Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-74
74. országos ülés 1911 január 12-én, csütörtökön. 451 ügynek, hanem mintegy a lélektani mozzanatokat is -tekintetbe kell v.enni, mert végeredményben oda kell visszavezetni mindazt, a mi a nemzet életében történik. Ha erre a forrásra, erre a tényezőre visszamegyünk, akkor azt senki sem fogja kétségbe vonni, hogy a mikor ennek az intézetnek a székhelye Bécsben van elhelyezve, a mikor ott vannak a főszervek, a mikor az egész miliő, a melyben van, hatást gyakorol a felfogására, működésére, nézeteinek a változására, hajlamaira, szimpátiájára és antipátiájára, hogy ez azután az üzletnek és a dolgoknak a vezetésében is visszatükröződik, és igy tulajdonképen ebből a szempontból paritásról nem lehet szó. Bizonyos szerveknél és a működés dolgában a törvény arra törekedett, hogy a paritás keresztül vitessék, de teljesen nincs meg. Ha folytatjuk a kutatást ennél a kérdésnél, akkor tulaj donképen a szervezetnek minden ágát és részletét tekintetbe kellene venni. Vegyük például a személyzetet; hogyan alakul a személyzet eloszlása ? (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Ugy alakul, hogy 1909 végén 1023-at tett ki a személyzet, ebből esett Bécsre 425, Budapestre 102 ; a fiókokra 496. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezenkivül pl. altiszt alkalmazva volt 64, ebből Bécsben 46, Budapesten 12. Itt tekintetbe jön még a bankjegyek nyomatása és az azzal járó költség, a mely ott munkabérekben használtatik fel; igy pl. bankjegygyártási költség 1909-ben 1,300.000 korona, 1908-ban 1,300.000' korona, 1906-ban is egy millió koronán felül. A munkások száma 411 volt. Nem mondhatjuk tehát, hogy a paritás teljesen keresztül vitetett, és teljesen helyesen keresztülvihető a mai szervezet mellett. De a fősúlyt fektetem arra, hogy azok a lélektani momentumok, melyek a miliőből származnak, a hoi az illető intézet el van helyezve, azok mindenesetre következményei annak az iránynak, a mely Ausztria érdekét keresi az intézetben; és nem is akarok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy mennyiben van a magyar nyelv ott a hivatalokban bevezetve ; erről nem is akarok beszélni. Polónyi Géza : Német egészen ! Ki van mondva az ügykezelési nyelvre nézve ! Földes Béla: Van még egy kérdés, a melynek eldöntése fontossággal bir, és ez az, hogy a bank azt a nagy fontosságú funkcziót, a melyet a valutapolitika szempontjából ki kell fejtenie, teljesíthesse, a kormányokkal szemben minden alkalommal kifejezésre jutatta azon kivánságát, hogy a bank rendelkezzék az államnak pénzkészleteivel. Ez kifejezésre jutott abban a hivatalos jegyzékben is, a melyre, vonatkozólag pl. a banknak az 1886—1895. évre vonatkozó könyve a következőket tartalmazza (olvassa) : »A szükséges aranykészleten kivül mint második szükséges feltétele a készfizetés felvételének szerepel a jegybanknak adott lehetőség a jjénzpiaczot és a kamatláb-mozgalmat teljes mértékben dirigálni. Hogy a bank ezen uralmat gyakorolhassa, magától következik, hogy a bank befolyása alól elvont, sőt általa át sem tekinthető ingerencziáj a a pénzügyi kormányzatoknak a rendelkezésükre álló állami pénztárkészletekből különböző intézeteknek adott kölcsönök által nem foglalhat helyet. Ezen okokból is, nemcsak a bankjegyek érczfedezetének ez által elérhető megerősítése végett, a rendelkezésre álló állami pénztári készletek a bank kontójára Írandók, a mint ez Németországban, Franeziaországban és Angliában nem annyira a bank, mint inkább az illető állam egész gazdasági életének érdekében történik.* Ugyanezt juttatja kifejezésre egy nyilatkozat, a melyet az élőbben ihez hasonlóan Metzenzéffy tesz. a ki szintén kifejezést ad annak, hogy ez okvetlenül szükséges. Mert itt az az anomália mutatkozott, hogy mig a bank bizonyos kamatlábpolitikát kö'vet az érczvédelem szempontjából, addig a kormányok a maguk belátása szerint az u. n. piacztámogatás ezimén ellensúlyozzák a bank működését, minek folytán a bank nem állhat jót azért, hogy ezt a funkcziót, pl. a készfizetés esetében teljesíthesse. Ezért kívánja ezt a bank. Már most a két kormány kötött is szerződést a bankkal az aranyszolgálat tekintetében, hanem a pénzkészletek tekintetében tudtommal ez nem teljesedett, és igy a bank e tekintetben csakugyan azzal a helyzettel áll szemben, hogy esetleg a kormány által adott kölcsönök zavarják a működését. Például felhozok egy esetet, a melyet igazán abszurdnak kell tekinteni, t. L, hogy 1896-ban az osztrák minister egy bécsi intézetnek adott 2 1 / 4 %-os kölcsönt. És mit tett az ezzel a pénzzel ? Vett egyszerűen 3%-os sójegyeket legnagyobb részben. Ez a legegyszerűbb módja a jövedelemszerzésnek állami pénzekkel. Tüdős János : Alimentálás ! Földes Béla: Ezt abból az okból hozom fel, mert nézetem szerint mégis az ilyen, mondjuk, messzemenő intézkedések, a melyek az államnak a pénztári szolgálatát illetik, leginkább csak egy nemzeti bank által telj esithe tők. Nem igen történhetik ez egy olyan banknál, a mety mindig arra törekszik és biztosan el is éri, hogy, mint az Osztrák-Magyar Bank azt mindig hangsúlyozza, — mivel azt mondják az osztrákok, hogy a magyaroknak kedvez, avagy a magyarok azt mondják, hogy az osztrákoknak kedvez, — hogy minden párton és részrehajláson felül áll, hogy igazságos, hogy nem tekinthet sem jobbra, sem balra, hanem megy az egyenes utón. Ennél a kérdésnél még egy körülményt kell említenem, t. i. azt, hogy egyfelől a valuta védelme szempontjából mindenesetre fontos a készletek konczentrácziója, de viszont, nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ez igen kényes feladat azért, mert az u. n. egy tartalékrendszernek, annak is, hogy minden rendelkezésre álló összeg egy kézben mintegy egyesítve van, vannak hátrányai; igy, mint tudjuk, az egész angol bankrendszernek épen az a hibája, hogy ott egy rezerva van, és ezen rendszertől nem tud Anglia szabadulni, küzd ellene évtizedek óta, és a bank ezen —• magasabb szem57*
