Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

540 77. országos ülés 1911 január lo-án, hétfőn. állítása következtében a valuta rendezéséhez foghatunk*, — a mi meg történt — »vagy az ország népeinek munkával párosult takarékossága utján nagyobb tőkék képződnek? — a mi elvégre szintén megtörtént — »azt merném jósolni, hogy ezen tíz esztendő lefolyása után az önálló bank nem lesz többé óhaj, de ténynyé válik«. (Tetszés és éljenzés bal felől.) S az, t. képviselőház, hogy abban az időben nem állították fel az önálló jegybankot, abban találja magyarázatát, hogy akkor még Magyarországon forgalomban voltak a kényszerforgalommal ellátott államjegyek, a melyeknek nem volt ugyan érezfedezetük, de a melyek a két államnak garancziája alatt állottak, s akkor attól lehetett tartani, hogy ha az önálló bank létesül, akkor itt hazánkban is kétféle jegy lesz majd forgalomban, a melynek diszparitással kell megküzdeni és annak az államjegynek, a melynek nincs ugyan érczalapja, de garancziája alatt áll mindkét államnak, talán nagyobb lesz a kedveltsége, mint a bank által kibocsátott jegynek, s igy az emberek inkább amazt fogják igénybe venni emennek rovására. Ezért tűzte ki minden kormány czétjául azt, hogy ezeket a különben is az állam pénzügyi élete szempontjából megengedhetetlenül forgalomban lévő fedezetlen államjegyeket bevonja ; s akkor, a mikor ez megtörtént, elérkezett az ideje annak, hogy most már az önálló jegybank valóban felállittassék. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lássuk most már a közelebbi időket, lássuk, hogy 1899-ben, tehát a legutóbbi tárgyalás alkalmával, minő volt a felfogás e kérdésben. És itt méltóztassék megengedni, hogy elsősorban az osztrákok nyilatkozatát ismertessem, és felolvassam Kaizl akkori pénzügyminister nyilatkozatát, ki arról, hogy miért nem akarja Ausztria az önálló jegybankot, a következőképen nyilatkozott: Habár Magyarországnak kétségbevonhatatlan joga is van a külön magyar bankot felállítani, mégis, minthogy a bankközösség fentartása a legfőbb biztosítéka a közös vámterület és a gazdasági egység íentartásának, (Felkiáltásul balfelől: Aha !) minthogy a közös bank elfogadása szükségképen maga után vonja a külön vámterületről való lemondást, Ausztriának mindenáron szorosan kell ragaszkodnia a dualisztikus, a közös bankhoz, már csak azért is, nehogy Magyarország önálló bankot állítson fel, mert ha ez megtörténnék, ha Magyarország önálló jegybankot állítana, akkor ez lenne az első lépés a magyar közgazdaság felszabadulásához . . . (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos : ök tudják ! Ausztriában tudják ! Osztrák minister tudja ! Kelemen Samu : . .. »a külön vámterület felállításához, sőt magának a közösügyes rendszernek és folyományaképen a hadsereg közösségének megszüntetéséhez is.<< (ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) A mostani idők Kaizl-ja, Bilinski pénzügyminister ur, körülbelül hasonlóképen nyilatkozott, csakhogy diplomatikus finomsággal, nem oly brutális formában, a mikor azt mondta a bécsi parlamentben tartott beszédében: Háromféle veszedelem fenyeget bennünket; fenyegetett az önálló bank felállításának veszedelme, fenyegetett a kartellbank felállításának veszedelme, fenyegetett a készfizetések tényleges megkezdésének veszedelme, mind a három veszedelmet kikerültük« •— — bocsánatot kérek, hogy itt már németül idézek — wie soll ich nur sagen — durch die Weisheit der ungarischen Regierung«. (Igaz I ügy van ! Derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminister ur, a ki már akkor is intézője volt Magyarország pénzügyeinek, 1899-ben, az akkori törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, Julius 4-én, a következő nyilatkozatot tette (Halljuk ! Halljuk !) : »Én kijelenthetem és biztosithatom a t. házat, hogy a hosszú és nehéz tárgyalások folyamán voltak olyan momentumok, a midőn nagyon közel állottunk az önálló bank tényleges felállításához*. En, t. ház, ezt most eg3^ személyes állásponttunk igazolására hozom fel. Hónapok óta országszerte találkozunk azzal a rágalommal, hogy akkor, a mikor a függetlenségi és 48-as párt tárgyalásokat folytatott a pénzügyminister úrral, mint Ö felségének akkori kiküldöttjével, e tárgyalások szükségszerűen vonták volna maguk után az önálló bank álláspontjánakepárt részéről való elejtését. (Ellenmondás a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Dehogy! Kelemen Samu : Ezzel szemben állithatom és igyekezem kiemelni, hogy a 67-es idők összes nagy államférfiai, beleértve a t. pénzügyminister urat is, sohasem nyilatkoztak ugy, a mint nyilatkozott a t. előadó ur. Ök az önálló jegybank felállításának nemcsak jogát ismerték el, nemcsak a felállításnak jraszta lehetőségéről disszertáltak, Ha egy gyakorlati államférfi, a ki az állam ügyeinek vitelére van hivatva, azt mondja, erkölcsi és politikai integritása teljes épségével, a melylyel rendelkezett és rendelkezik ma is, hogy közel voltam ahhoz, több izben voltam közel, hogy felállítsam az önálló jegybankot, de még nem állíthattam fel, mert akkoriban a valutakérdés szintén nem volt annyira rendezve, mint most, akkor joggal bocsátkozhattunk azzal az államférfiuval tárgyalásokba, a nélkül, hogy valaki a jogosultságnak csak látszatával is szemére vethetné ennek a pártnak, hogy álláspontját elejtette. (Igaz ! ügy van I balfelől.) Egészen más okok játszottak itt közbe. A mai politikának forró légköréből kapcsoljuk most ki ezeket a kérdéseket. Annak idején az arra hivatott férfiak majd ki fogják mutatni, hogy minő harmadik tényezőknek közbelépése gátolta meg ebben a dologban a megértést. (Zaj balfelől.) Semmi esetre sem az egyik, sem a másik oldalon, sem becsapási, sem elejtési szándék nem forgott, és ezeknek a most ismertetett nyilatkozatoknak és az előttünk fekvő tényeknek alapján joggal tárgyalhattunk minden elvfeladás nélkül. (Élénlc helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj.)