Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

7í. országos ülés lulí január 12-én, csütörtökön. 459 ben a kivitel mintegy kevésbbé lesz nyereséges, tehát kevesebb nyeresége van az exportőrnek és nagyobb terhe van az importőrnek. Már most áttérek arra az eszközre, a mely tulaj donképen az angol praxis következtében olyannak tekintetik, mint a mely a legfontosabb, a legbiztosabb, melyhez képest az összes egyéb eszközök csak alárendelt jelentőséggel birnak. (Halljuk I Halljuk ! balfelől.) Miután a t. előadó ur előadására azt a megjegyzést tettem, hogy az én nézetem szerint az a félelem, hogy Magyarországon a kamatlábbal kell dolgozni, kevésbbé fog beválni, tehát most már itt van a helye, hogy összehasonlítsam és szembeállítsam az angol eljárást a többiekkel. Az angol-bank abból indul ki, hogy a kamatláb felemelésével az arany kiszivárgását megakadályozza. Nemcsak ezzel; még más eljárása is van. Bizonyos esetekben értékpapírokat hoz forgalomba, és ezáltal az értékpapír árát nyomja, ennek következtében keletkezik kereslet az ihető értékpapír után, és a párisi bankár mindjárt rendel azokból a papírokból, s ennek következtéién Londonnak követelése van Parissal szemben. Tehát más eszközöket is is alkalmaz p^r excellence; de az angol eljárás az, hogy a bank a kamatlábat felemeli. Ennek az eljárásnak sok előzménye van. Először kérdeznem keli, hogy miért teszi ezt az angol bank ? Azért teszi, meri: ők, mint kereskedők, kevés aranynyal akarják a forgalmat kielégíteni ; joersze más kérdés az, hogy ez helyes-e vagy nem ; én nem tartom helyesnek, sőt a világra nézve szerencsétlenségnek tartom az egész angol rendszert, mert ennek az a következménye, hogy ha egy millió megy ki Angliából aranyban, az egész világ drágábban fizeti meg a hitelt, Anglia ezzel az összes értékek árát lenyomja, ezen csekélységért, mert hiszen Anglia szempontjából, az angol gazdagság és külkereskedelem szempontjából egy millió arany kivitele alárendelt jelentőségű dolog. Azonban Anglia arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nagy külkereskedelmet, a nagy összeköttetést az egész világgal kevés aranynyal akarja keresztülvinni; mert az arany természetesen egy kamattalan befektetés, egy holt tőke, és ők ezt a veszteséget, ezt a terhet a minimumra akarják redukálni. A francziák, a mint látni fogjuk, egészen ellenkezőleg okoskodnak. Az angol kereskedő azt mondja, hogy inkább fizetek hónapokon keresztül akár 6%-ot, de tudom, hogy az egész külkereskedelmünk keskeny aranybázison nyugszik, kevés költséggel jár, hogy tehát mi ebben erősen megkapjuk a megtérítést a magasabb kamatlábbal szemben. De van egy másik előfeltétele is annak, hogy a kamatlábbal lehessen czélt érni és ez az, hogy az illető ország olyan tekintély legyen a világpiaczon, a milyen Anglia, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melynek csak pár pence-szel le kell nyomnia az értékpapírok árát és az egész világból jönnek a megrendelések, mert a bizalom kérdésében nincs kétség, Angliába mindenki bizik, mindenki tudja, hogy minden követeléséért aranyat fog kapni, mig máshol ezt sehol nem tudja, sem Németországban, sem Francziaországban. Az egész hitelüzlet, továbbá a nemesérczüzlet Angliában konczentrálódott. Hozzájárult ehhez az, hogy Anglia volt az első állam, a mely az arany valutát behozta a XIX. század elején 1814-ben; hozzájárul az, hogy Angliának vannak gyarmatai, a melyekben arany termeltetik, ezekkel kitűnő összeköttetése van, a leggyorsabban járó hajói vannak, az interkaláris kamat a legkevesebb. Londonban vannak a legtekintélyesebb, az egész világon akreditált aranykereskedők, mert ezt az üzletet nem minden ember kezelheti, nagy bizalom kell hozzá, hogy tudják, hogy arany az az áru és nem valami más értéktelen anyag. Azután ott van az affmage is. A németek most törekszenek arra, hogy Beriinben arany piaczot csináljanak. Ezek mind előfeltételek. Angliának, hogy ugy mondjam, csak egy jelt kell adnia a kamatláb felemelésével és az arany, a mely kiment, visszaszivárog, legalább bizonyos idő múlva, minden nehézség nélkül. A kamatlábpolitika ezen előfeltételektől függ ; Angliának további követelései vannak az egész világgal szemben, és az egész világ megszokta, hogy ha aranyra akar szert tenni, az angol piaczot keresi fel, mert tudja, hogy az összes aranyértékeket ott meg tudja kapni mindennek eredménye az, hogy Anglia a kamatlábpolitikával soksz 3r tud czélt érni. Nem mondom, hogy csak Anglia tud ezzel czélt érni ; más államok is érhetnek ezzel czélt, mert más államoknak az angol bank után kell menniök, és ha az felemeli a kamatlábat, rendesen felemelik ők is ; azonban nem mindig, pl. az Osztrák-Magyar Bank nem mindig emelte fel; épen ez volt a különbség ebben a tekintetben. Már most felvetem a kérdést, ilyen köriilménvek között lehet-e a törvénynek szigorú intézkedését alkalmazni ? Mert ha pl. a bank ezt az eszközt annak idején nem használta, miután abban a nézetben volt, a mint emiitettem, pl. 1893-ban, melyben Wekerle is volt, hogy az nem megfelelő és tiltakozott a kamatláb felemelése ellen, akkor lehetetlen ezt olyan tünetnek, olyan szimptomának tekinteni, a melyet olyan pozitive, olyan exakte lehessen megállapítani, a minők egy matematikus vagy fizikus megállapításai. A közgazdasági dolgok egyáltalában nem olyan exaktak; ott a lélektani és etikai momentumok is befolyást gyakorolnak ; azéit nézetem szerint nem komoly ilyen arbitrár eljárást a szabadalom elvonásával büntetni. Már most azonban az. eszközök közt van még sok más is ; itt van különösen a franczia eljárás. (Halljuk ! Halljuk I a bal- és a szélsöbaloldalon.) A franczia eljárás másként alakult, mint az angol, mert a franczia felfogás egészen más, és ott, majdnem mondanám, bizonyos szoczialisztikus vonása van a hitelnek. T. i. a francziák azt követelik, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) hogy az állam biztosítson állandó kamatot 58*