Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

452 74. országos ülés 1911 január 12-én, csütörtökön. pontból tekintve — tökéletlen szervezetben — tovább működik. Már most azon kérdésekre akarok áttérni, a melyek összefüggnek olyan üzletágakkal, a melyek különösen Magyarország szempontjából bírnak fontossággal, a hol joggal kívánhatjuk, hogy a bank ezeket a szükségleteket elégítse ki. Itt bátor vagyok különösen a mezőgazdasági hitelre rámutatni. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Azt mindenki tudja, — az mintegy abo-je a bankügynek —• hogy a jegybankok csak rövid lejáratú hitelt adhatnak, nagyobbára 90 napra, hogy a váltónak kereskedelmi forgalomból kell származnia s ennek következtében a mezőgazdaság, a melynek a termelési korszaka hoszszabb és a mely egyéb tekintetekben is, legalább az ország bizonyos részében, szervezettség és hitelképesség dolgában nem nyújtja azokat a bázisokat, a melyek megkívántatnak, hátrányban van, hiteligényét nem lehet annyira kielégíteni. Erre vonatkozólag azonban nekem egy szerény megjegyzésem van, t. i. az, hogy más országokban nem a közönség és nem a kormány és nem az országgyűlés törte a fejét azon, hogy hogyan lehet a mezőgazdasági hitelt megfelelően kielégíteni, hanem a bank maga kereste a megfelelő eljárást. Keresse tehát a bank a módokat, ha Magyarországon működni akar. fi gaz ! TJgy van ! a bal és a szélsőbaloldalon.) Ez nem a mi feladatunk. Más országokban megtalálták a módját. Nem mondom, hogy a régi ortodox felfogásba nagyon beleilleszkedő intézkedések és eszközök azok, melyeket akár az állami üzletek, vagy az állami kölcsönügy terén, akar az autonómia, az önkormányzat terén életbe léptettek, de végre a fő az, hogy teljesitik minden zavar nélkül feladatukat. Gondoskodtak, a mint tudjuk, ujabban az olasz banktörvényben, az orosz banktörvényben, mindenütt gondoskodtak egyik vagy másik módon a mezőgazdasági hitelről, és azt hiszem, hogy Magyarországon működő banknak is feltétlenül meg kell találnia a módját, hogy hogyan lehet ezt az igényt kielégíteni. (Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert a mezőgazdaság terén ma bizonyos előhaladásban vagyunk, és szükséges, hogy ezt az előhaladást a bank előmozdítsa. (Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) '• Azt mondtam, nem vagyok hivatva és nincs hivatva az országgyűlés sem, a képviselőház sem, a kielégítés módjainak a megjelölésére, hanem a bank dolga, hogy ezeket megkeresse. De azért mégis megmondom. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, azt nem mondom, hogy a tekintetben valami változást lehet tenni, a mi a rövid lejáratú hitelt a kereskedelem terén illeti. De kétséget nem szenved, hogy vannak módozatok, a melyekkel ki lehet elégíteni a mezőgazdaság hiteligényeit, talán vannak á kik sejtik, mily módon lehetséges ez ; hogy csak egy módot említsek, hogy itt van egyebek közt a szövetkezeti hitel; a szövetkezeti hitelnek bekapcsolásával a mezőgazdaságot, a mezőgazdát képessé lehet tenni, hogy a hitelt igénybe vegye, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Vannak más módok is, pl. a skótrendszer szerint más módot találtak, a mennyiben különösen kezesség alapján nyújtanak hitelt; a bankok áüanak az illetőkhöz, ismerik őket, tudják a megbízhatóságukat, megoldották tehát a kérdést; ez a kérdés végre is nem megoldhatatlan, tudjuk nagyon jól, behozták ujabban egyik-másik államban az u. n. szinguláris hitelt is, meg van tehát a módja, csak akarni kell. (TJgy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) A mi a mezőgazdasági hitel kielégítését illeti, ennek különösen három módja van. Egyfelől a jelzálog hitel, földre stb., hosszú lejáratú, a rövidlejáratú hitel, és itt van, a mi sokak szerint itt Ausztriával szemben Magyarországon a termelő körök kívánságának megfelel, a warrant-hitel. A mi a jelzáloghitelt illeti, közismert tény, hogy Magyarország nagy mértékben talál kielégítést. De nem azért, mintha nem kívánnám elismerni, vagy irtóznám, hogy a bank valamely érdemét elismerjem, de Id kell emelnem, a mit maga a bank a jelentéseiben kifejezésre juttat, hogy ez miért van. Nem azért, mert beleszerettek Magyarországba, hanem először is azért, mert Ausztriában más intézetek vannak, a melyek e szükségleteket jobban tudják kielégíteni, (TJgy van! a bal-és a szélsőbaloldalon.) olcsóbban tudják kielégíteni, ott e tekintetben az úgynevezett tartományi intézetek működnek, a melyek a régi, u. n. sléziai szervezetnek megfelelnek. Ez az egyik. A másik, hogy ők a záloglevelek értékesítése tekintetében bizonyos előnyben vannak a külföldön nehezebben elhelyezhető papírjainkkal szemben. Ezért van ez a túlsúlya jelzálogüzletben Magyarországon. De nem azért, mert ők valamiképen kedvezményt akarnának Ausztriával szemben nyújtani. Ha most nézem, hogy ebből a jelzáloghitelből mennyi esik a kisbirtokhitelre, akkor különösen a következő adatok nyújtanak nekünk tájékozást. Ugyancsak az utolsó, 1909-ik évet lehet tekintetbe venni, és itt látjuk, hogy összesen 299,900.000 K kölcsönből, kerek összegben 300 miihóból, a kisbirtokra saját kimutatása szerint 12 millió esett. Ez mindenesetre igen kevés. A mezőgazdasági hitel kielégítésének egyik előmozdító tényezője az, hogy a bank szervezetében — hisz az 0. M. G. E. peticziója is kifejezésre juttatja ezt — a mezőgazdaság jobban legyen képviselve, a mi elvileg ki is van mondva az 1899. évi XXXVII. t.-czikkben. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonban mit látunk % (Halljuk! Halljuk!) Elővettem pl. a váltóbirálók jegyzékét, a hol különösen fontos, hogy a mezőgazdaság képviselve legyen. Kiragadtam találomra néhány városi pontot, a hol bankfiókok vannak és azt találtam, hogy pl. Debreczenben 14 váltóbiráló közül — és azokat is vettem, a kik nem szorosan földbirtokosok, de valamiképen odaszámitódnak — van két földbirtokos és egy gazdálkodónak nevezett