Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

492 76. országos ülés 1911 január lí-én, szombaton. Ezeknek az állampapíroknak kényszerforgalma megszüntettetett. Az események további sorrendje ugyanis az, hogy az 1892. évi XVII. t.-cz. 19. §-a kimondja, hogy az államjegyek bevonása iránt a kormányok előterjesztést fognak tenni és a közös függő adósságot képező államjegyek bevonásából eredő összes költségeket 312 millió forint erejéig Magyarország és Ausztria 30 és 70 százalék arányában fogják viselni. Az 1894. évi XXIV. t.-cz. alapján 200 millió forintot tevő részt váltattot be, a melyhez Magyarország 48 millió forint aránylagos részszel járult hozzá, egyszersmind pedig megállapittatott az az időpont, a melyben az egyforintos államjegyek közforgalma megszűnik, vagyis, a meddig ezek a jegyek a magánforgalomban pénzként elfogadandók és ez 1895 deczember 31-ére tüzetett ki; mig az államnak az a kötelessége, hogy az egyforintos államjegyeket beváltani köteles, megszűnt 1899 deczember 31-ével. A 312 millió forint függő adósság másik részét, a fennmaradó 112 K-át kitevő államadósságnak megfelelő résznek 5 K-ás ezüstérmekkel és 10 koronás bankjegyekkel való beváltásáról, az 1899. évi XXXI. t.-cz. intézkedik olyképen, hogy államjegyek többé nem bocsáttatnak ki és a két kormány egyetértő eljárására bízatott, hogy megállapítsa azt az időpontot, a mikor az államjegyek a kényszerforgalomból kivétetnek. Ez attól volt függővé téve, hogy a helyettük megalkotott uj fizetési eszközök, azaz az említett ötkoronás ezüstérmek és a tízkoronás bankjegyek elkészüljenek és közforgalomba lépjenek. A törvényhozás felhatalmazása alapján az 58136. sz. pénzügyministeri rendelet intézkedett arról, hogy az az 5 forintos és 10 forintos államjegyek mikor szűnnek meg a magánforgalomban. Ezek az államjegyek 1903 augusztus 31-ig voltak elfogadandók, a közpénztárak azokat 1904 augusztus 31-én túl nem voltak kötelesek elfogadni, az államnak pedig végleg 1907 augusztus 31-én szűnt meg az a kötelezettsége, hogy egyáltalán beváltsa ezeket az állam jegyeket. A helyzet tehát az, hogy az 1, az 5 és 50 forintos államjegyek nemcsak kivonattak a közforgalomból, nemcsak megszűntek kényszerforgalmuak lenni, hanem ma már és régi idő óta az államnak egyáltalán nincs is meg az a kötelezettsége, hogy azokat beváltsa. Leszögezem tehát azt a tényt, hogy a valutareformnak nagy jelentőségét nemcsak az adta meg, hogy átmentünk az aranyvalutára és rendeztük pénzértékünk viszonyait, hanem az is, hogy ilyen módon vált lehetővé, hogy a kényszerforgalmú államjegyek egy évtized öntudatos munkásságával fokonként kivonattak a közforgalomból. Az országnak nem kis anyagi megterheltetésével, lehet mondani, vagyoni erejének megfeszítésével járt ez a dolog, de denikve ugy vagyunk, hogy a 312 millió forintnyi államjegyből több mint 30%-ot, tehát több mint 90 millió forintot Magyarország volt kénytelen és főleg aranyban fizetni. Ezek az úllamjegyek most nincsenek forgalomban, ezeknek ellenértéket az osztrák nemzeti bank őrzi bécsi pinczéjében, szóval bekövetkezett minden föltétel, a melytől függővé volt téve a bank készfizetési kötelezettségének hatályba lépése és még sem történik semmi törvényes intézkedés arra, hogy a készfizetési kötelezettség intézményesen biztosittassék (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) Mi nemcsak a törvényen alapuló jogot követeljük, de a hozott áldozatok és a gyakorolt igazi nagylelkűség némi viszonzásakép elvárjuk, hogy a készfizetések fölvétele tényleg megvalósuljon, hogy ez intézményileg biztosítva legyen. Azonban sajnálattal tapasztaljuk, hogy Ausztria részéről nem respektálják a jogot, nem resj^ektálják a törvényt, nincsenek semmi figyelemmel magának a köztisztességnek parancsoló követelményeire (Igaz! ügy van! a szélsőbalóldalon.) akkor, a midőn látják, hogy ez a kérdés Magyarország Ausztriától való pénzügyi függetlenitésének és az ország anyagi előrehaladásának kérdése. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldaon.) Az itt elmondottakkal kapcsolatban néhány tényt óhajtok felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) A magyar törvényhozás, t. ház, mindenkor ismerte azt az okozati összefüggést, a mely az államjegyek kényszerforgalma és a bank készfizetési kötelezettségének szünetelése közt van. Valahányszor a törvényhozás tárgyalta azt az akcziót, a mely folyt az államjegyek bevonása tárgyában, minden egyes alkalommal egyidejűleg intézkedett a készfizetések fölvételének rendezéséről. Az ügynek abban a stádiumában igazán csak rendezésről lehetett szó. így az 1894 : XVIII. t.-czikk 19. czikkének utolsó bekezdésében ezt mondja (olvassa) : »A papírpénzforgalom rendezésére, valamint a készfizetések fölvételére nézve a két állam kormánya megfelelő időben megegyezésre fog jutni.* Ezen törvény rendelkezésének folyományaképen azután az 1899 : XXXI. t.-czikk 12. czikkelye először ezfc tartalmazza (olvassa) : »Az érmeés pénzrendszerre vonatkozó szerződés XIX. czikkének végrehajtásaképen megegyezés történt arra nézve, hogy mihelyt a fennálló általános kötelezettség, hogy az ausztriai értékű 5 forintos és 50 forintos államjegyek fizetéskép elfogadandók, megszűnt, mindegyik ministerium a törvényhozás külön elhatározását fogja a készfizetések fölvételének törvényes elrendelése ügyében kieszközölni«. Ugyanakkor, a mikor az államjegyek bevonása iránti akczió még folyamatban volt, tárgyalta a képviselőház az 1899 : XXXI. t.-czikket és ebbe is fölvétetett az átmeneti intézkedések közt a III. §-nál a következő módosítás (olvassa) : »Azt az időpontot, a melyben a fennálló általános kötelezettség, hogy az áUamj egyek fizetéskép elfogadandók, az államjegyek összes czimleteire nézve megszűnik, az alapszabályok 83. czikkének határozmányai a két állam törvényhozása által hatályba helyezhető*. Lovászy Márton : Ezt kihagyták ebből az uj rendezésből!