Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

76. országos ülés 1911 január lí-én, szombaton. 493 Kelemen Béla: Ez a törvény a közös bank szabadalmát azután meghosszabbította 1910. cleczember 31-ig, de oly biztosra vette a most felolvasott módosítás alapján, hogy ezen idő alatt, a bankszabadalom ezen tiz évi ideje alatt feltétlenül hatályba lép a készfizetések felvétele, hogy ugyanakkor módosította a bank alapszabályainak 1. czikkét, a mely a bank alapszabályszerű üzleteiről szól, s oda külön felvétették, főfő kötelességévé tették a banknak, hogy a törvényhozás által felvett készfizetéseket azután minden időben biztosítani köteles, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A dolog tehát ugy áll, hogy több mint 10 esztendő óta benne van a bank alapszabályainak 1. §-ában, hogy az a bank főkötelessége, hogy biztosítsa a készfizetések felvételét, de az elmúlt 10 esztendő alatt erre semmiféle intézkedés nem történt és a most benyújtott törvényjavaslatban sincs semmi törvényes intézkedés abban a tekintetben, hogy a készfizetések felvétele tényleg törvényileg proklamáltassék. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Nincs közöttünk nézeteltérés a tekintetben, hogy a valutarendezés betetőzését a készfizetések felvétele képezi. A magam részéről a készfizetések felvételének nagy horderejét abban látom, hogy ilyen módon képes lesz Magyarország Ausztriának gazdasági téren lenyűgöző hatalmától szabadulni. Hogy ez így van, annak bizonyítására, azt hiszem, autentíkusabb tanura és szakértőre nem hivatkozhatom, mint a minő a t. pénzügyminister ur, a ki ugyancsak pénzügyministeri állásában Egerben 1896. év október 18-ikán képviselői programmbeszédet tartott s abban szószerint a következőket mondta : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »A valutarendezésben két ok van. a mely rám nézve rendkívül fontossá teszi a valutarendezés előmozdítását és befejezését. Az egyik ok Ausztriával közös és ez az, hogy állítsuk helyre pénzértékünknek szilárdságát, a mely ma még hiányzik, mert ez képezi minden biztos kalkulus alapját az ipari-, kereskedelmi- és gazdasági életben. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik feladat és czél, a mely különösen bennünket, magyarokat érdekel, az, hogy ha mi áttudunk menni az aranyértékre és az arany fogja pénzünket képezni a jövőben, akkor mi direkt összeköttetésbe lépünk az összes müveit külföldi államokkal, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a melyeknek szintén arany a pénzértékük és igy közvetlen hitelforrások nyílnak meg részünkre a külföldön és megszabadulunk attól a gyámságtól, a mely alatt eddig Ausztriával szemben hitelünk szempontjából állottunk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva rendkívüli fontossággal bir Magyarországra nézve, hogy a valuta ügye előrehaladjon és mielőbb befejezést nyerjen ; magunk is a legnagyobb súlyt helyezzük erre a kérdésre és megelégedéssel konstatálhatom, hogy sikerült az osztrák kormányt rábírni mindazon intézkedések megtételére, a melyek szükségesek, hogy a valutarendezés a megkezdett utón folytattassék és mihelyt a törvényes akadály megszűnik, s a kényszerforgalmú állam jegyek bevonása megtörtént, egyszersmind a készfizetések felvételére vonatkozólag is meghozza a törvényhozás a maga intézkedéseit.* A készfizetések felvételének gazdasági, kereskedelmi és hitelügyi előnyeiről szólva, azt hiszem, nem járhatok el helyesebben, mint hogyha itt a t. pénzügyminister ur érvelésével érvelek és én is azt mondom, hogy ebben a két irányban van nagy jelentősége ezen reformnak és a készfizetések tényleges felvétele megkezdésének, hogy t. i. ez által megszilárdul pénzpiaczunk helyzete és igy képesek vagyunk pénzügyi téren megszabadulni Ausztria gyámkodásától. Lehetetlen fel nem ismerni azt, hogy ha nekünk is aranyvalutás, készfizető jegybankunk van, a melynek kibocsátandó bankjegyei egyenértékűek lesznek a hasonló külföldi bankjegyekkel, ebben az esetben a diszázsióból származó összes veszteségek meg fognak szűnni. Ha más nemzetek pénzének értékéhez képest csökken a mi pénzünk értéke, ennek természetes következménye az, hogy mi mindig drágábban vásárolunk és kénytelenek vagyunk olcsóbban eladni és ennek nincsen más orvoslási módja, mint az, hogy ha olyan pénzünk van, a melynek nem kevesebb az értéke, mint a hasonló külföldi pénznek. Akkor azután megszűnik az ázsióból és diszázsióból származó minden bizonytalanság, mert az az eset áll be, hogy az aranynyal teljes egyenértékű a mi papírpénzünk és voltaképen csakis azért használjuk a papírpénzt, mert a forgalomban sokkal könnyebb a kezelése ; mert a pénztárczánkban könnyebb azt elhelyezni, vagy könynyebb a postán szállítani, de mindig megvan a teljes aTany értéke. Igaz, hogy az Osztrák-Magyar Bank ha odaviszünk egy huszkoronás, egy százkoronás, egy ezerkoronás bankjegyet, beváltja, de ha nagymértékben viszszük ezeket oda, vagy pedig, mondjuk, ha a Magyarországon forgalomban levő összes bankjegyek beváltását kivánnók, a budapesti főintézet azt bizonyára nem teljesítené. A dolog lényege ugyanis abban van, hogy a bank jelenlegi alapszabályai szerint, a mostani jogállapot szerint, joga van megtagadni saját bankjegyeinek aranyra való beváltását, illetőleg lehetőség van arra, hogy nem váltja be, mert nem terheli törvényes kötelezettség, hogy mindig, mindenkor korlátlan mennyiségben mindenki kívánságára köteles beváltani bankjegyeit, — és ebben van a különbség. A külföldi államoknak készfizető bankjegyeinél ily lehetőség nincsen. Ott nem fordulhat elő az, hogy ha valaki bankjegyet kap, annak ne legyen az aranyértéknek megfelelő értéke. A százmárkás bankjegy mindig száz márka aranyat ér a Németbirodalomban és tényleg nem más, a bankjegy, a papírpénz, mint az aranyat helyettesítő fizetési eszköz. Innen van, hog}^ az egész világpiaczon köz-