Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

74v országos ülés 1QÍ1 január i%én, csiitöiiökön. 445 egy alakot kirajzolni és hogy ez az Osztrák-Magyar Bank, mint banktársulat talán épen az első lenne, a mely arra törekednék, liogy azt a bankot Magyarországon felállítsa. (Helyeslés balfelől.) De eltekintve ettől, az ilyen bankintézet tulaj donképen rendes körülmények közt mit tesz ? Mi az ő működése % Ez egyszerűen abból áll, hogy az egyik hitelért kicseréli a másik hitelt. Mert az a tőke, a melylyel rendelkezik, ma már Magyarországon, ugyebár, számot nem tesz, és azért, hogy ez a tőke nem működnék, azért nem áll az, hogy más osztrák tőke nem jönne be az ipar és más termelési tényezőknek a megtermékenyítésére. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De, kérem, a bank többnyire nem is rendelkezik ezzel a tőkével, mert átadta az államnak, itt is, Francziaországban is, Angolországban is, szóval sokhelyütt, az tehát nincs is a zsebében. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt kétféle hitel cserélődik ki. Az én hitelem, vagy, mondjuk, annak a kecskeméti kereskedőnek hitele nem köztudomású; az nem forgalomképes tárgy és igy ő azt nem tudja forgalomba hozni, ellenben a bankot ismerik ; tudják, hogy Bécsben székelő nagy intézet; annak hitele közismert. A bank tehát kicseréli a maga hitelét, hogy ugy mondjam, a maga váltóját az én váltómmal, vagy a kecskeméti kereskedő váltójával és ez az egész. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt tehát valami nagy felfordulás, valami nagy katasztrófa nem következketik be. Vannak azonban a kérdésnek más oldalai. Nem akarok itt a részletekbe bocsátkozni, azonban egyetmást fel kell említenem. (Halljuk ! Halljuk !) Itt az a körülmény is tekintetbe jő, hogy tulaj donképen miért gondolják, hogy a kamatlábnak emelkednie kell ? Ennek nem az a magyarázata, a mit a tőkére vonatkozólag talán egyik-másikunk képzel, hanem az, hogy igenis, minthogy készfizető bankra gondolunk, a bank az ő érczvédelme czéljából kénytelen lenne a kamatlábat felemelni. Különben erről a kamatláb-politikáról majd külön is szólok. Hogy áll már most a dolog ? Azt nem fájlalják és kifogásolják, hogy az Osztrák-Magyar Bank készfizetési képessége érdekében a kamatláb emelkedni fog, de azt fájlalják, hogy a magyar bank érdekében fog esetleg ez a kamatláb emelkedni! (Élénk helyeslés éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Kényszeritik a kamatlábemelésre ! Földes Béla: De, t. ház , nem is igaz ez az állítás, hiszen most már tapasztalatból beszélünk ; ma látjuk, hogy még Ausztriában is, a hol mindenesetre kedvezőbben alakult a kamatlábpolitika, mit csináltak ? Nagyon óvakodnak és tartózkodnak a kamatlábemeléstől és a közéletnek igen hivatott tényezői, pl. Wekerle annak idején tütakozott az ellen, hogy a kamatlábat felemeljék ; nem is szokták alkalmazni, bármennyire feldicsérik — majd erről is lesz szó — a bank kamatlábpolitikáját. Az tehát csak esetlegesség, hogy a kamatlábat felemelik, de Magyarországon még ezzel az esetlegességgel sem kell számolni szerény nézetem szerint és pedig azért nem, mert, a mint azt még inkább fogjuk látni a kamatlábpolitika kérdésénél, Magyarország a kamatláb emelésével alig éri el czélját. Azt igenis eléri Anglia, de a többi államok nagyon gyengén érhetik el, Magyarország pedig épenséggel nem éri el. Mert a kamatlábpolitikának csak akkor van értelme, ha ugy áU pl. Magyarország a külfölddel szemben, hogy csak azért nem vásárolnak magyar papirt, mert nekik a kurzus, illetőleg a kamatláb nem egészen megfelelő. De nem ez a nehézség, ezt tudjuk ; nem azért nem vásárolnak több papirt, mint a mennyit vásárolnak, hanem azért, mert hiányzik a bizalom és más körülmények miatt. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A kamatlábemeléssel nem fogunk czélt érni, mi tehát más eszközöket alkalmaznánk és a kamatlábat kevésbbé emelnők. Tehát azt a feltevést, hogy a kamatlábat itt emelni fogják azért, mert ez az érczvédelemnek hathatós eszköze, rendes körülmények között kizártnak tartom, bár nem mondom, hogy ez esetleg nem fog előfordulni. Még csak egy megjegyzést kívánok tenni erre a témára vonatkozólag, — és ezt is csak érintem, mert nem akarok erre vonatkozólag hosszasabban foglalkozni a pro és kontra érvekkel — hogy t. i. nem szabad egy országnak gazdasági helyzetét és viszonyait ugy megítélni, mint ha egy magasabb kamatláb arra nézve okvetlenül szerencsétlenséget jelentene. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ránk nézve talán inkább szerencsétlenség az alacsony kamatláb, (Mozgás a jobboldalon.) mert ennek következtében nem tudjuk a külföldi tőkéket annyira idevonzani. Vegyük pl. a legutolsó napok kurzusait. Ugy áll a dolog, hogy a különbség az állami rente és az ipari papírok jövedelme között a következő : az egyiknek jövedelme 4'35%, a másiké pecüg 4'43%. Vájjon ezért a csekély differencziáért fogja-e valaki ipari vállalatokba fektetni a tőkéjét, vállalkozásokba, veszélyekbe és koczkázatokba belemenni ? Szó sincs róla. És ha félünk, — a mint egyesek kifejezést adtak ennek a félelmüknek — a papírok visszaszivárgásától, annak ellenszere megint a kamatláb magasabb volta, a mint azt az egész világon elismerik, s a mint azt olyan jól kifejtette Miquel pénzügyminister Berlinben, hogy nem viszi keresztül a konverziót azért, mert magasabb kell hog3

r legyen a kamatláb és a mint a Reichsbank is mondotta, hogy az egyesekre nézve fájó lehet, ha a kamatláb magasabb, de ezt magasabb szempontból keU megítélni és néha az ország érdekében épen az áll, hogy magasabb legyen a kamatláb, (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) nem tekintve azt, hogy a kamatlábnak van egy felső határa, a melyen túl már nem emelkedhetik és ez a tőke termelékenysége. Ha a tőke nem eléggé termelékeny,