Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

74. országos ülés 1911 január 12-én, csütörtökön. 457 arra hivatkoznak, hogy a készfizetés csak a bankároknak lesz jó ; a bankárok ugyanis — nem akarom ezt a foglalkozási ágat lekicsinyelni, ez tőlem a legtávolabb áll, ez igenis fontos funkczió, — de kétségtelen, hogy mint a valutakérdéseknél, pl. a kettős valutánál is láttuk, a kamatláb-változásokat és az ebből származó fluktuácziót nagyon szívesen felhasználják, (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Egy további körülmény, a melytől az osztrákok félnek, hogy az érezkészlet végleges megosztása mellett ők talán a rövidebbet fogják húzni, t. i. az érczkészlet azon részénél, a mire a kormánynak egyezsége ki nem terjedhet. Ez is egy kifogás, a melyet odaát hangsúlyoztak. De van még egy igen fontos érv, a mely abban áll, — és ez talán az igazi érv, egészen eltekintve a hitelviszonyok mai rendszerének fentartásától — hogy t. i. Ausztria azzal, a mit ez a törvény] avaslat ozéloz, jogilag is azt éri el, a mi az életben már megvan, a miben elérte már tényleg is a maga czélját. Neki ugyanis a külkereskedelem, szempontjából az a legfontosabb, hogy a pénzérték állandó legyen. Nekünk pedig a készfizetés kellene a külföldi pénzpiacz meghóditására : Tehát a mi érdekünk kielégítése most következnék, mert teljes készfizető országnak csak akkor fogják Magyarországot elismerni, ha valóban készfizető, tehát csak akkor a mikor aranyat kapunk jegyeinkért, tekinthető a jegy aranynyal egyenlőnek; addig, a mig nem adnak aranyat, hiába mondjuk, hogy kérem, mi egy nagyon szép paragrafust tettünk a törvénybe. (Zajos éljenzés és taps a baloldalon.) Most következnék tehát a mi érdekünk. Mert mi a mi érdekünk ? A mi érdekünk az, hogy teljesen egyenrangú pénznek ismertessék el a mi pénzünk és teljesen egyenértékű papírnak a mi papírunk. Azt hiszem, hogy mi talán eddig is nagymértékben vettük igénybe a piaczot, jó is volna egy kissé redukálni, de végre rá vagyunk utalva sok mindenféle okból, termelési czélokra, ennélfogva arra kell súlyt fektetni, hogy ez a papir és ez a pénz teljes értékűnek ismertessék el. Akkor elérjük, hogy tőkeszükségletünket teljes mértékben tudjuk kielégíteni, a másik j>edig, hogy az osztrákoktól egy kicsit szabadulni fogunk talán és akkor a gazdasági önállóság könnyebben fog menni. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a mi érdekünk, de ettől az érdektől megfosztanak minket, ha nem csinálják meg a készfizetést. Tehát nem szándék nélkül hangsúlyoztam beszédem elején, hogy a készfizetés elejtése a magyar álláspont leveretése. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Áttérek már most arra az érdekes paragrafusra, — hogy is szól ez a rendkívül szép paragrafus — — a melynek szövege a következő: »Az OsztrákMagyar Bank köteles minden rendelkezésére álló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelően állandóan biztosítva maradjon*. KÉPVH. NAPLÓ. 1910 1915. III. KÖTET. Ez az intézkedés azzal a szankczióval van ellátva, hogy, ha ennek a bank nem felel meg, a szabadalomtól megfosztatik. Azt hiszem, nem is kell nagyobb fáradság annak kimutatásához, hogy — Kossuth Ferencz t. képviselőtársam tegnap erősebb kifejezést használt, én enyhébbet használok — ez az intézkedés sem nem komoly, sem nem átgondolt. Hock János: Svindli! Földes Béla: Némelyek erősebb kifejezést szeretnek, én szeretem az enyhébb kifejezést. Ez az általános nézet, de emiitettem azt az osztrák irót is, a ki azt mondja, hogy ez egészen felesleges, mert a bank eddig is megtette mindazt, a mit tőle követelni fognak. De ezektől eltekintve, én most csak azt nézem, hogy melyek ezek az eszközök, milyen jelentőséggel birnak és vájjon lehet-e egy ilyen prékei intézkedéshez, a mely oly nagy latitüdöt nyit a belátásnak és czélszerűségnek, oly súlyos szankcziót fűzni, mint a szabadalom megvonása ? Ennek van értelme a készfizetés esetében, mert világos dolog, hogy ha odamegyek a bankhoz és a bank nem váltja be a jegyet aranynyal, én feljelenthetem, eljárnak ellene és megfosztják szabadalmától. Ám a mikor arról van szó, hogy a bank felhasználta-e »mindezeket az eszközöket*, akkor, azt hiszem, hogyha összeülne az egész magyar és osztrák kormány, együttvéve sem tudná ezt a paragrafust komolyan alkalmazni és keresztülvinni. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Melyek azok az eszközök ? Csak egynehányat említek, a melyek mutatják ezen intézkedésnek nem komoly voltát. Sok eszköz között lehet választani. Ki fogja megítélni, hogy nem lett vohia-e jó valamelyike % 1893-ban például — az igen t. pénzügyminister ur bizonyára igen jól emlékszik erre — a bank nem akarta sem a kamatlábat emelni, sem aranyat adni. Próbáltak aranyat adni, nem segített; egy nagy intézet Bécsben forgalomba hozott, ha jól emlékszem, hét milliót. Ilyen esetek máskor is be fognak következni; bátran összeállíthatnak egy egész areopagot a legnagyobb európai nemzetgazdákból és bankszakértőkből, senki sem fog vállalkozni arra, hogy ebben a kérdésben decziziót mondjon. (Ugy van! bal felől.) Itt van elsősorban az arany kiszolgáltatása. Hol van az a bank, a •mely ezt egészen strikte keresztülviszi ? Mindjárt nem lehetne a paragrafust alkalmazni. Nagyon jól tudjuk, hogy az arany kiszolgáltatásától fáznak a bankok, és, kezdve az angol bankon, a mennyire lehet, kibújnak előle. Az angol bank, a mire köteles, azt teljesiti; ad sovereing-t; de sovereing-nel nem lehet mindenütt fizetni; aranyrndat pedig nem ad. Idegen pénzeket — például márkát, a melylyel Németországban fizethetnénk — szintén nem ad. Ad sovereing-t, annak értékesítése azonban már veszteséggel jár : vagy ad kopott érméket, a melyeknek külföldön való értékesítése, a hol csak fémértékük jön tekinI tétbe, ismét veszteséggel jár. 58