Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés Í9ii január 16-án, hétfőn. 519 zárólag a személyes megtámadtatásra akarok reflektálni. (Zaj. Halljuk !) , Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: Méltóztassanak rám bízni; egészen röviden fogom elintézni a kérdést, noha jogom volna hosszasabban is szólni. (Mozgás és zaj a jobboldalon). Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: Ha méltóztatik tőlem elvonni a szót, akkor természetesen erre módom nem lehet, (Halljuk ! Halljuk!) de én csak azt akarom bizonyítani, hogy maga t. képviselőtársam szolgáltatja bizonyítékát annak, hogy csakugyan igazam volt, midőn azt állítottam, hogy ehhez kevesen értenek. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Nem személyes kérdés !) Ez lehet kellemetlen dolog, de jogom van ezt konstatálni. (Halljuk!) És pedig egész röviden a következőket jegyzem meg. Miután a képviselő ur először a készfizetések tekintetében azt az álláspontot foglalta el, hogy a készfizetések felvétele az érez kiszivárgását vonja maga után, nyomban abban a beszédben, a melyben a bankot megdicsérte, konstatálta, hogy a bank már készfizető, továbbá miután folytatta (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Nem személyes kérdés ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) ezt az elméletet. . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Rögtön bejejezi! Legyenek egy kis türelemmel !) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: . . . akkor megszavazta azt a törvényjavaslatot, a mely a készfizetések alapján áll. (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza :]Én ehhez röviden azt a konkluzomot akarom hozzáfűzni, hogy a ki egy beszédben négyféle álláspontot foglal el, az vagy a készfizetéssel, vagy önmagával, vagy egyikkel sincs tisztában. (Élénk helyeslés, taps és derültség a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva ne vegye zokon, hogy ha én később, mint klasszikus tanura, ő reá fogok hivatkozni ezen tételem igazolására. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ka következik szólásra ? Beszkid Antal jegyző: Kovácsi Kálmán! (Felkiáltások : Nincs itt !) Gedeon Aladár ! Gedeon Aladár: T. képviselőház! Ha az emberi organizmust. . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Gedeon Aladár: . . . valami betegség bántja, ha az ember belső szervei nem működnek jól, van annak egy külső és a leglaikusabb ember által is észrevehető jelensége, a láz, a mely megmondja, hogy itt valami zavar, valami baj van. Ugyanigy van az állami organizmusnál is. Ha az állam organizmusának szervezete nem jó, ha az állami organizmusban uralkodó viszonyok nem helyesek, nem megfelelőek, azonnal tapasztalhatunk egy jelenséget, a mely ezt mindjárt beigazolja és ez a kivándorlás. (Igaz! ügy van I balfelől.) Ha figyeljük az európai államokat és különkülön megnézzük, hogy melyik államból nagyobi) és melyik államból kisebb a kivándorlás, feltétlen szembe kell, hogy tűnjék az, hogy az ipari és kereskedelmi államokban alig számbavehető a kivándorlás, mig a csakis mezőgazdasággal foglalkozó, tehát a modern haladástól meglehetősen elmaradt államokban erősebb. (Igaz ! ügy van! a baloldalon.) Hiszen Magyarországon körülbelül 80— 100.000-re tehető azon lakosok száma, a kik évenként itt hagyják hazánkat azért, mert nem tartják helyeseknek, megfelelőknek azokat az állapotokat, azokat a viszonyokat, a melyek itt uralkodnak. Figyeljük meg pl. Németországot. Németországban pár évtizeddel ezelőtt óriási mértékben pusztitott a kivándorlás ; midőn azonban a viszonyok konszolidálódtak, magasabb nívóra emelkedett az ipar és a kereskedelem. a kivándorlás majdnem teljesen megszűnt, ugy hogy most alig egy pár ezer ember hagyja el évente Németországot. Azt hiszem, hogy alig van közülünk olyan valaki, a ki a választások előtt a választóközönségnek nem Ígérte, hogy teljes|erejéből azon fog működni, hogy a magyar nép Magyarországon lehetőleg jól találja magát és lehetőleg boldoguljon. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Fel kívánom hívni erre a t. ház figyelmét és különösen arra, hogy ne maradjunk tovább tétlenül a kivándorlással szemben, de igyekezzünk megadni a módot a magyar nemzetnek arra, hogy itt e hazában, melyet annyi vérrel szerzett, boldogulhasson. Ennek egyedüli és legbiztosabb módja az ipar és kereskedelem fejlesztése. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Hiszen ha az ipar és a kereskedelem kifejlődik, akkor a népességnek azon része, a melynek földje nincs, a mely vagyontalan, az talál alkalmazást a gyárakban, talál munkát és igy könynyebben megélhet; a mely résznek pedig földje van, az pedig az általa produkált terményeket sokkal jobban értékesítheti. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az ipar és kereskedelem fejlettségének és a haladásnak egyik és legfontosabb előfeltétele az önálló gazdasági berendezkedés. (Igaz I Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Egy tisztán mezőgazdasági állam nem bírhatja el azokat a folyton fokozódó és emelkedő terheket, a melyekkel a lailturális haladás jár, nem bírhatjuk el különösen mi, a kik bizony, sajnos, nagyon hátra vagyunk maradva kultúra tekintetében, azokat az óriási terheket, a melyekkel a nagyhatalmi állás minket nyom, a mely nagyhatalmi állásból, sajnos, Magyarországnak minél kevesebb haszna van. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldálon.) Anglia annak idején azzal erősítette meg iparát, hogy az őt iparilag elnyomó Hollandiával szemben vámsorompókat állított fel. Ugyanígy járt el Németország Francziaországgal szemben. Ez az egyedüli módunk nekünk is, hogy az Ausztriával szemben való gazdasági függéstől mentesítsük magunkat: állítsuk fel a külön vámterületet, a vámsorompókat. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor lesz Magyarországon egészséges