Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

•Iü4 76. országos ülés 1911 január 14-én, szombaton. tudomásulag állandó, változatlan értékű a külföldi pénz. és 2790 márka névértékű bankjegy mindig egy kilogramm színarany, de nálunk bizonyára nincs meg az a törvényes bizonyosság, hogy 3280 korona névértékű bankjegyért mindig egy kilogramm színaranyat lehessen kapni, illetőleg nálunk [van lehetőség arra, hogy a bank az ő bankjegyeit korlátlan mennyiségben nem váltja be aranyra. Ennek káros eredménye, hogy ha a külföldön vásárlunk, ha a külföldön igénybevesszük a hitelt, pénzünknek ott nincs meg az az értéke, mint bankjegyünknek idehaza. Egyik dolog összefügg a másikkal. Az ázsió és diszázsió ez állandósítása, a jjénzérték állandóságának hiánya, ezek következménye és az hogy pénzügyi tekintetben Ausztriától függünk, mert természetes, hogy ily pénzügyi és hitelügyi viszonyok közt Ausztriára vagyunk utalva, hiteligényeinket ott kell lebonyolítanunk, mert ott a mi pénzünknek már van kényszerforgalma, ép ugy, mint idehaza. (Ugy van! balfelől.) Épen azért pénzértékünk bizonytalanságának következménye Ausztriából való gazdasági függésünk, mert a mig a jegybanknak aranyban való készfizetési kötelezettsége törvényben nincs jDroklamálva, a külföldi államok elzárkóznak tőlünk, nincs olcsó hitelünk, és addig a külföldi tőkének beözönlése nemcsak, hogy nem erősödik, de számottevőnek sem mondható. (Ugy van ! a baloldalon.) Végeredményben a készfizetés felvételének tényleges megkezdésével (Zaj. Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) előnyei és fontossága a gazdasági élet minden ágában abban van, hogy ha megvalósul, ugy a belföldön, mint a külföldön bankjegyeink teljes mértékben aranyértéküek lesznek és akként fognak is honoráltatni. Ez pedig sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint hazánk pénzügyi függetlenségének elérését Ausztriától, jelenti hitelügyünk gyökeres orvoslását és jelenti gazdasági életünk uj alapra fektetését. (Igaz í Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Teljesen igaz az, hogy ez uj hitelforrások megnyitását jelenti, hogy a külföld nem fog tőlünk elzárkózni, ha készfizető bank lesz és hogy megszűnik Ausztria gyámsága, mert természetes, a hitelező a megszorultságban levő adós helyzetével mindenkor szabadon visszaél. Hogy a készfizetés megkezdése tényleg a valutarendezés betetőzését jelenti és hogy mily nagy előnyei vannak ennek, arra nézve, van egy tárgyi bizonyságom is, a mit Lukács László t. pénzügyminister úrral szemben bizonyára eredménynyel hozhatok fel argumentumképen, mert most is oly törvényjavaslatot terjeszt be a bank szabadalmának meghosszabbításáról, a mely törvényileg, intézményileg nem biztosítja a készfizetést. E tárgyi bizonyságom az. hogy épen a t. pénzügyminister ur 1903 márczius 30-án a készfizetés felvételéről terjesztett be törvényjavaslatot a ház elé és annak indokolásában arra fektette a fősúlyt, hogy mindazon intézkedéseknek, a melyeket 1892 óta a valutarendezés terén tettünk, az volt a czéljuk, hogy értékrendszerünk gyökeres megváltoztatásával a kényszerforgalom és a papírpénz rendszeréről térjünk át a készfizető aranypénz-rendszerre. Ez a törvényjavaslat továbbá utal indokolásában arra, hogy meg is van minden pénzügyi előfeltétele annak, hogy a készfizetések felvétessenek, hogy törvényileg proklamálva legyen az, hogy az államjegyeknek az 1899 : XXXI. t.-cz. alapján fennálló kényszerfolyama megszűnt és azok a koronaérték pénzrendszerébe tartozó készfizetési eszközökkel vannak pótolva. Utal továbbá arra is, hogy e tekintetben az összehasonlítást kiáltjuk más külföldi államok érczfedezetével és hogy a devizák és egyéb fizetési eszközök terén is a bank hasonlókép uralkodó befolyást nyer, a külföldi váltók árfolyama tekintetében pedig szintén csak csekély ingadozás tapasztalható, a mely nem nagyobb mérvű, mint a milyen a külföldi jegybankoknál is előfordul. Mindezek kapcsán állapította meg azt, hogy az összes jaénzügyi előfeltételek megvannak és ez alapon javasolta a bankszabadalom 83. szakaszában foglalt készfizetés felvételét, illetőleg a felfüggesztés hatályának megszüntetését. Érdekesnek tartom ezzel kapcsolatban kiemelni, hogy akkor az egész ország közvéleménye osztatlan elismeréssel és tetszéssel fogadta ezen javaslat benyújtását, azt akkori szaklapok és folyóiratok a legbehatóbban foglalkoztak e kérdéssel, és valamennyien azon nézőpontból tekintették az ügyet, hogy Magyarország közgazdasági életének igen jelentékeny, korszakot alkotó eseménye az, hogy végre mi is az aranynyal fizető országok sorába lépünk. Hogy a t. ház kellően mérlegelje ennek fontosságát, illusztrálásul az akkori félhivatalos lapból leszek bátor néhány mondatot felolvasni. (Olvassa) : »E1 jutottunk immár a valutarendezés betetőzéséhez. Hosszú időkre emlékezetes lesz a mai nap, a melyen a kormány benyújtotta a készfizetések felvételéről szóló törvényjavaslatot. A mi után oly rég vágyakoztunk, a minek útját egy évtizeden át áldozatokkal ós fáradhatlan buzgalommal egyengettük, Széll Kálmán kormánya alatt végre megvalósult; czéltudatos, határozott politikájának egyik nagy diadala, hogy a magyar és osztrák parlamentek elé került az a törvényjavaslat, melylyel az aranyban készfizető országok sorába léptünk. Széll Kálmán ragaszkodott ahhoz, hogy immár meglévén a pénzügyi előfeltétele a készfizetések felvételének, annak keresztülvitele most már elodázhatlan, becsületbeli kérdéssé vált ránk nézve. Hosszú idők kínos békói hullanak le rólunk, felszabadulunk a pénzérték bizonytalanságának lidércze alól, a rendezett állapot minden előnye kecsegteti jövendő fejlődésünket, a ki az utolsó lánczszemét a békónak szilárd, biztos kézzel lepréseli, Széll Kálmán neve elenyészhetetlen betűkkel lesz bevésve a magyar közgazdaság történetébe, azokéval együtt, a kik fáradhatatlanul buzgói-