Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

524 77. országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. esik és ennek súlya alól nincs menekvés. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Romlottak tehát a viszonyok azért, mert az obstrukczió agyoncsapta a kedvező alkalmat, a mely kínálkozott. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) De romlottak azért is, — és engedje meg Kossuth Ferencz t. barátom, hogy ismét visszatérjek a bekapcsolásra — mert Magyarországnak Ausztriához való erőviszonya romlott meg azon kvótaemelés következtében, a melyre semmi okunk nem volt. (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől.) Hogy egész hiteles legyek, azt hiszem, megállapíthatom azt, hogy a függetlenségi párt által támogatott kormány 2%-kal felemelte a kvótát és ennek egy »csekély része a bank-formuláért történt, a többi a »szövetség« helyett való »szerződés« szóért, és történt azonkívül pénzügyi előnyökért. Bátor voltam elhozni egy füzetet, a melyet 1907-ben kiadott az országos függetlenségi és 48-as párt, a mely füzet akkor tízezrekre menő példányszámban osztatott szét és a melynek két része van. A második részben Kossuth Ferencz mélyen t. képviselőtársamnak 1907 október 17-én tartott beszéde magyarázza meg, hogy a függetlenségi és 48-as párt miért csinált pártkérdést — mert ez történt — azon szerintem szerencsétlen kiegyezés megkötésével és az első rész megmagyarázza Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk beszédét. Ezen füzet azzal kezdődik, hogy a haza veszélyben volt és ebből a függetlenségi párti többség megmentette (Derültség jobbfelől.) és azután következik egy csodálatos elmélet a kvótaemelésről. A függetlenségi pártra nézve t. i. a kvótaemelés mentségéül azt hozza fel, hogy nem a kvóta aránya, hanem maga a kvótafizetés elve, nem pedig a mennyisége ütközik a párt elveibe. (Elénk derültmg jobbról.) Ezen az alapon akár 48% vagy 98%-ra is fel lehet emelni a kvótát. (Igaz ! Ugy van ! Derültség a jobboldalon.) Mert hiszen nem az ellen az elv ellen volt az osztrákoknak kifogásuk, hanem a íőtörekvésük az volt, hogy minél több pénzt kapjanak. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ez teljesen sikerült is, még pedig azáltal, hogy ismét bekapcsolódott a bank kérdésébe, ezzel kapcsolatosan, a kvóta emelése. Hogy milyen alapon és milyen számítás szerint emelték a kvótát, azt maga Kossuth Ferencz t. képviselőtársam magyarázza meg, a midőn a következőket mondja 1907 október 17-én : A 2%-os kvóta kitesz 4,200.000 koronát. Az osztrák hajózási vállalatok szállítási adójának megszüntetése kitesz 350.000 koronát. Megszűnik ugyan a magyar haj ózási vállalatok szállítási adója is, de ez nem baj. Azonkívül más ellenérték is van : a domaniális kölcsönniegtakaritás kitesz 2,280.000 koronát és a fogyasztási adókból évenként az átutalási eljárás jobb kihasználása folytán származik legalább 500.000 korona és ezekkel együtt 4,800.000 koronát kapunk, 4,800.000 koronát vesztünk, tehát a pénzügyi mérleg sem változik. Hát először is nem áll, t. képviselőház, hogy a jelenlegi kiegyezés mellett a 2%-os kvótaemelés csak 4,800.000 koronát tenne ki. Hanem sokkal többet. Mert 1907-ben már meg volt az 1908-iki közösügyes költségvetés és 1907-ben a 2% kvóta százalékszerüleg csakugyan kitett 4,800.000 koronát ; 1908-ban azonban a kvóta már nagyobb volt. Az osztrákok tehát többet kaptak, mint a mit mi adtunk nekik. Azután következtek az annexiós kiadások, a hol én a kvótaemelés következtében a hozzájárulást hat millióra teszem. Tehát ebben az annexiós évben nem 4,800.000 volt a többlet a kvóta emelése folytán, hanem 13 millió és az én számitásom szerint körülbelül 60—70 millió koronát fog kitenni az, a mit tíz év alatt ráfizetünk a kvótaemelés czimén azon kiegyezéssel szemben, a melyet a Széll-Körber-féle kiegyezés neve alatt ismerünk. Kossuth Ferencz: Mikor lett a Szél—Körberféle kiegyezés megkötve ? Hegedüs Lóránt: Azt megobstruálták! Kossuth Ferencz: Kérem, ráfogás. Azt nem lehet csak ugy egyszerűen állítani, tessék komolyan vitatkozni. (Zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Leránt: És mit kaptunk ezzel szemben az osztrákoktól ? Azt hiszem, t. képviselőház, hogy abból, a mit az osztrákoktól várt a függetlenségi párt, tulajdonképen semmit sem kaptunk. Egy hang (a jobboldalon) ; Csak papiroson ! Hegedüs Lóránt: Ta;en, csak papiroson. Mert, a mi a domaniális kölcsön járulékának elmaradását illeti, a mi 2,800.000 koronát tesz ki, az csak 1912-ben fog bekövetkezni. Tehát négy évig fizetjük a magas kvótát, a nélkül, hogy ezért rekompenzácziót kapnánk. De ezt megkaptuk volna minden kérdezés nélkül is, mert az annuitásos kölcsön, az annuitásos kölcsönnek pedig az a természete, hogy 50 év múlva lejár. A fogyasztási adóknál megígért ujabb átutalások szintén nem következtek be. Ausztriától tehát semmit sem kaptunk ; de mi ezekért felemeltük a kvótát. Kossuth Ferencz : Nem ezekért! Hegedüs Lóránt: Hol keressük tehát máshol a rekompenzácziót ? Es hol keressük máshol a hibát ? Es most következik ennek a politikának az utolsó fordulata, a mely az ismeretes krízisre vezetett. A függetlenségi pártnak egy igen nagy része tavaly deczemberben azon az állásponton volt, hogy a meglevő állapotnak a megingatása is igen kétséges értékű dolog és így először annak kell bizonyítani, a ki ezen meglevő állapotot meg akarja változtatni. Ez tehát tökéletes ellentéte azon elméletnek, a melyet gróf Apponyi Albert képviselt. (Elénk helyeslés jobbról.) De hogy milyen bajok származhatnak abból, hogy ez meg nem történt, azt elmondta Kossuth Ferencz t. képviselő ur akkor, a' mikor 1907-ben'fazt mondotta, hogy mi lett volna, ha ők Ausztriával nem kötötték volna meg a vámszerződést és olyan dolgokat mondott el, a melyek nem a vámszerződésre, hanem mind a hiteléletre, a takarékpénztárakra stb. vonatkoztak, tehát ugyanarra, a melyekre most azt méltóztatott mondani, hogy borzasztó dolog,