Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. 467 ország érdekébe mélyen belevágó kérdésben. Egy egész irodalom keletkezett a sajtóban a bankkérdés felett és örömmel ismerem el, hogy minden párttekintet és elfogultság nélkül iparkodott ezt a kérdést a maga valóságában a közönség elé állítani az a sajtó, a mely ellen most itt nemrégiben minden visszautasítás nélkül a milyen éles, ép oly igaztalan kritika hangzott el, az a sajtó, a mely nélkül sem politikai, sem gazdasági függetlenségünket soha kivívni nem tudjuk, a melynek szabadságában középút nincsen, mert vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak nemzetemnek és nemzetem szabadsága, boldogsága felől kétségbe nem esem, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) mert vagy a nyomtatás szabadsága, vagy a szabadság elnyomása. Ezt Kossuth Lajos mondta. (Elénk helyeslés.) A t. kormány nemrégiben törvényjavaslatot terjesztett be, a hol a föld mélyében rejlő erőket, energiát akarta onnét kiszabadítani és a tudomány, a modern technika szolgálatába állitani. En arra kérem a t. kormányt, ha valóban nemzeti munkát akar végezni, necsak a föld méhéből szabadítsa ki a benne rejlő erőt, hanem keltse életre a saját pártjában szunnyadó nemzeti energiát és fordítsa az ország gazdasági függetlenségének megerősítésére, az önálló jegybank fölállítására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy mi van írva a jövendő idők történeti lapjaira, ki lenne annak megmondhatója ? A nagy evoluczió során jöhetnek idők, midőn ennek a nemzetnek elsőrendű létérdeke lesz, hogy megálljon a maga lábán, a maga önálló gazdasági függetlenségében. Jöhetnek idők, a. midőn a tartományról-tartományra fogyó Ausztria mellett még a felséges érdekek is azt fogják követelni, hogy itt a nagy Magyarország gazdaságilag független, erős, önálló állami életre minden téren alkalmas legyen, élén a Szent István koronájával ékes magyar királylyal. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány által benyújtott javaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom. Földes Béla és Kossuth Ferencz javaslatához, s a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »A ház utasítja a kormányt, miszerint az érme- és pénzrendszerről külön törvényjavaslatot nyújtson be.« (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök .' Szólásra következik ? Beszkid Antal jegyző: Thaly Ferencz ! Thaly Ferencz: T. képviselőház! Szivem mélyéből üdvözlöm t. előttem szóló képviselőtársamat, a midőn a törvényhozás termében először hallatta szavát hazafias érzéstől áthatott szép beszédében. (Éljenzés a baloldalon.) Engedje meg nekem a t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatról én is — röviden bár — nézeteimet elmondhassam. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, nem kell külön kiemelnem, hiszen már politikai pártállásomból és programmomból is folyik, hogy erős hive vagyok az önálló nemzeti bank felállításának. (Éljenzés a baloldalon.) Politikai pártállásomra való tekintettel, miután ezt a szót kimondottam, engedjek meg nekem, hogy közbevetőleg egy megjegyzést is tehessek, a mennyiben a sajtó részéről egy helytelen elnevezés, egy helytelen nomenklatúra hangzott el, a mely azután a közvélemény terére is átment, a midőn a magam és körülöttem csoportosuló képviselőtársaim egy részének pártállására azt mondják, hogy pártonkívüli függetlenségiek vagyunk. Hát, t. képviselőház, ez teljesen helytelen felfogás, mert azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy ebben az országban függetlenségi párt csak egy van : az országos függetlenségi és 48-as párt, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) a melynek kebelébe minden országgyűlési képviselő is tartozik, a ki annak a pártnak programmját minden korolláriumával együtt elfogadta és magáévá tette. Ezzel a programmal megválasztott képviselők a különböző pártkörökbe csoportosulnak ; t. képviselőtársaimnak egy része, mélyen t. képviselőtársam, Kossuth Ferencz, (Éljenzés a baloldalon.) másik része pedig mélyen t. képviselőtársam, Justh Gyula (Éljenzés a baloldalon.) elnöklete alatti pártkörben foglal helyet, vannak képviselők, mint szerény magam is, körülbelül 16-an vagyunk, a kik nem tartoznak ezen pártkörök kötelékébe,';'ellenben mindnyájan hű tagjai vagyunk az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártnak. (Éljenzés a baloldalon.) Azt se restellem bevallani, hogy engem a bankkérdésnél elsősorban a politikai szempontok vezetnek. Az a nézetem, hogy hiába is akarták és akarják a t. túloldalon úgyszólván 1875-től fogva a mai napig, Tisza Kálmántól, gróf Tisza Istvánig rábírni a magyar politikai közvéleményt arra, hogy a vámterületnek és a banknak a kérdéseit közgazdasági és pénzügyi okokból kezelje és szempontokból bírálja el, ezt a czélt nem fogják elérni, nem pedig azért, — és nem a függetlenségi párt miatt — mert hiszen e kérdéseket elsősorban maga Ausztria, sőt a dinasztia is politikai szempontból, az egységes birodalom szempontjából tekinti, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Nem mi tesszük az 'önálló jegybankot a nemzeti önállóság nagy kérdésévé, mert hiszen természetszerűleg önmagától odatartozik, és nemcsak mi tudjuk azt, hogy ha nemzetünknek anyagi sorsát nem Ausztria tartja a kezében, hogy ha gazdaságilag és pénzügyileg önállóak leszünk, akkor megszűnik gyarmati helyzetünk, tudja ezt nagyon jól Ausztria is, nem is titkolják, sőt az osztrák sajtó régtől fogva unisono hirdeti azt, hogy szoros kapcsolat van a vámterületnek és a banknak közössége között, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) mert, a mint mondják, egységes vámterületen sokáig el sem képzelhető kétféle pénzegység, és hogy a banknak az önállósága feltétlenül maga után vonja a vámterület önállóságát. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Sőt tovább megyek, t. ház. Még azt sem titkolja az osztrák sajtó, — legalább ezt több izben megírták ott — hogy ha megszűnik a banknak és a 59*