Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 T. képviselőház! Azt hiszem, hogy ezek után talán, mondandóim sorrendjében az lesz a leghelyesebb, ha azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslat elérte-e legalább az adott keretekben azt, hogy megvalósította azokat az óhajokat és létesitette-e azokat a reformokat, melyeket a közös jegybanknak álláspontján is megvalósítani kell. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház ! Ha ebben a részletkérdésben nem is vagyok egy nézeten pártomnak egyik-másik tagjával, kötelességszerűen kifejezést adok annak, hogy ebben a törvényjavaslatban vannak oly részletek, melyek haladást, javulást jelentenek a múlthoz képest, igaz, nagyobbára oly tereken, a hol a magyar érdek, az osztrák érdek és a jegybank érdeke találkozott, a min egyébként különösebben csodálkoznunk nem lehet. Az eltérés, mely köztem és pártom egyikmásik tagja közt egy részletre nézve fennáll, a jegykontingentálásnak a kérdése. Én itt azon az állásponton vagyok, hogy a törvényjavaslat helyes rendelkezéseket léptetett-e tekintetben életbe. Kötelességemnek tartom, hogy ezt nyíltan elismerjem, mert hiszen ellenvetéseimnek is csak akkor lehet objektív jellege, ha ugyanazon objektivitással ismerem el a jót, mint a minő objektivitással megkritizálom a rosszat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A jegykontingensnek 400 millióról 600 miihóra való felemelése oly reform, melyet joggal várt a közgazdasági élet és a melyet én három okból feltétlenül helyesnek tartok. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak elsősorban meggondolni, hogy a 400 milliós kontingensnek megállapítása olyan időben történt, a mikor ugy az osztrák, mint a magyar közgazdaság is, de különösen a mi közgazdaságunk fejlődésének kezdetleges korszakát élte. A mai viszonyokhoz képest az akkori megállapítás igazán*a gyermekruháknak és a gyermekczipőknek a dolga. De azt is tudjuk, hogy azóta és különösen az utóbbi időkben a pénz értéke, helyesebben vásárló ereje csökkent és ha ezt figyelembe veszszük, akkor természetes, hogy a pénzeszközöket, a forgalomnak ezeket az eszközeit gyarapitanunk kell. De van még egy harmadik indok is és ez az, hogy annak {az adómentességnek megszüntetése, mely eddig a 400 milliónál következett be, rendszerint ugy hat, mint egy vészjel. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.)-Nyomban idegessé teszi a, pénzügyi világot annak tudata, hogy ime, most már megszűnt a banknak az a joga, hogy adómentesen bocsáthasson ki bankjegyeket, a bank tehát korlátolni fogja jegykibocsátási jogát, és ez visszaszoritólag fog hatni a váüalkozói kedvre. Más államokban, hol a vállalkozói kedvnek túlcsapongásával találkozunk, hol a spekulácziót és a vállalkozói kedvet korlátozni kell, az ilyen rendelkezés lehet helyes ; de nálunk, a hol a vállalkozás élénkítésére van szükség, erre semmi ok sincsen, i Én tehát azt az álláspontot, a melyet a kormány I január 16-án, hétfőn. 541 a törvényjavaslatban elfoglal, a magam részéről feltétlenül helyeslem. Helyesnek találom . . . Lovászy Márton (közbeszól). Kelemen Samu : Az egy más elvi kérdés. Mártonffy Márton : össze ne vesszenek ! Gr. Batthyány Tivadar : Sohse féljen ! Szakszerű dolgokban ezt megengedjük magunknak. Csuha István : Mi elintézzük ezt egymás közt! Justh Gyula : Csak Tiszával végezzék el! Kelemen Samu : Nagyon szomorúnak találnám, ha a pártkeretek odáig tengenének túl, hogy részletkérdésben és szakkérdésben gúzsba volna kötve az emberek keze. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én abban a pártban, merem mondani, egy pillanatig sem maradnék meg, nem azért, mert pártkereteket akarok feszíteni, hanem azért, mert a bilincseket el nem birnám. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen a helyzet, akkor méltóztassék megszüntetni a parlamentarizmust, mert akkor ez teljesen fölösleges. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbal-oldalon. Mozgás a jobboldalon.) Csuha István: Okuljanak belőle! Gr. Batthyány Tivadar: Nem vagyunk szavazó-masina ! Kelemen Samu : Ugyancsak osztom azt az álláspontot is, a mely a 10 K-ás bankjegyeknek külön teljes érczfedezetét megszüntette, mert helyes, ha ez az érezfedezet a többi érezfedezetbe olvasztatik be és ennek folytán általában rendelkezésére áll az összes kibocsátandó jegyeknek. Helyes a javaslatban a bankfiókoknak a kérdése és még és egy más. Ámde ezekért nekünk az igen t. kormány olyan karácsonyi ajándékkal szolgált viszonzásképen ennek a törvényjavaslatnak 5. §-ában, a mely igazán csodaszülöttnek mondható és bizvást el volna helyezhető politikai panoptikumban. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha rólam volna szó, a főrendiház esetleges eltörlésének kérdésében olyan állásponton vagyok, hogy velem ebben a kérdésben lehet beszélni. Azonban, hogy a főrendiház jogköre eltöröltessék ilyen módon, a mint most történik, hogy kis zseblámpással egy paragrafusnak árnyékában, hogy ugy mondjam, alkonyati homályban fúró eszközökkel felfegyverkezve igyekezzenek a főrendiháznak szekrényeit kifeszíteni, ez talán még sem elfogadható politikai álláspont. (Tetszés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem fogadható el különösen azért, mert egyes czélzatosan kiszemelt kérdésekben vonni meg a főrendiház jogkörét inczidentaliter egy különben egészen más czélzatu törvényjavaslat rendelkezése között, olyan eljárás, melyet az alkotmányosság szellemével összeegyeztetni nem lehet. (Élénk helyeslés a bal-és a szélsőbaloldalon.) De arról is meg vagyunk győződve, hogy minden ilyen rendelkezés, bármennyire tiltakozzanak is ellene, feltétlenül preczedensül szolgál és szolgálhat a jövendőre minden olyan kérdésben, a mely Ausztriával közös érdekeket érint. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldul<m.) Jól tudom, hogy minden ilyen rendelkezésnél