Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. 539 vitetnek és folynak le. De ha ezeknek a háborúknak lehetősége szempontjából fel kell fegyverkeznünk, vájjon nem áll-e ez fokozott mértékben azoknak a gazdasági harezoknak a szempontjából is, a melyeknek nem e lehetőségével kell számolnunk, hanem a melyek feltétlen bizonysággal bekövetkeznek 10 esztendőről 10 esztendőre % Akkor, ha ebbe a gazdasági harczba belementünk minden fegyver nélkül, ha tisztán arra számítunk, hogy minő méltányos érzülettel fogunk találkozni ellenfeleinknél, akkor előre elvesztettük a csatát. (Igaz ! Ugy van! baljelől.) Akár akként döntsön annak idejében a nemzet, és a háznak t. többsége, hogy a közös vámterület álláspontján kell maradnunk, akár akként, hogy áttérjünk az önálló vámterület álláspontjára, mind a két esetben szükségünk van erre a fegyverre, mert hiszen önök is akarják, hogy a közös vámterület álláspontján is minél többet érhessünk el a magyar gazdasági érdekek szempontjából. Ezt pedig másként nem tudjuk elérni, csak ugy, ha az osztrák törekvésekkel szembeszegezzük azt, hogy ha pedig ti ezt. nem teljesititek, akkor áttérünk az önálló vámterület álláspontjára, és ha abban a helyzetben vagyunk, hogy ennek a figyelmeztetésünknek, mondjuk ennek a fenyegetésünknek foganatot is tudunk szerezni; ha ellenben a helyzet ugy alakul ki, hogy odaát tisztában vannak azzal, hogy ez semmi egyéb üres fenyegetésnél, nem is fogják azt egyébnek nézni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elmultak már azok az idők, a mikor Imre király egy szál vesszővel mehetett végig az ellenséges hadseregen és a mikor az egyéni bátorságnak ez a jele lefegyverzett mindenkit; ma már hadihajókkal, ágyukkal, gépfegyverekkel vivjuk meg a magunk harczait, és én — rajtunk kivül —• elképzelni sem tudok egy nemzetet, a mely arra az álláspontra helyezkednék el, hogy gazdasági harczai számára nem szerezi meg az önálló hitelügylet lehetőségének a fegyverét. A mikor lehet, hogy a megvivandó harczba azzal a teljes gazdasági leszereltséggel megy bele, a mely bizonyos vereségét jelenti. (Vgy van ! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) A gondviselés egy ujjmutatása volt az, hogy a mostani időkben nem esett össze a bankszabadalom megújításának ideje a vám- és kereskedelmi szerződés idejével, hogy hiteléletünket önállósíthattuk akár ugy ebben a harczban, hogy fegyvert szegezünk az ellenfélnek, arra az esetre, ha velünk szemben méltányosan nem viselkednek akár ugy, hogy annak segélyével, ha kell, kivívjuk gazdasági önállóságunkat. Ha meggondoljuk, hogy kettős rázkódtatás nélkül, mert hiszen Tázkódtatások és hullámzások lehetőségét el kell ismerni, ha most kettős rázkódtatás nélkül, tehát ezek halmozása nélkül oldhatjuk meg a kérdést, akkor legyen szabad, rámutatnom erre a tényre mint olyanra, mely a függetlenségi és 48-as párt dátumpolitikájának leghatalmasabb igazolása. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalion.) De nem is volt soha a 67-es politikának sem az az álláspontja, a melyet most a t. túloldal elfoglal. Történtek Kelemen Béla t. barátom részéről idézetek, felemiitette Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy minő más volt a 67-es idők nagy embereinek az állásfoglalása, előadta ezt gróf Apponyi Albert is, a ki felolvasta Lónyay Menyhért nézeteit. Legyen szabad nekem is egész röviden ismertetnem az 1878-iki idők előadójának, Wahrmann Mórnak álláspontját, a mely az akkori többség álláspontját teljesen fedte. Ezt megelőzőleg azonban ismertetni fogom a többségnek akkori jelentését, s méltóztassanak megfigyelni, hogy minő volt akkor az igazán hazafias, igazán emelkedett szellemű 67-es álláspont. Ebben a többségi jelentésben a következő passzus foglaltatik (olvassa) : »Kétséget sem szenved, hogy az önálló állam bankügyét leghelyesebben csak önállóan, csak függetlenül minden más állam vagy idegen test befolyásától rendezheti. Bármily nagyok legyenek is azok az előnyök, a melyek a kereskedelemnek és forgalomnak az által nyújtatnak, hogy ugyanazon bankjegyeknek minél szélesebb és messzebbre terjedő forgalmi kör biztosíttatik, ezen előnyök még sem elég nagyok arra, hogy az állam ezen czél elérhetésének feláldozza a csakis saját érdekeit szem előtt tartó független bankot. Tökéletesen jogosult tehát azon általánosan nyilvánuló óhaj, hogy nálunk ilyen bank létesíttessék, s törekvéseinknek határozottan e czél elérésére kell irányulniok.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Messze felette áll ez annak a »valaha«-felfogásnak, a melynek az igen tisztelt előadó ur kifejezést adott, hogy az önálló bankot talán valaha fel fogjuk állítani. (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldakm : Katasztrófáról beszél ! Zaj.) De itt van, t. képviselőház, az indokolása is a 78-as időkben beterjesztett törvényjavaslatnak Széll Kálmán aláírásával, a mely indokolásnak befejező passzusa a következőkép szól (olvassa) : » Végre az ország joga, önálló bankot állítani, épen fenmaradt. Az ország azt ezen egyezség értelmében csakis egy nemzet életében aránylag rövid tiz évre nem veszi igénybe«. Egészítsük most ki ezeket Wahrmann Mór előadásával. Ennek az előadásnak markánsabb részletei a következők (olvassa) : »A bizottság többsége* — igy szólott az akkori előadó — határozottan kimondja, hogy a bankkérdés legczélszerűbb megoldása« — tehát czélszerű és nem jogi — »önáíló államban csak önálló bank felállításában állhat«. A következő passzus igy szól (olvassa) : »Kormányunk a tárgyalások kezdetén igen helyesen nem indulhatott ki a közös bank eszméjéből, sez a tárgyalások alapját nem képezte, hanem a kormány oda csak lépésről-lépésre szoríttatott* . .. stb. Ugyancsak beszéde további folyamán kijelenti, hogy (olvassa) : »Lemondunk tiz évre, de ha ezt a tiz esztendőt okosan felhasználjuk, ugy, hogy vagy az államháztartás egyensúlyának helyre68*