Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

444 74. országos ülés 1911 január 12-én, csütörtökön. is nagyon jól tudjuk, hogy Ausztriában a múlt években is volt egy mozgalom, a mely arra irányult, hogy a gabonavámok a gabona árának leszállítása czéljából felfüggesztéséének. A helyzet tehát az, hogy mi itt Magyarországon tartjuk magunkat a szerződésekhez, (Igaz! ügy van ! balfelől.) még érdekeink veszélyeztetésével is, nem változtatunk semmit, mi nem támadjuk és nem ingatjuk meg a szerződések érvényét, Ausztriában pedig, mihelyt egy nagyobb vagy akár ldsebb érdek is — mert hiszen a tiroli gabonavám csak nem lehet nagy érdek — áll fenn az ő részükről, a szerződéseket ignorálják. (Igaz! Ugyvan! balfelől.) Hock János: Nincs szankcziója a mi megegyezésünknek, nem tudjuk végrehajtani Ausztriával szemben ! (Felkiáltások a baloldalon : Ildomosak vagyunk! Zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Földes Béla: A kérdés már most az, mit következtetnek ezen tényekből legalább olyan emberek, a kik a kérdéssel foglalkoznak ? Ne tessék hinni, hogy olyanokra hivatkozom, a kik függetlenségi álláspontra helyezkednek, ellenkezőleg, olyanokra, a kik erősen 67-es állásponton állanak. Két ilyen fiatalabb politikai iróra hivatkozhatom, a kiknek egyike azt mondja, (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldáhn.) hogy Magyarország — mert most már az kétséget nem szenved és a ki végigtanulja, végigolvassa a magyar történelmet, az látja ennek igazságát — Magyarország csak akkor tud valamit elérni, a mikor Ausztiia bajban van. (Igaz! ügy van! « szélsőbaloldalon.) Ez az egyik tétel, a másik tétel meg az, hogy Magyarország kaphat papiros-engedményeket — 1790-től kezdve máig is kapott eleget — de mikor a gyakorlatban, az életben csak a legkisebb konczessziót akarja is elérni, azt megtagadják tőle. (Igaz ! ügy van! a bah és a szélsőbaloldáhn.) Zaj. Elvekben igen, de tényleg nem kapunk engedményeket és, a mint a minap a pénzügyi bizottságban gr. Apponyi. Albert igen helyesen mondta, megkapjuk a jegybankot addig, a míg nem akarjuk megcsinálni, de mihelyt meg akarjak csinálni megtagadják tőlünk. (Igaz! ügy van! Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ezek után kötelességemnek tartom egynéhány megjegyzéssel reflektálni azokra az ellenvetésekre, a melyek már eddig is, részint az előadói székből, részint pedig más oldalról az önálló bank ellen felhozattak, (Helyeslés a szélsőbaloldáhn.) kötelességemnek tartom ezt annál is inkább, mert bár lehet, hogy egészen akadémikus természetű ez a fejtegetés, amennyiben az önálló bank felállítását a többség megakadályozza, (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) de mi egyenesen felszólítást kaptunk a túloldalról arra, hogy majd itt a házban ezeket a kérdéseket — az önálló és a közös bank kérdését — alaposan vitassuk meg. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbahldahn.) T. ház'! (Halljuk! Halljuk! ) A t. előadó ur, ha jól emlékszem, különösen azzal a kérdéssel foglalkozott, illetőleg azt fejtegette, hogy az önálló magyar jegybanknak a létesítése a kamatlábnak az emelésével jár, sőt az ügy iránti lelkesedésből elragadtatta magát arra, hogy katasztrófát emlegetett. (Felkiáltások balfelől: De nem bizonyította !) Hock János : Kájuk nézve volna katasztrófa ! Földes Béla: Nézzük, hogyan áll a dolog. Tulaj donképen nem lehet erről vitatkozni. Lehet a tényezőket vizsgálni, a melyek befolyást gyakorolnak erre, de, azt hiszem, jóslásokba bocsátkozni e téren, nagyon koczkáztatott dolog volna. Egy igen kiváló iró, Leroy-Beaulieu, Parisban, megtette több évvel ezelőtt, hogy megjósolta a kamatlábnak körülbelül két százalékra való csökkenését, és épen akkor következett egy korszak, a midőn a kamatláb emelkedett. (ügy van ! balfelől Derültség. Felkiáltások : Időjós !) De, mondom, ha a tényezőket vizsgáljuk, a melyeket itt tekintetbe kell venni, itt különösen a következőkre kell figyelmeztetnem : Először a kamatláb alakulása ma Európában azt mutatja, hogy pl. 1909-ben Ausztria-Magyarországon négy százalék volt a kamatláb és a legmagasabb kamatláb öt százalék volt Olaszországban és Oroszországban. Ez az a feszültség, a mely velünk szemben mutatkozik, illetőleg a differenczia. Már most tegyük fel, hogy nálunk kedvezőtlenebb körülmények volnának. A különbség, a mely mutatkozhatnék, a melynek a.bebizönyitására azonban nem hiszem, hogy vállalkoznék a t. előadó ur, eléggé csekély lesz, mert, mondom, az egész különbség, a mely ma Európában mutatkozik a legkedvezőtlenebb viszonyok és a mi viszonyaink között, legfölebb egy százalékig terjed. Ez is oly körülmény tehát, a mely minden esetre tekintetbe kell, hogy vétessék, de erre nézve, még ha volna is valami hátrány, valami emelkedés a kamatláb tekintetében, teljes joggal hivatkoztak arra, már most is és más alkalommal is, hogy Magyarországon a közvetítés annyit nyel el, (Igaz ! ügy van ! balfelőljhogy ha oly intézet lesz, a melyhez jobban hozzá lehet férkőzni. — mint a hogy ki fogom mutatni, hogy nem igen lehet, hogy nehezen lehet hozzáférkőzni a közös bankhoz — ez a különbség teljesen elesik. (Helyeslés balfelől.) De különben is min alapszik az a feltevés, hogy a kamatlábnak magasabbnak kell lenni ? Itt rendesen egy kis tévedéssel találkozunk, a mennyiben t. i. nem tesznek különbséget a pénznek az értéke, vagy a pénzkölcsönért fizetendő ellenszolgáltatás és a tőke átengedéseért fizetett ellenszolgáltatás között. Igaz, hogy a gyakorlati életben, a ki tőkét keres azt elsősorban rendesen pénz alakjában veszi fel, de azért mégis a pénznek az árára, a pénz árának alakulására más körülmények bírnak befolyással, mint a tőkének az árára. Már most semmiképen sem felel meg az Ízlésemnek, hogy túlzásokba menjek, de a mi egy jegybank felállítását és az ahhoz szükséges tőke előteremtését illeti, azt hiszem, a felett senki sem kételkedik, hogy azt elő lehet teremteni, egészen eltekintve attól, hogy talán a háttérben lehetne