Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

450 74. országos ülés Í9il január í$-én, csütörtökön. csolódik be, de azt. felfogásom szerint, kétségbevoimi még sem lehet, hogy egy bizonyos kölcsönhatás van a bank és az osztrák közgazdasági élet között. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ez az összefüggés és kölcsönhatás, véleményem szerint, abban mutatkozik, — legalább igen sok esetben — hogy a kiknek a bank hitelt ád, azoknak a gyáros is ád hitelt, és viszont, a kiknek a gyárosok adnak hitelt, azoknak hitelt ad a bank is. Ennek természetes következése az. hogy itt az érdekkörök összefutnak, és a függése az országnak egy más országtól mindenesetre sokkal nagyobb, mintha pl. Magyarország egyébként más állammal volna sűrűbb összeköttetésben, hiteli, ipari és kereskedelmi összefüggésben. Erre nézve talán szabad egy adatot is felhoznom, (Halljuk !) a mely ha nem minden tekintettétben konkluziv is, de egy kissé mégis megrajzolja a helyzetet. (Halljuk! Halljuk !) Ez az adat sem uj ; Meozenzéfiy emiitett jelentésében fordul elő. a hol az 1895. évi szeptember 30-iki adatok foglaltatnak. Ezekből az adatokból azt látjuk, hogy az elfogadványokból, a melyek a bank tárczájában vannak elhelyezve, a négy legnagyobb osztrák kereskedelmi és közgazdasági központra, Bécsre, Brünnre, Prágára és Triesztre összesen csak 13810 elíogadvány esett, ezzel szemben a magyarországi legerősebb kereskedelmi és közgazdasági központokra, Budapestre, Debreczenre, Temesvárra és Szatmárra 33.606 elíogadvány esett. Azt hiszem, ebből némileg megalkothatjuk magunknak a képét annak, hogy itt a másik államnak a befolyása Magyarország gazdasági életére sokkal erősebb, mint volna akkor, ha mi egyébként más állammal, pl. Németországgal volnánk összekötve és Ausztriának csak hitel tekintetében volna reánk befolyása. Egy további körülmény, a mely a bankkal szemben tekintetbe jön, az, hogy a bank igen sokszor, igen széles körökre nézve meg sem közelíthető, (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy, hogy a közönségnek, főleg a termelőközönségnek egy nagy része csak közvetve tudja a bankot igénybevenni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) E tekintetben is hivatkozhatom egy külföldi iróra, a ki ezt teljesen elismeri, egy nagy német folyóiratban a Schmoller Jahrbuchban megjelent dolgozatában, a hol ez az osztrák iró azt mondja, hogy a hitelnyújtásnál Magyarország többnyire csak közvetve elégíttetik ki, a mi a hitelt nagyon megdrágítja. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem én mondom ezt, hanem egy osztrák iró. Nézzük már most meg, hogy a bank összes műveleteiben és ezeknek egyes részleteiben Magyarország miképen van képviselve ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szünetet kérünk ! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) A mi az összes műveleteket illeti, látjuk, hogy Magyarország az 1909-iki adatok szerint 24'1%-kal van képviselve. Az egyes üzletágak közül a leszámítolásra esik 39-5%, kézizálogra 31-6%, jelzálogra, a mely különben nagyon szerény összeg, 76'3%, deviza-üzletre és egyéb üzletekre, a melyek külön kimutatva mncsenek. 11-9%. Ezek azok az arányok, melyek az egyes üzletágakra esnek. Már most mi sokszor hallunk következtetést egy adatból, a mely szerint a leszámítolás nagyobb összeget tenne ki. nagyobb arányban szerepelne minálunk : pl. az 1909-iki üzletév szerint kitenne — ugy hiszem — 634%-ot. T. i. kétféle számítás történik, a mi ellen nem tehetünk kifogást, mert mentül több kimutatást kapunk és mentől több oldalról világítják meg, annál jobban ismerjük az üzletet. Ez a 63-4% csak a váltótárczára vonatkozik, illetve ez fizetési hely szerint való kimutatás, vagyis, hogy a váltó leszámítolása után, azok milyen piaezokra dirigáltatnak, a hol aztán a fizetés eszközlendő. Erre azonban semmi esetre sem szabad hivatkozni és én azt hiszem, hogy a közönség és a közvélemény tévútra vezettetnék, ha ezt a számot elfogadná. En mint statisztikus és közgazda örülök, ha látom, hogy a váltók hogy vannak szortírozva fizetési hely szerint. De a leszámítolásnál csak arról lehet szó, hogy kinek a kezébe adták a bitéit, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) nem arról, hogy az illetőnek a váltója arra szolgált, hogy pl. Reichenbergben adtak a gyárosnak hitelt. Ez indirekt összefüggés. Azt lehet legfeljebb mondani, hogy előnyös, hogy hitel alapján lehet a kereskedelmet lebonyolítani, de semmi esetre sem lehetne a dolgot ugy feltüntetni, mintha ez egy hitelszükséglet kielégítésére szolgálna. Ez ép olyan, mint hogyha valaki azt mondaná, hogy a február elsején kapott fizetést nem én kapom, hanem a háziuram, mert annak fogom adni. Ez nem ugy van, mert azt a fizetést igenis én kapom. Itt is igy van : az a reichenbergi kereskedő kapta a hitelt és nem a kecskeméti kereskedő. Kérek egy kis szünetet, mélyen, t. elnök ur. Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Szünet után.) Elnök: Az ülést ajból megnyitom. Eöldes Béla képviselő ur folytatja beszédét. (Halljuk! Halljuk!) Földes Béla: Arra a kérdésre vonatkozólag, hogy mennyiben van megvalósítva a fennálló szervezetben, a mely az uj tÖTvény szerint amúgy sem szenved változtatást, a paritás, emiitettem azokat az adatokat, a melyekből látjuk, hogy milyen mértékben részesült Magyarország az üzletben, illetőleg a hiteltámogatásban. A végső eredmény, a mely magában foglalja nemcsak a hitelműveleteket, hanem az összes műveleteket, nem mutat fel túl magas számot, a mennyiben a 24%-ot meg nem haladja. De azt hiszem, hogy abban mindannyian egyetértünk, a kik a dolgokat gyakorlatilag és az életnek megfelelőleg vizsgáljak, hogy nem lehet tisztán csak ilyen, mintegy szervi alakulások szerint megítélni sem a paritást, sem egyéb alakulását az