Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

75 országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. 475 javaslatok tárgyalásának bevégzése után fog a házszabály módosíttathatni. Ez egész világos. Egy ilyen törvényjavaslattal nem lehet a házszabály és a törvény érvényét megszüntetni, mert egész határozottan és világosan ki van mondva az, hogy csak önálló javaslat alakjában lehet a házszabály módosítást ide beterjeszteni. Már pedig ha ez a javaslat, bár csak a bankjavaslat redőibe burkolva is, de intézkedéseket tartalmaz abban az irányban, hogy a házszabályoknak egy fontos, egy mellőzhetetlen részét mellőzni lehessen, már ez súlyos sérelmet képez. (Igaz! ügy van! a szélsőbal-oldalon.) Hiszen megtörténhetik, habár csak egy törvényjavaslat tárgyalására is, hogy ha az a javaslat törvényerőre emelkednék, a házszabályoknak épen a legfontosabb, a határozathozatalra és a szavazásra vonatkozó része teljesen kiküszöböltetnék. (ügy van! ügy van! a haloldalon.) Végezetül pedig miután a ház tanácskozási idejét egy bizonyos időre korlátozza, e javaslat valóságban a klotürt hozza be. (ügy van ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Nekem az a nézetem, hogy a javaslat ezen paragrafusa ellen minden ellenállással, még a végletekig menő ellenállással is küzdenünk kell. (Zajos helyeslés és taps a hal- és a szélsőbaloldalon.) A kormány felelősségét, a midőn e törvényjavaslatot benyújtotta, nézetem szerint, még csak súlyosbítja az a körülmény, hogy milyen viszonyok között, milyen miliőben nyújtotta be azt. T. ház ! Csak a vak nem látja, hogy Ausztriával való viszonyunk és helyzetünk évről-évre romlik. A míg a 67-es kiegyezést követő első évtizedekben Magyarország tűrte azt, hogy Ausztria szabadon kizsákmányolhassa, hogy az 1867 : XII. t.-czikket tisztán az egységes birodalom szempontjából mérlegeljék és magyarázzák, addig tűrhető volt a mi helyzetünk Ausztriával. A mint azonban a nemzet szeme felnyílott és a sérelmes helyzetnek, melyet vázoltam, megváltoztatását követelte, az osztrákok magatartása is évről-évre rosszabbá, ellenségesebbé vált irányunkban, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) és én azt hiszem, nincs senki a túloldalon, a ki igazat ne adna nekem abban, hogy most, de az elmúlt évtized folyamán is, á legféktelenebb gyűlölet uralkodott Ausztriában ellenünk nemcsak az osztrák népek között, hanem valósággal az intéző körökben is, a mi úgyszólván lehetetlenné teszi a közösségnek a 67-es kiegyezés szerinti további fentartását. (ügy van! ügy van ! a haloldalon.) Ausztria népeit — mondhatom — egyedül csak a Magyarország elleni gyűlölet, kapzsiság tartja össze ; Ausztria most már csak akkor egységes állam, ha Magyarország ellen küzd. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Erre a szerencsétlen helyzetre vonatkozólag nagyon világosan nyilatkozik Kossuth Lajos 1877-ben Nyújtó Pálhoz intézett levelében, a midőn azt mondja (olvassa) : »E szerencsétlen rendszer miatt egyik fél sincs azon helyzetben, hogy közgazdászati háztartását, financziáit, adózási rendszerét, kereskedelmi politikáját saját érdekeinek kívánalmai szerint rendezhesse be. Azután ne legyen kölcsönös gyűlöl etesség, ne legyen örökös viszály Ausztria és Magyarország között! Hiszen egyéb sem lehet, mint viszály. Megmondjam-e, hogy hová fog ez vezetni, ha a hatalom nem okul a tapasztaláson, s nem tér vissza az okszerű történelmi alapra, a míg nem késő ? A dolog végső vége az lesz, hogy az osztrák elmegyen németnek, a szláv elmegyen orosznak, Magyarország pedig, miután koldus iszákot hordott, elmegyen az enyészetbe.* (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház, nekem is az a meggyőződésem, hogy ha nem változtatunk politikánk irányán, ha nem igyekezünk és nem törekszünk az önállóság útjára lépni, akkor nyomorultan el kell vesznünk, először pénzügyileg és gazdaságilag, azután pedig politikailag, államilag. (Igaz! ügy van! a haloldalon.) Pedig, t. ház, milyen irtóztató küzdelmek között védelmezték meg őseink 400 éven keresztül török és német ellenében állami önállóságunkat. Azt kérdhetem én is, hogy a 48-iki nagy, fenséges erőkifejtés, a nemzetnek Golgothája, e nagy idők után következő irtózatos néma szenvedés, ez mind hiábavaló, ez mind meddő áldozat volt csupán ? (ügy van ! a baloldalon.) Hiszen Deák Ferencz sem csinált abból sohasem titkot, hogy 67-ben nem lehetett többet elérni, s a következő generácziók feladata a további haladás. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Az én meggyőződésem szerint itt van a kedvező alkalom önállóságunk megkezdésére és kivivására. Ez ut mely hozzávezet, ragadjuk meg ezt az alkalmat, mert jövendő boldogulásunknak ez az egyedük útja. (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Én sem fogadom el a törvényjavaslatot, de hozzájárulok Kossuth Ferencz és Földes Béla igen t. képviselőtársaim határozati javaslatához. (IIoszszantartó zajos helyeslés, éljezés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja, el. Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. Ki következik ? Beszkid Antal jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A napirenden lévő törvényjavaslatot két szempontból lehet megbírálni: először abból az általános elvi szempontból, a mely a ház ezen oldalán ülő képviselőket, a függetlenségi és 48-as párt tagjait egyebek mellett elválasztja, ellentétbe hozza a túloldallal, t. i. a bankügy önálló vagy közös rendezése kérdésének szempontjából ; de azután lehet és kell ezt a javaslatot megbírálni abból a szempontból, hogy elfogadva a vitatkozás alapjául a közös bankos elrendezést 60*