Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

536 77. országos ülés Í91

1 január 10-án, hétfőn. hogy nem egészen pontosan idézek — körülbelül 145—146 millió koronával van felvéve. Már most Fellner tanár maga is azt mondja, hogy itt mi egy 40 millió koronás tartalékkal rendelkezünk. Én azt hiszem, t. képviselőház — és szakemberek részéről kaptam ez irányban felvilágosítást — hogy ez igen alacsonyan van felvéve. Alacsonyan azért, mert a Fellner-féle mérlegben tisztán a postai utón való pénzküldések és a csekkküldések vannak számításba véve, mint a hogy egyebet pozitív alapon számításba nem is vehetett. Nincs tehát számításba véve sem az, a mi ajánlott levelekben érkezik meg és a mit nem mondhatunk kicsi összegnek ; nincsen számításba véve az a nagy összeg, a mely a bankátutalások alapján történik meg ; nincsen számításba véve az, a mit a kivándorló maga hoz vissza, de nincsen számításba véve az sem, a mit a kivándorló azzal a barátjával küld vissza, a ki ide visszajön és a kit pénzküldés czéljára felhasznál, ugy, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján azt lehet megállapítani, hogy ez a tétel nem 170 millió, hanem körülbelül 340—350 millió. Ez az egyetlen tétel, t. képviselőház, maga alkalmas arra, hagy az egész fizetési mérleg dolgát homályba döntse. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, igazán felesleges, hogy a fizetési mérlegnél különösebben teoretizáljunk. (Halljuk ! Halljuk I a szélsőbaloldalon.) Igen szakszerűen mutatott arra a t. előadó ur is, hogy végre is azok az értékek mindig kiegyenlítést nyernek egy gazdasági törvény hatásánál fogva, kiegyenlítést kell is, hogy nyerjenek, akár árucserével, akár uj értékek teremtésével. És ne méltóztassék elfelejteni, hogy végre is Európában az a pénzügyi helyzet ma, hogy még mindig több az elhelyezést kereső tőke, mint a szolid hiteligény, ugy hogy hosszú időkön át ebben a kérdésben annál kevésbbé kell aggodalmakat táplálni, mert minden aggodalomra ráczáfol a leghatalmasabb czáfoló : maga az élet. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen méltóztatik azt tudni, hogy nem egy állam van, a melynek ezen számítás szerint passzív fizetési mérlege van, és mindazonáltal ezek az államok képesek voltak fentartani jegybankjukat és papírjaik paritását is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És azokon az államokon felül, a melyekre Földes Béla t. képviselőtársam hivatkozott, én a legeklatánsabb példára, Oroszország példájára hivatkozom, a mely állandóan képes volt fentartani a maga pénzének teljes paritását, daczára annak, hogy Oroszországnak fizetési mérlege általában passzív. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Felhozta azonban, Madarassy-Beck Gyula t. barátom, (Halljuk! Halljuk!) a kamátdrágaság kérdését is (Halljuk! Halljuk ! a szélsóbaloldalonj minta passzív fizetési mérlegnek egyik kisérő jelenségét és mint az önálló jegybank felálitásának egyik akadályát. Ö a kamatdrágaság kérdésével kettős vonatkozásban foglalkozott. Az egyik az a vonatkozás, a melyet felemlítettem volt, t. i. a fizetési mérleg dolg cL. El másik pedig a bizalomnak az az állítólagos hiánya, a melylyel az önálló jegybanknál találkozunk és a mely a kamatok megdrágulásában találja a maga kifejezését. Legyen szabad ezzel szemben felemlítenem, hogy egy előttem fekvő statisztika szerint, a mely feltünteti az európai összes nagyobb jegybankoknak a kamatpolitikáját és a mely most legújabban 1911-ben jelent meg, azt találjuk, hogy az egyes államok között e tskintetben lényegbe vágó eltérések nincsenek, hogy a passzív fizetési mérleggel rendelkező államok átlagos kamatlába sem nagyobb, mint a milyen más államoknál, legalább nincsen lényegesebb eltérés, ha pedig van eltérés, ennek, köztudomásúlag, száz és száz közgazdasági oka van, és ezt az eltérést a passzív fizetési mérlegben keresni nem lehet. E kimutatásban például azt látjuk, hogy míg az Osztrák-Magyar Banknak 4% volt az átlagos kamatlába 1909-ben, — 1876-tól fogva van meg ez a kiszámítás — körülbelül 4 és 4'5% között mozog a kamatláb, addig a passzív fizetési mérlegű Spanyolországban 45% az átlagos kamatláb, a svájczi passzív fizetési mérlegű banknak 3'22%, az orosz banknak 4'99%; tehát a mint látni méltóztatnak, egy százalék határai között mozognak az eltérések, a hogy ezt különben t. barátom, Földes Béla elmondotta ; én csak adatokkal akartam ezt az állítást igazolni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De utalt Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam egyenesen az olaszországi példára, azt mondván, ime, micsoda hallatlan kamatdrágulás történt kevéssel azután, hogy Olaszország áttért az önálló jegybank rendszerére ; Olaszország paszsziv fizetési mérlege következtében az olasz jegybank rendkívüli zavarba jutott. Ez az állítás nem fedi a tényeket, mert az olasz jegybank-krízisnek egészen más okai vannak; ez összeköttetésben van azzal a nagy építkezési válsággal, a mely abban az időben Olaszországban volt; ez a dolog természete szerint éreztette hatását az összes rokon iparágakkal és így megrázkódtatta az egész gazdasági életet, mindez pedig visszahatással lett volna az olasz jegybankra még akkor is, ha az nem lett volna közvetlen részese ezeknek a dolgoknak meg nem engedett építkezési spekulácziók folytán. Az olasz jegybank azonban — és itt a tanulság a jegybankok számára, hogy immobil elhelyezésektől óvakodni kell —• az építkezési spekulácziókat támogatta és igy következett az építkezési krach után az olasz bank veresége is. Epén azért akkor, mikor ilyen egyikünk vagy másikunk előtt nem egészen ismert adattal állnak elő, akkor olyan szakembertől, mint a milyen báró Madarassy-Beck Gyula, elvárhatjuk, hogy csakis teljesen megbízható adatot hozzon fel, (Ugy van! Ugy van! balról.) mert megbízhatatlan adatok nemcsak az álláspont komolyságát támadják meg, hanem az illető egyén komolyságát is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A másik kérdés, a melyet ő felvetett volt és a melyre, ha nem csalódom, utalt az igen t. előadó ur is, a bizalomnak az a hiánya, a melynek egy ilyen