Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

538 77. országos ülés 1911 papírokat dobjon a piaczra, épen ugy mint a házassághoz két ember kell. (Ugy van! balfelél.) Az egyik az, a ki a papirt dobja és a másik, a Id a papirt felveszi és hogyha nincs, a ki azt a papirostfelvegye, akkor a papir értékcsökkenése önmaga idézi elő és állapítja meg ezt a határt; mert a papírtulajdonosnak elmegy a kedve attól, hogy önmaga kárára dobálózzék a papirosokkal, hogy saját maga devalválja a maga értékeit (Ugy van I Ugy van ! a szélsőbaloldalon) és saját maga törje be épületének ablaküvegeit. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezekben, t. ház, a kérdésnek azzal a részével foglalkoztam, hogy ime nincsen számbavehető akadálya annak, hogy mi az önálló magyar jegybankot felállíthassuk. Az igen tisztelt előadó ur egy közbeszólása alakjában szives volt engem arra figyelmeztetni, hogy hogyan áll a diszázsió kérdése. A diszázsió kérdése is olyan, hogy ebben a tekintetben is legfeljebb profécziákba bocsátkozhatunk, a mely profécziák épen olyan értékesek, mint a milyen értékesek voltak az előző profécziák. De méltóztatnak azt igen jól tudni, hogy a diszázsiónak van egy bizonyos hatása, különösen nálunk volna egy bizonyos iparfejlesztő és vámvédelmi hatása, a mely érvényesülne ugy a mezőgazdaságra, mint magára az iparra nézve is. Iparfejlesztő hatása van abban, hogy az esetleg bekövetkező diszázsió következtében az a mezőgazda, a ki kiviszi az áruit, ott azért a ] 00 koronáért olyan pénzt kap, a mely, mondjuk 2%-os diszázsió esetén ]02, esetleg 103 vagy 104 koronát ér. Azzal, hogy midőn kivette áruját azért a 100 korona helyett 104 koronát kapott, azzal a 4 koronával az ő vásárlóképessége emelkedett. Az iparra vonatkozólag is megvan ennek a fejlesztő és vámvédő hatása, hogy a helyett, hogy kinn vásárolnánk iparczikkeket a hol a mi pénzünk helyett, vagyis a 100 korona helyett 104 korona értéket kell fizetnünk, itt vásárolunk, a hol azzal a diszázsióval, a 4 koronával olcsóbban kapjuk azt az iparczikket. Ez tehát egy teljes vámvédelem, a mely megnyilatkozott Olaszországban is az ottani diszázsiónál. Mindez azonban nem akar a diszázsiónak védelme lenni és ezt csak a közbeszólásra vonatkozólag jegyeztem meg és Ausztriának sem áll érdekében az, hogy egy efféle diszázsió minálunk bekövetkezzék, — és Ausztria maga volna az, a mely netáni előállhatásának útjába állana. De ha már most bátor voltam kimutatni, hogy nem áll az önálló jegybank megvalósításának útjában semmiféle akadály, meg kell indokolnom azt az álláspontomat is, hogy tehát pozitive miért kivánjuk mi az önálló jegybankot. Azt hiszem, hogy nálunk, a kik az önálló vámterületnek álláspontján vagyunk, (Halljuk! Halljuk !) ez a kérdés külön megokolásra nem is szorul. Nekünk az a meggyőződésünk, hogy Magyarország nyomorúságának elenyésztetésére egyik leghathatósabb eszköz az, a melylyel ebben az országban rendelkezésre álló minden erőt a lehetőségig felhasználni képesek vagyunk. Hiszen, t,. ház, január 16-án, hétfőn. még egy magángazdaságban is szerepet játszik az erők kellő kihasználása ; a parlamentben magában is ugyancsak az a czél, hogy minden párt képes legyen érvényesíteni lehetőleg minden olyan emberét, a ki arra való képességgel és erővel rendelkezik. Nálunk pedig, a hol uj társadalmi rétegek elhelyezkedése még jóformán csak most történik meg, ezek a kérdések kétszeresen fontosak. Ennek a nagy, kívánatos czélnak elérésére szaporítanunk kell a munkaalkalmakat. A munkaalkalmakat nem szaporíthatjuk máskép, csak ugy, ha ipart teremtünk, és erre az iparra nézve épen az'előadó ur volt szíves elismerni, hogy daczára a közös vámterület több mint négy évtizedes uralmának, mi ipari téren még csak — az ő szavait használom — a fejlődés küszöbén állunk. Ipart tehát megteremteni vámvédelem nélkül nem vagyunk képesek, vámvédelmet önálló vámterület nélkül nem lehet nyújtani. És igy nem politikai dogma ez nálunk — mert én nem ismerek dogmákat a politikában, hanem objektív gazdasági okokból fakadó meggyőződés. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es az a meggyőződésünk, hogy ebbe az iparfejlődésbe tudjuk a legerősebben belekapcsolni magát a mezőgazdasági fejlődést is, egyfelől magának a mezőgazdaságnak teljes indusztrializálódásával, a mely egyszersmind az ipari jövedelmezőbb termesztésre veti magát, másfelől azzal, hogy megteremtjük azokat a fogyasztási területeket, a melyek, fájdalom, még most sincsenek meg. Mert nem az most a mi bajunk, hogy nálunk sokkal nagyobb a termelés, mint a mennyi a fogyasztási képesség terület vagy a lakosság száma szerint volna. Azért vagyunk kénytelenek exportálni a külföldre, mert nincs még kifejlesztve a hazai fogyasztóképesség. Akkor, a mikor az ország szivében, pl. Bihar megyében a küteges tífusz uralkodik, a melyet más szóval éhség-tifúsznak nevezünk, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mikor a Felvidéken az esztendő bizonyos szakaszaiban leszállítják a cselédség élelmezését, mert télen nem terem semmi és nem szabad annyit enni, akkor mindnyájunknak arra kell fordítanunk törekvésünket, hogy itt képesek legyünk kifejleszteni a megfelelő fogyasztóképességet, mert hazai fogyasztásunkat kell elsősorban meghódítanunk a termelés számára és csak azután mehetünk a külföldre. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) De az a meggyőződésem, hogy azoknak, a kik a közös vámterület álláspontján állanak, épen ugy kell törekedniök az önálló jegybank felállítására, mint a hogyan törekvésünk ez nekünk. Egy gondolatot kell itt kifejtenem, a melyet érintettem volt már a trónbeszéd feletti válaszfelirati vita rendén tartott beszédemben. Méltóztatnak azt tudni, hogy minden állam.fegyverkezik, hogy önmagát fentartsa, fegyverkezik pedig ma jórészt nem puszta kalandvágyból és a hóditó politikának szempontjából, hanem főként gazdasági érdekeinek megvédése szempontjából, mert hiszen a háborúk is ma túlnyomólag gazdasági érdekekért