Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-77
77. országos ülés 1911 újonnan megalakult bank részese voina, szemben egy régi bankkal, a mely már nem j>rimer alakulat, hanem későbbi megszilárdult fejlemény, En őszintén megvallom, hogy a kérdés egy vonatkozásával semmiképen sem tudtam tisztába jönni. Nem tudom felfogni, hogy miképen lehet a nyújtandó hitel, s a kamatláb szempontjából kapcsolatot létesíteni a bizalom hiánya és a kamatláb között. En érteném az igen t. előadó ur felfogását, ha a jegybank maga visszleszámitoltatná azokat a váltókat, a melyeket ő nála benyújtanak. Mert ha visszleszámitolási hitelt vesz igénybe, akkor a nyújtott hitel kamatlábában a dolog természete szerint kifejezést talál a bizalomnak az a foka is, a melylyel az illető bank iránt viseltetnek. De a világnak egyetlen egy jegybankja sem foglalkozik passzív visszleszámitoltatással abban az értelemben, hogy a hozzá benyújtott váltókat visszleszámitoltassa. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Merült fel egy ilyen idea a franczia valutaankét idejében, mihelyt azonban felmerült, azonnal el is temették : ez tehát sehol megvalósitva nincs, örök igazság marad az, hogy a kamatláb magasságának eredője mindig az igénybevenni kivánt szükséglet összege egyfelől, másfelől pedig az a készlet, a melylyel a hitelszükséglet kielégítésére rendelkezünk. Mivel pedig, a mint bátor voltam kimutatni, és a mint ez kétségen felül áll, a mi maximális hitelszükségletünket az önálló bank saját készletével teljesen képes fedezni, az ő kamattételében semmiképen sem tükröződhetik vissza az a bizalom vagy bizalmatlanság, a melyre hivatkoztak. Gr. Wickenburg Márk előadó: A bizalom momentuma az ázsióra vonatkozik, nem a kamatlábra. Kelemen Samu : Arról is fog szó esni. Felhozta volt Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam az Osztrák-Magyar Banknak azt a felette lojális magatartását is, a melyet az illető intézet akkor tanúsított. . . Elnök : Csendet kérek ! Kelemen Samu : ... a mikor a nagy gazdasági és pénzügyi válságoknak idejét éltük és felemlítette, hogy ime, az Osztrák-Magyar Bank akkor nem ment el a kamatláb felemelésben addig a határig, a meddig elment az angol bank, vagy a német birodalmi bank, hanem annak lényegesen alatta maradt. En ennek az állitásnak a valóságát teljes mértékben aláírom. Ez igy van. De méltóztassék akkor talán az éremnek másik oldalát is megtekinteni. Ne csak azt méltóztassék figyelembe venni, hogy az Osztrák-Magyar Banknak a kamatlába nem szökött fel annyira, mint a menynyire felszöktették a külföldi intézetek, hanem azt is méltóztassék megnézni, hogy, a, mikor az angol bank kamatlába 2%-ra, 2 1 / 4 %-ra szállott le, a mikor a Németbirodalom kamatlába, leszállott 3%-ra, vájjon ezt a csökkenő tendencziát is teljesen követte-e az önálló bank ? (ügy van ! Zajos helyeslés a baloldalon.) Akkor azt méltóztatik látni, \ hogy az önálló bank állandóan megmaradt a KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. III. KÖTET. január 16-án, hétfon. 537 4%-os standard hűvös magaslatán és alig tudunk rá példát, az utolsó időkben, hogy 3%%-ra szállott volna alá. (Helyeslés a baloldalon.) De nemcsak ez a kérdés, hanem van egy másik oldala is, a melyre rámutatott egy, az osztrák pénzügyekkel foglalkozó ember a Schmoller-féle Jahrbuch legújabb füzetében, a melyben kiemelte, hogy három állam van — a mint ő mondja — a melynek drága a kamatlába : Galiczia, Bukovina és Magyarország ; drága pedig azért, mert a bank a pénzintézetek hitelszükségtetét nem fedezi teljesen és a kamatláb drágaságát az is előidézi, hogy az Osztrák-Magyar Bank nem felel meg teljesen azon hivatásának, hogy forrása legyen a pénzszükséglet kielégítésének. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) T. képviselőház ! Ugyancsak felemlítette volt Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam és Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam is az értékpapírok elhelyezésének nehézségeit, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) a melyekre való utalással lát szükségesnek olyan intézkedéseket, a melyek az értékpapírok elhelyezését könnyebbé teszik. En teljesen osztanám t. barátomnak ezt a felfogását, ha valóban azt tapasztalnék, hogy a közös bank hatása alatt értékpapírjainknak árfolyama ugyanaz, mint a minő például az osztrák értékpapírok árfolyama, holott mindkét értékpapiros az Osztrák-Magyar Banknak, tehát a közös banknak állítólagos protektorátusa alatt áll. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mindazonáltal azt tapasztaljuk, hogy a közös jegybank uralma alatt egy állandó marge van a két értékpapír árfolyama között és a magyar korona- és az osztrák korona járadék, a magyar arany- és az osztrák aranyjáradék sohase jegyez egyforma árfolyamot, hanem a mienk az előbbinek mindig lényegesen alatta áll. Mi ennek oka ? Az, hogy a jegybank kérdésének nincsen hatása az értékpapírok árfolyamára; nincs hatása arra a készségre, a melylyel az értékpapírokat a piaczok felveszik, mert az az idegen hitelező az ország gazdasági erejét és az ezzel összefüggő egyéb kérdéseket teszi vizsgálata tárgyává és ezek szerint állapítja meg azután, hogy vásárol-e ; ezekhez alakul és idomul a maga vásárlási kedve, (ügy van ! a szélsőbalolalon.) De kialakul ez azon egyéb körülmények szerint is, a melyekre báró MadarassyBeck Gyula t. képviselőtársam utalt, hogy az egyes államok azt szeretik, ha az ő értékükben van kiállítva az illető értékpapiros, a mit épugy megtehetünk önálló jegybank esetén, ha azt helyesnek találjuk, mint a hogy megtehetjük a közös bank esetén és mint a hogy erre nézve kísérletet tettek az utóbbi időben is abból indulva ki, hogy akkor és ott, a midőn és a hol az nekünk pénzünkbe nem kerül, miért ne keressük a hitelezők kedvét. De helyesen utalt az igen tisztelt előadó ur is báró Madarassy-Beck Gjmla t. képviselő úrral szemben arra, hogy az értékpapírok esetleges visszaáramlásának mindig megvannak a maga határai. Hiszen ahhoz a művelethez, hogy valaki érték 68
