Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

46Ö 74, országos ülés 19Í1 p a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek, hogy ne legyenek fluktuáczióknak kitéve. Azért látjuk, hogy a franczia bank kamatlába kevesebb fluktuáczíót mutat, mint az angol banké. Az angol banknál néha 12 fluktuáczió is van egy évben, esetleg minden hónapban változás ; a franczia banknál néha az egész évben egyáltalán nincs, vagy talán csak egy-két esetben. A francziák abból indulnak ki, hogy ők a forgalmat teliteni akarják aranynyal. Ugy látszik a francziák, nem akarom mondani, sokkal komolyabb, de érzékenyebb emberek ; ők jóformán még mindig érz'k a nagy kataklizmát, a mely bekövetkezett az asszignáták idejében; azért irtóznak más pénztől, mint az aranypénztől, ők csak aranynyal akarnak dolgozni. Ennek következtében a forgalom telítve van aranynyal. Mit jelent az, hogy a forgalom telítve van aranynyal ? Azt jelenti, hogy a kereskedő, a kinek a külföldi fizetések teljesitésére aranyra van szüksége, a legtöbb esetben nem kénytelen a bankhoz fordulni ; a forgalomból is meg tudja szerezni. A mennyiben azonban nem tudná megszerezni, akkor a bank alkalmazza a rosszul úgynevezett prémiumpolitikát, azért, mert ott tulaj donképen arany és ezüst a fizetési eszköz, bár fel van függesztve persze régen az ezüstpénz-veretés, a bank adhat ezüstöt is, és ha valaki azt mondja, hogy nekem az ezüst nem elég jó, nekem az ezüst nem kell, akkor a bank számit u. n. prémiumot. A prémiumrendszernek nagy hibája, hogy a valuta rosszabbitását jelenti, mert tulaj donképen mégis a készfizetésnek kikerülése, a mi természetesen a váltóárfolyamra befolyást gyakorol. Állítólag, — már ez iránt nem vagyok teljesen tájékozódva, de ugy olvastam, hogy a bank az utolsó években nem alkalmazza ezt a jorémiumpolitikát, hanem más módon iparkodik magát kivonni . . . Beck Lajos : Tizenkét év óta nem alkalmazza. Földes Béla : . . . azzal, hogy nem ad rövid hitelű kölcsönt, és hosszabb idejű kölcsönnél már a jövedelem nagyobb, és ennek következtében kárpótlást talál. Már most, t. ház, okvetlenül említenem kell még azt is, (Halljuk I Halljuk ! a hal- és a szélsőbaloldalon,) hogy az eszközök közt még szerepelnek olyanok, a melyeket kisebb eszközöknek szoktunk nevezni. A kisebb eszközök közt szerepel az aranyvásárlás, szerepel az, a mit a német bank tesz, hogy ad kölcsönt, mihelyt a fuvarlevelet bemutatják és tudja, hogy az aranyszáliitmány útnak indult, vagy díjkedvezményeket ád a szállításra vonatkozólag. Ezek is alkalmaztatnak a különböző eszközök közt. Itt van azután a direkt arany vásárlás, külföldön tartott nyilt hitel stb. Nem akarok ezekkel bővebben foglalkozni, csak említem, hogy látjuk, (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőhaloldalon,) hogy ha keveset mondok, van 10—12 sürün alkalmazott, egyik-másik államban alkalmazott eszköz, a mely az érczvédelemre szolgál. Kénytelen vagyok, tehát ezek után arra a konklúzióra jutni és azt kifejezni, hogy nem hiszem, hogy azzal szemben, líaur Í2-én, csütörtökön. hogy annyi eszköz van, a mit alkalmazni lehet, exakt alapon konstatálható volna, hogy a bank nem teljesítette a kötelességét és hogy ennek következtében a szabadalmától elesik. ( Ugy van l Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Azon intézkedések között, a melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, vannak olyanok, a melyek elég fontosak, és habár röviden, óhajtok ezekre is reflektálni. (Halljuk ! Halljuk ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ide tartozik elsősorban a kontingens kérdése. (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsőbaloldalon.) A kontingens itt felemeltetik. Én kijelentem, hogy elvileg a kontingens megállapitását feleslegesnek tartom. Tudjuk, hogy ez a kontingentálás ugy fejlődött, hogy kezdetben az államok egyáltalában nem szabályozták a jegyfedezetet, azt egészen a jegybankra bízták. Később azután kifejlődött két rendszer. Mikor itt-ott a bankjegyből fizetési eszköz lett, az állam kötelességének tartotta a közönséget védelmezni esetleges veszteségek ellen, s akkor egyes államok elfogadták a fedezeti kényszert, más államok egyszerűen a kontingentálást, hogy a jegyeknek menynyiségét megállapították különböző módokon, melyekkel már nem foglalkozom. Nézetem szerint ott, a hol egy helyes fedezeti rendszert választottak, a hol, mondjuk, minden jegyet 40% aranynyal kell fedezni, a kontingentálás nem szükséges, az egy superplus. De a rendszer mégis fentartja magát, talán azért, mert az államnak jelentékeny jövedelme is van ebből, és mert a kontingenshez való közeledés mintegy vészjel a közönség számára, hogy tessék vigyázni, mert elértünk egy olyan ponthoz, a hol egészségtelen állapotok következhetnek be. Én tehát elvileg teljesen mellékes kérdésnek tartom a kontingens kikötését. A kontingentálás részben abban is találja magyarázatát, hogy — valljuk meg, s ez nemcsak az Osztrák-Magyar Bankra vonatkozólag áll. hanem az összes jegybankokra — a jegybankok valami nagy népszerűségnek sehol sem örvendenek. Mindenütt, hol a rájuk vonatkozó törvényeket szabályozták, szigorítani akarták azokat és voltak érdekek, melyek a bankkal szembehelyezkedtek. Ez végighúzódik • az angol bank felállítása tói kezdve, mely ellen óriási támadásokat intéztek, mert nem akarták a bank felállítását sem engedélyezni, egészen a legújabb időkig, mikor Németországban választani kellett a kontingentálás rendszere között. És itt van megint az a szerencsétlen rendszer, mert én annak tartom, —bár az angol konzervativizmus miatt fentartja magát 66 év óta — hogy Anglia ugy kontingentál, hogy a fedezetlen jegyeli összegét megállapítja, mert nem volt kedve a tartozást a banknak visszafizetni, vagy mivel nem akarták visszafizetni, Peel óta, mikor ezt az 1844-iki törvényt hozták, mely azt mondja, hogy ezen összeg erejéig, mely 14 millió, illetve egyéb bankok megszűnése következtében 18 millió font sterling, a bank kibocsáthat az államadósság terhére, a többit pedig fedezni kell. Ennek az volt