Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

476 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. ezen az állásponton megvalósit-e mindent, megfelel-e mindazoknak a követelményeknek, a melyek ezen az állásponton is megvalósíthatók volnának ? A t. ház engedelmével én mind a két szempontból! leszek bátor a tárgyhoz hozzászólni. (Halljuk ! Halljuk.') Teszem ezt daczára azoknak a kitűnő fejtegetéseknek, a melyeket a ház ezen oldaláról már eddig is hallottunk s melyek kívánatossá tették volna már az én egyéni szempontomból is, hogy a t. túloldal belépett volna a vitába már eddig is. így lehetetlen az ismétléseket mindenben elkerülnöm, lehetetlen a vitába teljesen uj anyagot hoznom ; de hát ez a helyzet nem az én hibámból és mulasztásomból eredt és igy én bocsánatot kérek, hogyha az általam előhozandó érveknek egyike és másika a dolog természeténél fogva összevág olyanokkal, a miket már hallotak a t. házban, különösen olyanokkal, a miket az előttem szólott t. barátomnak valóban kitűnő beszédében az imént hallottunk, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) s a melyekből tényleg mindenki okulhat. Mindenekelőtt egy témával akarok foglalkozni, hogy ugy mondjam, egy előzetes kérdéssel, hogy a később felmerülhető és felvethető nehézségeknek elejét vegyem, a melyet Thaly Ferencz t. barátom is érintett már, t. i. ennek a kérdésnek politikai jellegével. Sűrűn mondják, hogy a bankkérdést és egyáltalában az ilyen természetű kérdéseket nem politikai, hanem kizárólag közgazdasági szempontból kell bírálni. En ezt a felfogást igy mereven és igy ridegen nem oszthatom, sőt lehetetlennek is tartom, hogy bárki ennek megfelelhessen. Hiszen a közgazdasági probléma egyáltalában nem egy különálló, nem egy önczélú probléma, hanem a közgazdasági fejlődésnek, a közgazdasági megerősödésnek követelményei, jelentőséggel azért birnak, mert a nemzeti élet összességének egy kiegészítő részét, egyik alapfeltételét képezik. (Igazi Ugy van ! ahol- és a szélsőbaloldalon.) jfe, Közgazdasági problémákat minden politikai vonatkozástól elvontan esak akkor lehetne tárgyalni, hogyha azok a magyar szójárás szerint igazán tisztán csak közgazdaságiak és nem a párhuzamos, az összes többi népeknek szótárában szokásosabb kifejezés szerint nemzetgazdaságiak volnának. Hiszen a tudomány is minden európai nyelven nem társadalmi gazdaságtanról beszél, — ámbár ezt a kifejezést is használja, hanem magának annak a tudománynak, a melynek körébe ez a kérdés is belevág, a czime : économie politique, political economy, nemzetgazdaságtan, Volkswirtschaftslehre, szóval, a gazdasági vonatkozásokat a nemzethez mint egyedhez méri, a társadalom gazdasági érintkezéseit mérlegeli a szerint, a menynyire azok egy nemzet egyéniségének kifejlődésére hatnak. Egészen mások volnának azok a törvények, egészen mások volnának a gyakorlati követelmények, ha az egész emberiséget egy homogén masszának tekintenők, és csak arról beszélhetnénk, mily intézkedések volnának a legalkalmasabbak arra, hogy annak a homogén masszának mennél több egyede, mennél jobban boldogulhasson. De miután a probléma épen a nemzeti egyéniségeknek fentartása, a nemzeti egyéniségek megerősítése, a nemzeti egyéniségeket a maguk összes erősségeinek és tulajdonságainak kifejtésére birni és képesíteni, és miután a probléma ilyetén való megoldása, a nemzeti egyéniségek kidomboritása és kifejtése egyszersmind az, a mi az emberiség érdekeinek leginkább megfelel, ennek folytán magában ' a közgazdaságnak, a nemzetgazdaságnak a nemzetgazdasági probléma természetében benne van, hogy az egyszersmind egy eminenter politikai kérdés. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Maguk is politikai kérdésnek tekintették ! Gr. Apponyi Albert: Megengedem, mind a mellett, hogy e politikai kérdésnek mégis elsősorban gazdasági vonatkozásai mérlegelendők. Ezt megengedem, és nagyon óhajtandó, hogy ez igy volna, és hogy ez igy lehetséges volna. De már Thaly Ferencz t. képviselőtársam rámutatott, hogy mi Magyarországon ebben a szerencsés helyzetben nem vagyunk. Vájjon politikai elfogulatlansággal tárgyaltatnak-e azok a gazdasági kérdések, a melyek Ausztriával való összefüggésünket érintik ? Vájjon meri-e valaki őszintén állítani, hogy abban a meggyőződésben, a melyet pártok és kormányok ebben a tekintetben követnek, nem merülnek-e bele szükségszerűieg és kényszeritőleg és néha az illető kormányok és pártok jobb meggyőződése ellen is oly politikai szempontok, a melyek előtt lehet, megengedem, jóhiszemű meggyőződéssel is meghajolni, de a mely politikai szempontok nem azonosak a magyarnemzeti politikának és a magyar nemzeti politika követelményeinek szempontjaival. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) f!9 Hogyha mi nagybefolyású tényezőktől léptennyomon halljuk emlegetni azt. hogy a monarchiának közgazdasági egysége, a monarchia hatalmi állása fentartásának egyik feltétele, a mit én mellesleg mondva, teljesen téves felfogásnak tartok, de ha ebből kiindulva követelik és axiómának tekintik a közgazdasági közösséget, akkor vájjon nekünk nem szabad-e ezzel szemben azt mondanunk, hogy mi meg a magyar nemzeti önállóság a magyar nemzeti élet függetlenségének egyik feltételéül tekintjük a közgazdasági önállóságot (Élénk hdyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és e szempontból is jogosultnak tartjuk annak követelését. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, a politikai gondolatnak ezt az mnltráczióját a mienkkel ellenkező irányban tanúsítja egészen különlegesen a bankkérdés története Magyarországon a kiegyezés óta. En böngészgettem azokban a régi emlékekben, nem is olyan nagyon régi emlékekben, mert 1867-ig mennek vissza ós az 1867-iki korszak első részének, első évtizedének vezető férfiainak álláspontjával iparkodtam megismerkedni. Az akkori vezetőférfiak közt nem tudok egyetlenegyet sem, a ki