Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 személyzetének egy részét minden kétségen felül átvehetjük. -Ezzel szemben báró Madarassy t. képviselőtársam a fizetési mérleg kérdését emiitette fel és ezzel kapcsolatban a mi passziv fizetési mérlegünk folytán bekövetkezhető aranykiszivárgás esetét vetette fel. Itt megint ellenmondás mutatkozik t. képviselőtársam és a t. előadó ur felfogása között. A t. előadó ur a maga beszédében szíves volt azt megengedni, hogy a passziv fizetési mérleg kérdése nem befolyásolja az arany kiszivárgását, az önálló jegybank teljes mértékű szoliditását, megállhatását, és ezt a felfogását érvekkel is támogatta. Legyen szabad nekem is utalnom arra, a mire Hegedüs Lóránt és báró Madarassy-Beck Gyula, hogy nálunk a mi belső forgalmunk az aranyat tényleg nem igényli. Méltóztatnak tudni, hogy bármely kereskedő vagy vendéglős, ha bemegyünk és nála váltanunk kell, előre is bocsánatot kér tőlünk, vájjon szabad-e neki aranypénzt adni papirpénz helyett. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A hogyan ismerem a magyar ember természetét és az e tekintetben elterjedt közfelfogást, azt hiszem, nem csalódom, ha azt mondom, hogyha az Osztrák-Magyar Bank például bevonná a maga jegyeit, és kényszerítené az embereket arra, hogy aranyat fogadjanak el, mikor ezer arany koronával kínálnának meg valakit, az illető szívesen felajánlana egy koronát arra, hogy neki ne aranyban, hanem papírpénzben lehessen azt megkapnia. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A mit mi a gyakorlatból tudunk, azt megerősíti a statisztika is. T. barátaim hivatkoztak arra, hogy azon kilencz esztendő óta, mióta az aranyat forgalomba helyezte az Osztrák-Magyar Bank, összesen 2000 millió korona arany bocsáttatott forgalomba és ebből mindössze 234,556.000 korona az, a mi forgalomban maradt, a többi a bank pénztáraiba visszaháramlott. Legyen szabad ezen adatok közt disztingválva kiemelni, hogy a magyar forgalomban pedig a budapesti intézet és a magyar bankfiókok részéről kiadott aranynál sokkal több szivárgott vissza. Ezek az adatok akként állanak, hogy Budapesten kibocsáttatott 77,550.000 darab huszkoronás arany és 81,347.000 drb tízkoronás arany. Ebből Budapesten visszafolyt 98,483.000 huszkoronás és 44,529.000 tízkoronás arany. Tehát 20 millióval — elhagyom most a százezreseket — tehát mondjuk, húsz millióval több áramlott vissza, mint a mennyi kiadatott, a tízkoronásoknál, azonban 36 millióval több maradt a forgalomban. Ezt azonban teljesen helyreáUitja a magyar bankfiókoknak mérlege, mert itt kibocsáttatott 161,350.000 huszkoronás, 95,037.000 tízkoronás: visszafolyt pedig huszkoronásokban az egész készlet, 161,491.000, tizkoronásokban pedig jóval több a kibocsátásnál, vagyis 121,087.000 ugy hogy ha összevetjük ezeket a számadatokat, arra jövünk rá, hogy körülbelül 12 millióval többet adott vissza a magyar forgalom, mint a mennyit a pénzintézetektől kapott, annak jeléül, január 16-án, hétfőn. 535 hogy azt is visszaadta, a mi Ausztriából vagy máshonnan jött ide forgalomba. Ez a dolog — és itt szükséges ezt megemlite-. nünk — egyenesen az önálló magyar jegybank felállítása mellett szól, mert hiszen akkor, mikor nálunk a belső forgalom nem igényel és nem szív fel aranyat, nekünk külforgalmunk számára sokkal több aranyunk áll rendelkezésre, mint a mennyi máskülönben állhatott volna. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A fizetési mérlegre vonatkozóan azt méltóztatnak mondani, — sokszor hallottuk már itt, — hogy ez a fizetési mérleg Fellner tanárnak kiszámítása szerint 176 millióval passziv. Legyen szabad nekem azokhoz, a miket arra nézve elmondottak, hogy a fizetési mérleg egy helyt nem állható, legalább gyakorlatilag semmiképen helyt nem állható fogalom, még néhány megjegyzést fűznöm. Mikor fizetési mérlegről hallok, — hasonló vonatkozásokban beszéltek ezelőtt a kereskedelmi mérlegről — mindig eszembe jutnak azok az orvosi gyógymódok, a melyekkel váltakozva szerencsénk volt találkozni. Vannak idők, a mikor az orvos urak — és itt bele kell értenem gr. Serényi Béla íöldmivelésügyi minister urat is — azt a tanácsot adják, hogy nem szabad sok húst enni, hanem együnk minél több főzeléket. (Derültség balfelöl.) Esztendőkkel azelőtt pedig az volt az általános elv : sok húst enni, mert csak így tudunk jól táplálkozni. Vannak idők, a mikor azt írják elő, hogy nyáron a nyári meleg elől menekülni kell az erdőknek hűvösébe. Tíz esztendővel később az orvosi tudomány abban kulminál, hogy a világért sem árnyékba menni, csak a napot kell keresni és minél jobban sülni. így vagyunk ezekkel a teóriákkal is. Egy dolog azonban bizonyos, hogy akkor, mikor valamely állam a maga fizetési mérlegét összeállítja, az összeállithatóság tekintetében mi vagyunk a legkedvezőtlenebb helyzetben nemcsak annál a — hogy ugy mondjam — bizalmasabb összeköttetésnél fogva, a melyben Ausztriával vagyunk, hanem azért is, mert a fizetési mérleg megállapításának egyik segitő eszköze a devizáknak forgalma és a devizáknak árfolyama is. Ha nekem, mint magyar embernek összeköttetésem van a német piaczczal és ott fizetést kell teljesítenem, akkor azt teljesíteni fogom német devizákban. Ha pedig a németnek van dolga Magyarországon, — ha ugyan volna önálló devizánk — akkor ugyebár ő azt magyar devizában teljesítené. A devizáknak ebből a forgalmából és a forgalomban kialakuló árfolyamnak alapján lehet megbízható számításokat teljesíteni, és ez mindenesetre a mérleg passzivitása, vagy aktivitása felismerésének egyik biztos momentuma. Miután azonban nekünk magyar devizánk nincs, a kiszámításnak még csak ezzel a módjával sem rendelkezünk. Utalás történt arra is, hogy a fizetési mérleg aktív tételeiben ott találjuk a vándor mozgalomnak eredményét, a mely, ha jól emlékszem, — lehet,