Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

Ih. országos ülés 1911 január 12-én. csütörtökön. 453 egyén; tizennégy között tehát összesen három, Kaposvárott 15 váltóbiráló közül kettő földbirtokos és egy haszonbérlő. Itt van Miskolcz . . . ( Közbeszólások a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Jó vadászidő lesz! Justh Gyula: A kormánypárt szignatúra]a ! (Zaj. Elnök csenget.) Földes Béla : . . . Miskolozon 15 váltóbiráló közül kettő földbirtokos, egy ügyvéd; összesen három. Mármarosszigeten tiz közül kettő nagybirtokos, egy kereskedő, nagybirtokos, a ki tehát inkább a kereskedőkhöz számit, mert nem valószínű, hogy nagybirtokosból lett kereskedő, hanem megfordítva. (Ügy van! ügy van' a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagykanizsán 14 váltóbiráló közül kettő földbirtokos, kettő kereskedő-földbirtokos. Nagyváradon 15 közül egy földbirtokos, kettő bank-, illetőleg takarékpénztári elnökbirtokos. Szatmáron 21 váltóbiráló közül egy földbirtokos, Szabadkán 16 közül hat földbirtokos és kettő ügyvéd-, illetőleg kereskedő-földbirtokos. Szegeden 16 váltóbiráló közül kettő földbirtokos, kettő szőlőbirtokos, kettő kereskedő-, illetőleg szőlőbirtokos. Látjuk ebből a kimutatásból, hogy a mezőgazdaság igen szerény arányban van a szervezetben képviselve és ennek következtében érdekeit ott nem képviselheti kellőképen. (Igaz! "ügy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Pedig a mezőgazdaságnak ezt a jogosultságát el is ismerik ; itt van pl. Prangemek 1905 február 3-án a bankközgyülésen mondott nyilatkozata, a melyben elismeri, hogy a mezőgazdaság tekintetében semmi különbség sincs, hogy ennek hitelpolitikai érdekei ép ugy megérdemlik a támogatást, mint a kereskedeleméi és az iparéi. Elvi tekintetben tehát itt semmi kifogást nem tehetnek. Itt csak arról van szó, hogy a módiát meg kell találni. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) A mint említettem, ezt meg is lehet találni. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most arra akarok hivatkozni, hogy vannak egyes államok, melyek — mint Francziaország — az orthodox közgazdasági tanok terén nagyon elavult állásponton állanak és mégis azt látjuk, hogy a mezőgazdasági hitelnek igen tág teret nyitottak. Francziaországban pl. a kormány száz millió frankkal rendelkezik mezőgazdasági czélokra; ez az a külön dotáczió, a melyet a bank a mezőgazdasági hitel kielégítésére rendelkezésre bocsátott. Ezzel kapcsolatosan vagyok bátor említeni még azt is, hogy talán nem jogosulatlan az a fölfogás, hogy még egy nagyon nagy pénzintézetnek is, mint egy jegybank, támogatnia kell a kisemberek hitelét és érdekeit, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalit.) A franczia bank pl. az utolsó évi, az 1909. évi jelentésében egyenesen azt mondja, hogy ennek a szabadalomnak a jogosultsága tulaj donképen abban is rejhk, kogy mi a kisembereket támogassuk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A franczia bank ezt meg is teszi. A franczia bank leszámítolási üzletében a 100 frankig terjedő váltók majdnem 50%-kal, 49— 50%-kal szerepelnek. Hát nálunk milyen mértékben szerepelnek azok a váltók, a melyeknek összege 100 koronáig terjed ? Meg fogom talán magyarázni ezt is. Nem vagyok elfogult, egészen tárgyilagosan veszem a kérdést, ismerem azokat a körülményeket is, a melyek az e téren észlelhető jelenség magyarázatára felhozatnak. 2,976.290 váltóból, a melyet a bank 1909-ben leszámítolt, csak 63.845 esik a kisváltókra, a mi összesen 2'14%-ot tesz. Kossuth Ferencz : Sokáig ki voltak zárva ! Földes Béla : Most a szabályzatban benne van, hogy az összeg ellen nem lehet kifogást emelni. Mivel ez a kérdés nem egyszer, hanem bizonyosan minden szabadalom megújítása alkalmával szóba jött, én tisztában vagyok a helyzettel és tudom, hogy a bank egyszerűen azt mondja, hogy ilyen váltók nincsenek, hogy Parisban és Francziaországban vannak ilyen váltók, mert ott a kereskedelmi élet már ugy van berendezve, hogy nem könyvhitel, hanem váltóhitel alapján folyik, nálunk pedig ez nincsen meg. Én itt is abban a helyzetben vagyok, mint a mezőgazdasági hitelre vonatkozólag. En azt hiszem, hogy mivel a banknak ez a hivatása, mivel a bank tulaj donképen közfunkcziókat végez, mivel bizonyos mértékben egy delegált társulat, (ügy van ! Ugy van! balfelől.) és bizonyos feladatokat teljesít, a melyeket az áUamnak kell teljesítenie, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a banknak ebből a funkczióból a nagy tömegeket kizárnia nem szabad. (Elénk helyeslés balfelől.) Tessék neki megtalálni a módját. De meg is van a módja, mert a baj bizonyosan nemcsak azzal függ össze, mintha kisebb összegű váltók nem volnának nálunk, hanem bizonyosan más körülmények is szerepelnek : fel kell tehát ezt a dolgot karolni és foglalkozni kell vele. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Ezek után már most eljutok a konklúzióhoz a bankra vonatkozólag. Majd azután áttérek a készfizetések kérdésére. (Halljuk ! Ralijuk !) A bankra vonatkozólag bátor vagyok még azt is előrebocsátani, hogy hiszen ma már a túloldalon is általánosan elismerik, hogy lehet egy magyar bankot felállítani, sőt ezt a bankot nagyon jól is lehet szervezni. Epén az igen tisztelt pénzügyminister ur 1899 Julius 4-én tartott beszédében meg is mondotta, hogy: »távolról sem vonom kétségbe, hogy Magyarország nem volna képes egy teljesen jól fundált és szervezett bankot létesíteni és azt jól kezelni.« Ebben benne van az a konczesszió is, hogy jól is lehet kezelni. Tehát tulaj donképen nincsenek súlyos ellenvetések a banknak sem a szervezhetésére, sem pedig a működésére vonatkozólag. De lehet még külföldi szakemberekre is hivatkozni. Mást nem is akarok említeni, mint épen egy olyan embert, a ki különben nagyon ismeretes mint egyike a legnagyobb élő magyarfalóknak, de a ki egyúttal a legnagyobb bank-teoretikus, Wagner Adolfot, a ki még 1873-ban egyenesen