Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-58
deczember Í3-án, kedden. 40 58. országos ülés 1910 mam, igaz, hogy évekkel ezelőtt, megismernem, hogy a személyzet milyen óhajokat táplál. Itt van a személyzet díjazásának kérdése, a szolgálati szerződés, a tonnatartalom és a személyzet közötti arány, továbbá az orvosok alkalmazása a hajókon, a hajók állapota, a nyugdíjjárulékok kérdése, a szerencsétlenül járt tengerészek családjának segélyezése. Azokat a kitételeket, a melyek magukban foglalják a magj r arázatot, mellőzöm, de kettőhárom van, a melynek tekintetében néhány rövid szóval megvilágítom, hogy miről van szó. Méltóztatnak tudni, hogy a hajók nagysága a tonnatartalom szerint álíapittatik meg. Már most panaszokat hallottam, a melyekre nézve nem akarok nyilatkozni, hogy alaposak voltak-e, de külföldön hivataloskodván, bár alárendelt helyzetben, mégis alkalmam volt a panaszokról tudomást szerezni, mint megtörtént dolgokról, a nélkül, hogy állást foglalhatnék arra nézve, vájjon a panaszok helytállók-e vagy nem. Mondom, arról volt szó, hogy a személyzet száma nem megfelelő. Például egy 6000 tonnatartalmú hajó kiszolgálása bizonyos számú személyzetet igényel legénységben és tisztikarban. Már most megtörtént, hogy takarékoskodásból, legalább ezt állították előttem kapitányok, a kiknek ez volt a vélekedése, kevesebb személyzetet alkalmaztak ; egy 6000 tonnás hajón például csak annyit, a mennyi egy 5000 tonnás hajót tud jól kiszolgálni. Ez természetesen magával hozza, hogy a személyzet túl van terhelve, sőt a hajó biztonsága szempontjából is nem aggodalom nélküli dolog, ha ez megtörténik, — mindig ebből a feltevésből indulok ki. (Mozgás.) Szterényi József: Ott a révhatóság! Cserny Károly: Kérem, hiszen fel akarom világosítani a dolgot. Voltak ilyen panaszok. Voltak az orvosokra vonatkozólag is. Az Adria, ez volt a panasz, hosszujáratu hajókon, de talán rövidjáratu hajókon is igen sokszor nem alkalmazott orvosokat, ugy hogy a személyzet nem részesülhetett orvosi ápolásban. Az elsőre nézve fentartással beszéltem, de erre már egész határozottan mondhatom, hogy igen keserű szemrehányással találkoztam a személyzet részéről hivataloskodásom alatt. Azt hiszem, humanitárius szempontból is méltányos, hogy ez orvosolva legyen. A mi a hajók állapotát illeti, ez szintén összefügg a személyzetnek a biztonságával. Méltóztatik tudni, hogy a hajóknak biztosítása körül viták is szoktak támadni a hajóstársulatok és a biztosító társaságok között, a mennyiben egy-egy hajóról esetleg az állíttatik a biztosító társulat részéről, hogy nincs abban az állapotban, hogy a biztosító társulat a szokásos díjtétel mellett biztosithassa. Az angol parlament gondolom 15 évvel ezelőtt külön törvénynyel megállapította, hogy milyen állapotban kell lenniök ebből a szempontból a hajóknak. Minthogy abban az időben, melyről én szólok, több Adria-hajó veszélyeztetve volt a viharok által, és megtörtént, hogy vagy elpusztult a legénység, vagy pedig legalább a pusztulás veszélyének volt kitéve, a hajóskapitányok azt állították, — ezt megint csak úgy hozom fel, hogy voltak ilyen panaszok — hogy a hajó nem volt olyan karban, mint kellett volna lennie. Azt hiszem, hogy mindezek a panaszok, akár alaposak legyenek, akár alaptalanok, a mire nézve semmit sem mondok, talán alkalmasak arra, hogy arra indítsák a kormányt, hogy ezeket a kérdéseket is konszideráczió tárgyává tegye, hogy nem kellene-e a szerződésben magában erre nézve intézkedni? Ezekre, valamint a nyugdíjjárulékokra és a szerencsétlenül járt tengerészek családjainak segélyezésére nézve lehet vita tárgya, hogy ez általános törvény alá tartozik-e, ugy mint pl. az ipartörvény gondoskodik az iparosmunkások jogairól, és nem akkor történik ez a gondoskodás, mikor valamely gyárral szerződést köt az állam. Ez mind igaz, de a tengerészmatéria nem áll hozzánk oly közel, hogy azzal mindig foglalkozhatnánk, viszont azon körök megnyugtatására, melyekről szó van, nagyon helyes volna, hogy ez a végleges szerződés megkötése alkalmával legalább is megfontolás tárgyává tétessék. T ház! Még csak egy pár szóval meg akarom említeni, hogy miért szólaltam fel ebben az ügyben. Igaz, hogy az ügy az én választókerületemet egyáltalában nem érdekli, de azt találom, hogy a magyar-horvát tengerpart azon ügyei, melyek az ottani lakosságot igen nagyon érdeklik, ezidőszerint — nem akarok erős kifejezést használni — kivéve Fiume város érdemes képviselőjét, itt gyengén vannak képviselve. Mert méltóztatik tudni, hogy ez horvát terület, és én azt tapasztaltam, különösen az utolsó időben, hogy a horvát képviselő urak ilyen tárgyi szempontok iránt kevésbbé érdeklődnek, azonkívül a horvát nyelvet is használván, nem képesek itt bennünket kapaczitálni. De mivel nekem, bármilyen szerény helyzetben is, alkalmam volt, hogy ezekkel a dolgokkal megismerkedjem, és minthogy volt alkalmam arról meggyőződni, hogy ezeket a panaszokat Magyarország ellen nem használják ki, hogy az emberek hivatkoztak arra, hogy ők jobban járnának, ha Ausztriához csatoltatnék az a magyar-horvát tengerpart és ez az állapot nagyon sok izgatásnak volt a forrása: azt hittem, hogy nem cselekszem fölösleges dolgot, ha itt a házban ezeket felemlítem. A törvényjavaslatot, minthogy csak ideiglenes intézkedést tartalmaz, s mert teljes bizalommal vagyok a kormány és a kereskedelemügyi mipister ur iránt, teljes készséggel elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Miután szólani senki sem kivan, a vitát
