Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

466 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. azon munkának a diját, a melyet a nyersterményeknek iparczikkekké való feldolgozása megkíván. (Igaz I Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egy oly jövedelemtől fosztja meg tehát magát, a melyet visszapótolni sohasem lesz képes. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nagyon helyesen mondta a múltkor Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, Carey amerikai gazdasági irót idézve, a midőn az azt mondja, hogy az az ország, a mely kenyérmagot exportál, az tulajdonképen a földet viszi ki, és a mikor nincsen már kivinni mit a földből, akkor embereket szállit. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek a mondásnak az igazsága nem kétséges, ez az oka nálunk is a nagymérvű kivándorlásnak. Európai hirű államgazdászunk, Horn Ede, mondotta azt a megdönthetetlen igazságot, hogy Magyarország és Ausztria két külön gazdasági egészet képez, külön érdekekkel, külön irányzatokkal és külön törekvésekkel. Ez egy olyan megdönthetetlen igazság, hogy mindannyiszor felveti magát, valahányszor egy közgazdasági kérdés dobja fel magát Ausztria és Magyarország között. Hát két ilyen állam hogy foglalható közönségbe a nélkül, hogy vagy az egyiknek vagy a másiknak vagy mind a kettőnek érdekei mélyen meg ne sértessenek ? Es két ilyen állam hitelszükségletét, hogyan lett volna képes kielégíteni egy közös bank, a mikor a közös bank eszméjében már benne van az a gondolkodás, hogy a mit az egyik fél kap. azt a másik féltől veszi el, szóval a viszály magva el van hintve közöttünk és egy ütközési ponttal több van. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem, hogy önálló bank esetén egy ütközési ponttal kevesebb lenne, már pedig ilyen úgyis több van a kelleténél. Ha az osztrák bank tisztán Ausztria területére, a magyar bank Magyarország területére szorítkozik, nem lesznek egymás ellenségei, sőt legtöbb esetben kisegitik egymást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Volt idő, nem is olyan régen, mikor Ausztriában másképen gondolkoztak a közös bankról. Egyik elsőrangú szaklajj, a Der österreichische Oekonomist, vüágosan kimondotta, hogy nagy előny lenne, ha két teljesen független bankot nyerne a monarchia két állama. Sőt az alsóausztriai alkotmányhű párt Bécsújhelyen határozatilag kimondotta, hogy egy teljesen elkülönített önálló magyar bank felállítása még Ausztria érdeke szempontjából is többet ér, mint az akkori ministeri tervezet és kimondták, hogy kívánatos, hogy az osztrák nemzeti bank hatásköre kizárólag Ausztriára legyen szorítva. Valóban érthetetlen tehát, hogy mi idézte elő ezt a nagy véleményváltozást odaát. Mert ma alig lehet találni odaát embert, a ki az önálló jegybank felállítását ne ellenezné, önkénytelenül gondolkodóba esik a felett az ember és nem tudja ezt másra visszavezetni, mint két okra. Az egyik ok az, hogy az az idő, a mely a közös bank felállításától máig elteilett, meggyőzte az osztrákokat arról, hog}'- ők sokkal több előnyben részesülnek a közös bank részéről, mint hogyha saját bankjuk lenne. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) A másik ok, sajnas. 400 éves történelmünkre vezet vissza ; ez az, hogy az összetartozandóság, az összmonarchiának őrült rögeszméje, ime újra kisért. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek akarja alárendelni a bécsi udvar a nemzet legfontosabb életérdekét. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ma már az osztrák államférfiak beszédeikben, s a sajtóban nyíltan kimondják, hogy a bankközösség mily nagy összbirodalmi erősség és hogy a gazdasági közösség és a birodalmi közösség édes testvérek. Ezeket látva kétségbe kell esnie a magyar embernek a felett, hogy még mindig vannak e hazában olyanok, a kik a közösség mellett vannak. Hiszen lehetetlen, hogy a t. kormány ne érezné, hogy azok a közgazdasági tekintetek, a melyek a külön vámterület felállítását szükségessé teszik már rég óta itt vannak és ne tudnák, hogy az önálló bank az önálló vámterület előhírnöke. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon bölcsen mondotta egy nagy közgazdasági iró, hogy meg kell már egyszer hallania a magyar királynak, hogy ez nem hadüzenet, hanem a béke jele, nem támadás a kettős monarchia ellen, hanem védekezés és egyetlen alapja Magyarország gazdasági megerősödésének. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erős bennem a hit, hogy nyugodt, békés kormányzat máskép el sem képzelhető mint az egyenes utón, a gazdasági függetlenség utján, a melynek első lépcsője az önálló jegybank. Hazánk és Ausztria érdekei teljesen ellentétesek : Ausztriának van fejlett ipara, az ő érdeke az, hogy a közös bankkal iparát még jobban fejleszsze. Hiszen a kiegyezés folytán rá vagyunk utalva, hogy a selejtes osztrák iparezíkkeket megvegyük. (Ugy van I a szélsőbahldalon.) A mi érdekünk, hogy önálló jegybankunkkal az országot megerősítsük, iparát magas fokra fejleszszük. Ez pedig éles ellentétben áll Ausztria érdekével. Mindenben versenytársak vagyunk, de a legtöbb esetben ellenfelek. Hát hogy lehessen elképzelni, hogy akkor a közös bank, a melynek székhelye Bécs, ha még ugy megvan is benne a jóakarat, meg tudjon felelni nehéz feladatának ? Nagyon találóan mondta Földes Béla t. képviselőtársam, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) hogy a közösség az egyenlőséget teljesen kizárja és fényesen világította meg azzal az angol közmondással, hogy ha egy ló hátán ketten ülnek, az egyiknek okvetlenül hátul kell ülnie, hogy pedig a hátul ülő mi vagyunk, ezt senki kétségbe nem vonhatja. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Az a harcz, a mely most itt a bankkérdésben folyik, nem a 48, nem a 67 harcza, hanem igenis elkeseredett harcza a közösség védelmének, az ország függetlenségére való törekvésével szemben. (Taps a szélsőbaloldalon.) A midőn a múltban a bankkérdés uralta a politikai helyzetet, akkor a sajtó egy igen elismerésre méltó föladatot teljesített kétségkívül. az.