Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

518 77. országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. tassék ugy képzelni, hogy a kamatláb felemelése nagy mértékben azt vonja be az országba, a mit a szó szorosabb értelmében pénznek nevezünk. Nem ezen a módon történik, nem ezen a módon hat a kamatláb emelése, mert az esetleg nem volna tartós, s az a pénz, a mely igy befolyik, megint kiszivárogna ; de akkor van hatása, ha folytatódik az egész gazdasági szervezetben, t. i. oly irányát idézi elő a termelésnek és különösen a be- és kivitelnek, hogy a kivitel emelkedik. Már most ez az, a mit a kamatláb felemelésével el akarnak érni. hogy szemben a pénz értékének emelkedésével az áruk ára csökkenjen, s ha az áruk ára csökken, akkor mindjárt egy csomó olyan áru lesz, a mely most kivitelre alkalmas, és ezen áruk közé tartoznak különösen az értékpapírok, a melyeknél csak igen csekély különbség szükséges, hogy az egyik hely, pl. Paris vásárolja Londonban, vagy London vásárolja Parisban. Ennyiben volt szó arról, hogy lehet-e Magyarországon a kamatlábpolitikával czélt érni. Mert én azt mondtam, hogy ez a czél csak akkor volna biztosan elérhető, ha a magyar papírok annyira kedveltek volnának a külföldön, hogy csak a kamatozás, illetőleg az árfolyam a feltétel, hogy kiszivárognak-e vagy sem ? Ez azonban csak akkor áll, ha a papírok teljes bizalmat élveznek. Anglia pl. oly állam, merynek papírjai feltétlenül biztosak és garancziát nyújtanak, feltétlen bizalmat élveznek és ennek következtében ha az ár kedvező, akkor okvetlenül történnek vásárlások. De nálunk nem elég, hogy az ár kedvező legyen, hanem itt figyelembe kell venni, hogy esetleg ezek a j^apirok a külföldön talán nem olyan mértékben találnak piaczot, mint a hogy kívánatos volna. Ez a szerepe itt a bizalomnak, és ezt a szerepet t. képviselőtársam félreértette. Ennyiben áll az, hogy a kamatlábemelésnek hatására csak ott számithatni, a hol a bizalom feltétele megvan. Én a többi megjegyzések birálgatásába nem akarok bocsátkozni, ezt fentartom akkorra, a mikor zárszóval fogok élni, de még egyszer ismétlem, hogy én azt hiszem, a ház tekintélye is kívánatossá teszi annak itteni hangsúlyozását, hogy mindent összevéve, a gyakorlati érzékkel biró tudomány a magyar állam nagy problémáinak megoldásánál feltétlenül nagyobb szerepet játszik, mint az empirikus emberek opportunitása. (Élénk helyeslés, taps a szélsőbaloldahn.) Elnök: Következik a napirend Polónyi Géza: Jelentkeztem személyes kérdésben. Elnök : ... és pedig az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának és az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek meghosszabbításáról, valamint az ezekkel kapcsolatos ügyek rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 150, 163) tárgyalása. Polónyi Géza: Jelentkeztem személyes kérdésben. Elnök : Én megkezdtem a napirenden következő tárgy czimének felolvasását, mielőtt a képviselő ur jelentkezett. Azt nem szakíthattam félbe. Most tessék szólni. Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes megtámadtatás czimén, akár meg tetszett kezdeni, akár nem, jogom van felszólalni ! (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) T. ház! A múltkori ülés folyamán báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársunk többszörösen aposztrofált engem. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ezen aposztróf álásokra majd beszédem fonalán, fogok válaszolni, csupán egyetlenegy személyes megtámadtatásomra kívánok most, és pedig csak néhány szóval, reflektálni. (Halljuk !) T. képviselőtársam t. i. azt mondja, hogy én azt állítottam egyik beszédemben, hogy a bankkérdéshez kevesen értenek. Természetes, t. ház, hogy ha számon kérik tőlem ezt az állításomat, ezt bizonyítanom is kell. At. képviselő ur velem szemben gróf Széchenyi Istvánra is appellált és erre vonatkozólag nincs észrevételem, (Halljuk!) azonban, hogy jogom volt azt állítani, arra nézve, hacsak meg nem magyarázza a t. képviselő ur álláspontját, a legklasszikusabb tanú ő lesz. (Mozgás jobbfelől.) Én t. i. egész röviden csak a következőt vagyok bátor a t. ház szives figyelmébe ajánlani. (Halljuk I) Ebben a vitában az egyik kardinális pont a készfizetések felvételének kérdése. A t. képviselő ur ebben az egy pontban egy és ugyanazon, beszédben négyféle álláspontot foglalt el. Először azt mondta, bog}' a készfizetés rettenetesen veszedelmes. (Zajos felkiáltások a jobboldalon : Ez nem személyes kérdés ! Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Be akarom bizonyítani, hogy nem ért hozzá. (Nagy zaj a jobboldalon : Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök : A t. képviselő ur személyes megtámadtatás vagy szavai értelmének helyreigazítása czimén kérhet szót, de ez nem jelenti azt, hogy viszontámadást intézhet egy más képviselő ellen az általa felhozottak tekintetében. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Ha egy képviselő azt állítja egy másik képviselőről, hogy ő igaztalanul állított valamit, akkor annak, illetve ez esetben nekem szabad bebizonyítanom, hogy a t. képviselő ur ugyanazt . . . (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk !) Gr. Batthyány Pál: Micsoda erőszakoskodás ez megint! Nem hiába, hogy Perczel az elnökük ! (Mozgás és zaj. Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza: Különben a személyes megtámadtatás czimén való felszólalás jogczimének megítélése mindig az illető képviselő egyéni apprecziácziójára szokott tartozni (Felkiáltások a jobboldalon: Nono! Elénk ellenmondások jobbfelől.) és e tekintetben a házszabályok, ha az illető képviselő megneveztetett, sohasem zárták el a képviselőt attól, hogy álláspontját önmaga megvédelmezze. Nem akartam a második czimet, t. i. a félreértett szavaim értelmének helyreigazi tása jogczimét igénybe venni, hanem tisztán és ki-