vészjel. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.)-Nyomban idegessé teszi a, pénzügyi vi­lágot annak tudata, hogy ime, most már meg­szűnt a banknak az a joga, hogy adómentesen bocsáthasson ki bankjegyeket, a bank tehát kor­látolni fogja jegykibocsátási jogát, és ez vissza­szoritólag fog hatni a váüalkozói kedvre. Más államokban, hol a vállalkozói kedvnek túlcsapon­gásával találkozunk, hol a spekulácziót és a vál­lalkozói kedvet korlátozni kell, az ilyen rendel­kezés lehet helyes ; de nálunk, a hol a vállalkozás élénkítésére van szükség, erre semmi ok sincsen, i Én tehát azt az álláspontot, a melyet a kormány I január 16-án, hétfőn. 541 a törvényjavaslatban elfoglal, a magam részéről feltétlenül helyeslem. Helyesnek találom . . . Lovászy Márton (közbeszól). Kelemen Samu : Az egy más elvi kérdés. Mártonffy Márton : össze ne vesszenek ! Gr. Batthyány Tivadar : Sohse féljen ! Szak­szerű dolgokban ezt megengedjük magunknak. Csuha István : Mi elintézzük ezt egymás közt! Justh Gyula : Csak Tiszával végezzék el! Kelemen Samu : Nagyon szomorúnak talál­nám, ha a pártkeretek odáig tengenének túl, hogy részletkérdésben és szakkérdésben gúzsba volna kötve az emberek keze. (Ugy van! a szélsőbalol­dalon.) Én abban a pártban, merem mondani, egy pillanatig sem maradnék meg, nem azért, mert pártkereteket akarok feszíteni, hanem azért, mert a bilincseket el nem birnám. (Taps a szélsőbalol­dalon.) Ha ilyen a helyzet, akkor méltóztassék megszüntetni a parlamentarizmust, mert akkor ez teljesen fölösleges. (Elénk helyeslés a bal- és a szélső­bal-oldalon. Mozgás a jobboldalon.) Csuha István: Okuljanak belőle! Gr. Batthyány Tivadar: Nem vagyunk sza­vazó-masina ! Kelemen Samu : Ugyancsak osztom azt az álláspontot is, a mely a 10 K-ás bankjegyeknek külön teljes érczfedezetét megszüntette, mert he­lyes, ha ez az érezfedezet a többi érezfedezetbe olvasztatik be és ennek folytán általában rendel­kezésére áll az összes kibocsátandó jegyeknek. Helyes a javaslatban a bankfiókoknak a kérdése és még és egy más. Ámde ezekért nekünk az igen t. kormány olyan karácsonyi ajándékkal szolgált viszonzásképen ennek a törvényjavaslatnak 5. §-ában, a mely igazán csodaszülöttnek mondható és bizvást el volna helyezhető politikai panoptikumban. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha rólam volna szó, a főrendiház esetleges eltörlésének kérdésében olyan állásponton vagyok, hogy velem ebben a kérdésben lehet beszélni. Azonban, hogy a főrendiház jogköre eltöröltessék ilyen módon, a mint most történik, hogy kis zseb­lámpással egy paragrafusnak árnyékában, hogy ugy mondjam, alkonyati homályban fúró eszkö­zökkel felfegyverkezve igyekezzenek a főrendi­háznak szekrényeit kifeszíteni, ez talán még sem elfogadható politikai álláspont. (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem fogadható el külö­nösen azért, mert egyes czélzatosan kiszemelt kérdésekben vonni meg a főrendiház jogkörét inczidentaliter egy különben egészen más czélzatu törvényjavaslat rendelkezése között, olyan eljárás, melyet az alkotmányosság szellemével összeegyez­tetni nem lehet. (Élénk helyeslés a bal-és a szélső­baloldalon.) De arról is meg vagyunk győződve, hogy minden ilyen rendelkezés, bármennyire tilta­kozzanak is ellene, feltétlenül preczedensül szolgál és szolgálhat a jövendőre minden olyan kérdésben, a mely Ausztriával közös érdekeket érint. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldul<m.) Jól tudom, hogy minden ilyen rendelkezésnél

Next

/
Thumbnails
Contents