Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

516 77, országos ülés 1911 január 16-án, hétfőn. a zárszó alkalmával fogom megtenni megjegyzéseimet. Volt azonban felszólalásának bizonyos személyi éle is, a melyet szó és megjegyzés nélkül nem hagyhatok. (Halljuk ! Halljuk !) Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam ugyanis — igazán őszintén meg keli mondanom — azzal a triviális és csak a kültelki mob esiklandozására szolgáló (Zaj jobbfelől.) megjegyzéssel, kifogással és fogással élt, hogy ő a tudományt a gyakorlati élettel szembeállította. Hock János : Meg is látszik rajta. (Derültség a szélsóbaioldalon.) Justh Gyula : De nagyot jövedelmez ! Földes Béla; Ezen megjegyzést szó nélkül nem hagyhatom. Igaz, bevallom, én bankár nem vagyok. Boldog vagyok, hogy a tudománynak élhetek. (Éljenzés a szélsóbaioldalon.) De az nem szorul bizonyításra, hogy ma az állami problémáknak megoldása csakis tudományos eszközökkel sikerülhet. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Lovászy Márton : Nem pedig bankári alapon. Földes Béla : Egy parasztember a legaczélosabb búzát termelheti, de azért hiába kérdezik tőle, hogy mikéjien kell egy kereskedelmi szerződést megkötni és miiven vámtételeket kell a búzára megállapítani. Egy bankár fülig gázolhat a pénzben, (Ugy van! Ugy van! baljelöl.) egész életét töltheti asztala mögött és foglalkozhatik váltók leszámítolásával, koronának frankra, franknak koronára való felváltásával, de nagyon könnyen lehetséges az, hogy sem a valuta-, sem a bankügyben tekintély és járatos nem lesz. (Ugy van ! Ugy van! balfelől. Zaj a jobboldalon.) En azt hiszem, hogy ezek a kérdések feltétlenül olyanok, a melyek tudományos készültséget tételeznek fel. (Ugy van ! a szélsóbaioldalon.) Ha már most báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársam ezzel az ellenvetéssel, ezzel a fogással él, kénytelen vagyok ezzel szemben a következő adatokat előhozni annak bebizonyítására, hogy a tudósok is megállhatják helyüket a gyakorlati életben. (Halljuk ! Halljuk ! halj elől.) Itt van egy jelentés, a mely következő czim alatt jelent meg: »Die Verwaltung der Öster,reichisch-ungarischen Bank 1886—1895. Von Emil Ed lem von Mecenseffy, Generalsecretär der österreichisch-ungarischen Bank. Wien, 1896.« Ez a hivatalos munka — ilyenben pedig nem szokás idézni írókat — a 85-ik oldalon idézi a jegybankok nemesércz-védelmével foglalkozó követvező tanulmányokat : >>Dr. Béla Földes : Einiges über Maasregeln zum Schutze der Edelmetall-Reserve, mit besonderer Rücksicht auf Österreich-Ungarn. Jahrbücher für National-ökonomie und Statistik.« Itt a kamatlábra vonatkozólag mindjárt munkámra támaszkodva a következőket mondja : »Das Axiom, dass die Erhöhung der Bankrate ein ebenso einfacher, als sicherer Behält sei, das Abströmen von Gold aus dem Lande zu hindern, ja diese Bewegung in das Gegentheil zu verwandeln und Gold heranzuziehen, ist nicht unter allén Umständen richtig. Das Axiom hat seinen Ursprung in England, diesem klassischen Mutterlande der Zinzfusspolitik. Aber auch England hat die Erfahrung gemacht, dass die Zaubermacht der Zinzfusspolitik* — a mit én is kifejtettem — (olvassa) : »oft ihre Wirkung versagte. Auf diese Mittel alléin ist daher kein Verlass, abgesehen davon, dass eine länger andauernde Erhöhung des Zinzfusses nothwendiger Weise eine Beunruhigung des Handels und der Industrie, so wie eine Erschwerung des Credites und der Einhaltung, der damít zusammenhängenden Verbindlichkeit verursacht. Dieser letztere Umstand ist jedoch gerade für Österreich-Ungarn von allerhöchster Bedeutung und verpflichtet die Bank zur grössten Vorsicht und Reserve in der Handhabung der Zinzfussschraube«. Folytatólag azután azt mondja (olvassa) : Es gibt übrigens noch andere Mittel, derén sich die Notenbanken je naeh Lage der Verhältnisse zur Unterstützung ihrer Goldpolitik bedienen. Auch die österreichisch-ungarische Bank wird gegebenen Falles zu erwägen habén, ob und welche dieser Mittel alléin oder etwa in Verbindung mit einer Erhöhung des Zinsfusses in Anwendung treten sollen, um mit Erfolg die Goldreserve der Monarchie zu schützen und zu verstärken. Diese Aufgabe gehört unbedingt zu dem schwierigsten, welche die Bank zu erfüllen habén wird, selbst dann, wenn sie über ein ausgezeielmetes Portefeuille verfügt, und die Goldbestände der Monarchie sehr bedeutend sind.« Báró Madarassy-Beck Gyula t. képviselőtársamat arra kérném, mutasson nekem oly hivatalos munkálatát az Osztrák-Magyar Banknak, hol empirikus egyénre hivatkozik. T. ház ! Még egynéhány adatot akarok felhozni, — sajnálom, hogy a t. képviselőtársam nincs itt — a mi a tudósoknak épen ezen a téren való működését illeti. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, hogy b. Madarassy-Beck Gyula képviselőtársam is tudomásul vette pl. Bilinski Leónak működését, a ki kilencz évig mint kormányzó állott az Osztrák-Magyar Bank élén és a ki nem volt hivatásszerű és jövedelemszerű bankár, hanem egyetemi tanár Leinbergben. Remélem, hogy mindenesetre tudomásul vette azt is, hogy Kautz Gyula ugyancsak nyolcz évig volt az Osztrák-Magyar Bank kormányzója és hasonlóképen nem tartozott a bankárczéhhez, hanem egyetemi tanár volt Budapesten, a hol az egyetem nemzetgazdasági tanszékét foglalta eL Hát én folytathatnám ezeket a felsorolásokat, t. ház, de elsősorban azt kell megjegyeznem, hogy - ugy vettem észre, báró Madarassy-Beck Gyula képviselőtársam teljesen meg volt elégedve ennek a két urnak működésével, hisz épen az ő működésük és kormányzásuk alatt ment át a bank azon a nagy átalakuláson, hogy a paritást végrehajtotta, és az ő idejükben kezdette meg sikeresen a bank az aranyvédelem szervezését és eszközlését. De vannak más példák is, t. képviselőház. Talán, tudja t. képviselőtársam, báró Madarassy-