Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

468 75. országos ülés Í9Í1 január 13-án, pénteken. vámterületnek közössége, akkor ők, az osztrákok, a hadsereg közösségére bizony nem valami nagy súlyt fognak fektetni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, hogy maga a dinasztia is politikai szempontból, sőt a birodalmi egység érdekéből valóságos hatalmi kérdésként kezeli az önálló bank ügyét, erre világos példa az 1909. évben ismételten elhangzott királyi vétó. (Ugy van! a baloldalon.) Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ez a vétó nem az országgyűlés által letárgyalt és elfogadott javaslat ellen kimondott vétó volt, hanem előzetes királyi vétó, a melyet pedig alkotmányos államokban, azt hiszem, sehol sem ismernek. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, az teljesen bizonyos és igy nem is vitatható, hogy a nrnlt országgyűlés többsége határozottan kívánta, óhajtotta és akarta az önálló jegybank felállítását, (Igaz ! Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) hiszen a képviselőház e tekintetben határozatot is hozott. Hock János: Ugy van ! Megszavazta a nagy többség ! Thaly Ferencz : És az is bizonyos, hogy ennek a többségnek erre még a királylyal kötött paktum értelmében is szabad keze volt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen csak egy évvel azelőtt, 1908-ban szentesitette az uralkodó az Ausztria és Magyarország közötti vámszerződésről szóló törvényt, a mely törvényben határozott rendelkezések foglaltattak arra az esetre, ha Magyarország és Ausztria között a bankközösség megszűnik. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások a baloldalon : Akkor féltek tőle !) S végül, t. ház, azt hiszem, azt sem lehet megczáfolni, hogy a bankra vonatkozó jogunk tisztán nemzeti jog, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a mely mégis hatalmi kérdésként kezeltetett. Es itt csak mellesleg jegyzem meg, — mert hiszen szorosan véve tárgyamhoz nem tartozik — hogy én a magam részéről nagyon óhajtanám, hogy a mi közjogászaink nagyobb súlyt fektessenek a felségjogok kérdésének megvitatására, mert a felségjogok mibenléte ma már meglehetősen el van homályosítva, sőt kétségbe van vonva az a tiszta igazság, hogy minálunk abszolút felségjogok nincsenek. (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyenek szerintem nem is lehetnek, mert a mi alkotmányunk értelmében minden jog a nemzettől ered. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nálunk tehát a felségjogok is csak mint átruházott nemzeti jogok szerepelhetnek, (Igaz ! Ugy van ! baljélől.) a melyek tehát eo ipso nem is kezelhetők abszolutisztikusán. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a banknak és a vámterületnek kérdését is, ugy Ausztria, mint a dinasztia politikai kérdésként tekinti és kezeli, akkor, azt hiszem, mi sem tehetünk egyebet. És a t. túloldalnak az az eljárása is, hogy mégis reá akar venni minket arra, hogy ezt a kérdést más szempontból bíráljuk el, csak poütikai okokkal magyarázható. Ezt önök csak azért teszik, t. túloldalon ülő képviselőtársaim, mert a felségnek akaratát akarják védeni, a mit politikailag megvédelmezni önök sem volnának képesek. (Igaz! Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Az önálló jegybank a nemzeti önállóságnak egy rendkívül fontos szere, a melylyel a legkisebb államok is rendelkeznek. A külön pénzjegy olyan ismertető jele a nemzetek önállóságának, mint pl. a zászló vagy a czimer. Minden önálló nemzetnek rendelkeznie kell önálló jegybankkal, a mely a közgazdasági élet minden ágának támogatására szolgál. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Az üzleti szempontok egy jegybank vezetésénél csak másodsorban érvényesülnek ; nemzeti szempontok kell hogy vezessék annak az országnak jegybankját és a részvényesek érdeke csak másodsorban jöhet tekintetbe. (Ugy van I balfdől.) A magyar ipar és kereskedelem, t. ház, a inig hitele egy osztrák pénzintézetnek kezében van, független nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Eklatáns példa erre — azt hiszem, Sándor Pál t. képviselőtársam igen jól tudja ezt — a magyar kereskedelem helyzete. Hiszen a magyar kereskedőknek nagy zömét Ausztriának gyárosai a hitel utján, a hitel pórázán kezükben tartják. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) A magyar kereskedők nagy zöme az osztrák gyárosoktól 6—18 hónapig terjedő váltóhitelt élvez ; ennek folytán annak a gyárosnak rabszolgájává is lesz, a kinek ipari termékeit akkor is tartania és árulnia kell, ha egy ugyanolyan minőségű és értékű magyar gyártmányt mellőzve, hazafiságával kénytelen összeütközésbe jutni. Már ezért sem lehet a magyar ipart ugy fejleszteni, a mint azt óhajtanok, mert nincs önálló jegybankunk, a melylyel függetlenithetnők a magyar kereskedelmet és a magyar ipart az osztrák függéstől. (Igaz 1 Ugy van ! a baloldalon.) Ott van pl. a magyar gyufagyárak esete, a mely pár év előtt szemünk előtt folyt le. (Halljuk !) Midőn az osztrák gyárosok látták, hogy a magyar gyufa erősen versenyez az ő produktumaikkal, egyszerűen önköltségük alá szállították le gyártmányaik árát. Természetesen ez az eljárás bő jövedelmeket hozott és az Osztrák-Magyar Banktól bő hitelt élvező gj^áraikkal, a melyek alapitási költségei bizonyosan már le vannak irva, évekig is kibírták volna, azonban a kezdet nehézségeivel küzdő magyar gyárosok kénytelenek voltak beadni a derekukat, kartellbe léptek az osztrák gyárakkal és még a területi raj onirozásba is belementek. Ismétlem tehát, hogy lehetetlen a magyar ipart a fejlődés bizonyos szerény fokára is emelni az önálló jegybank nélkül. (Helyeslés a baloldalon.) De azt mondják, hogy minek akarj Magyarország ipari állam lenni, hiszen ideális helyzetben van, mert Ausztria ipari, Magyarország \ pedig mezőgazdasági állam, érdekeik tehát kölcsönösen kiegészítik egymást. Azt hiszem, hogy ez óriási nagy tévedés és falláczia, a melyben még akkor