Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-72

404 72. országos ülés 1911 január 10-én, kedden. Angliában tényleg megtörtént az, hogy az egyik ministerelnök a választáson megbukván, — gondolom Gladstone volt — az annak idején általa benyújtott törvényjavaslat ellen a választás után mint ellenzéki férfiú állást foglalt, azt mondván, hogy azt magának megszavazta volna, de másnak nem szavazza meg. (Zaj a jobboldalon.) De nem helyes az előadó ur álláspontja a felelősség szempontjából sem, mert itt a parlamentben azt mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot Kossuth Ferencz készítette és ő ezért a felelős, helytelen dolog már csak azért is, mert hiszen ezért a törvényjavaslatért annak aláírásával a felelősséget Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister ur vállalta. De, t. képviselőház, ténybelileg sem felel meg a történteknek a t. előadó urnak ez a felfogása, mert ez a javaslat nem egyezik meg azzal a szerződéssel, a mely Kossuth Ferencz minist őrsége alatt készült, a mikor különben is, mivel a román szerződés még nem volt készen, egészen más intencziók alapján készült az akkori szerb szerződés is. (Zaj.) Hogy ebben mennyire igazam van nekem, arról meggyőződhetett a t. előadó ur tegnap, a mikor maga Kossuth Ferencz is ellene szavazott ennek a javaslatnak. Mindezeket figyelembe véve, talán lesz olyan kegyes az előadó ur jövőre ilyen argumentácziótól eltekinteni. De különben ez engem egyáltalán nem feszélyezne még akkor sem, ha tisztára Kossuth Ferencz munkája volna is, mert a t. előadó urat arra figyelmeztetem, hogy én abban az időben, midőn ezek a kérdéses szerződések voltak tárgyalás alatt, annak a kormánynak is oppozicziója voltam. Ezeknek előrebocsátása és ezen rektifikáczió után kegyeskedjenek megengedni, hogy a t. ház szives figyelmét felhívjam (Halljuk !) a II. czikkben foglalt rendelkezésekre. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a II. czikkely, ha azt összefüggésében veszem szemügyre, tartalmaz egy specziáüs és a többi kereskedelmi szerződésektől eltérő olyan rendelkezést, a mely esetleg félreértésekre vagy súlyos konzekvencziákra vezethetne. Értem ez alatt azt, hogy ezen specziális szerb szerződés II. czikkelyében olyan rendelkezések foglaltatnak, a melyek az ingatlanoknak örökösödés és egyéb élők közötti jogügyletek utján való megszerzését is tartalmazzák. Vagyis ez a szerződés ismétlem, más szerződésektől eltérő módon, mert erre vonatkozólag a romániai szerződésben sem találunk hasonló intézkedést, rendelkezést foglal magában az iránt, hogy nálunk korlátlanul szerezhetnek tulajdonjogot örökösödés és egyéb élők közötti jogügyletek utján idegenek is. (Halljuk ! Halljuk !) Maga ez a princzipium nem olyan egyszerű... (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza: . . . hogy azt a háznak minden figyelmeztetése nélkül helyeselni lehetne, én azonban most ennek mélyébe bocsátkozni nem szándékozom, csak konstatálom azt, hogy vannak államok, a melyek e tekintetben egyenesen a védekezés terére lépnek, ilyenek speczialiter, a mint tudni méltóztatik : Oroszország, Románia és Westfália, s most már az uj törvény megalkotása után Magyarország is ezekhez az államokhoz tartozik, a melyek a külföldiek birtokszerzésével szemben bizonyos védelmi álláspontra helyezkednek, a mint mindjárt rá fogok mutatni, egy specziális törvény megalkotásával. Ha mi ezen létező törvényünk alapján és ennek az elvnek áttörésével Szerbiával olyan szerződést kötünk, a melyben az idegeneknek, a külföldieknek minden további feltétel nélkül a szabad birtokszerzési jogot olyan alakban biztosítjuk, a mint azt ez a törvény itt biztosítani kívánja, akkor különösen ennek a rendelkezésnek az adóra való vonatkozásával kapcsolatosan ki vagyunk téve annak, hogy a legtöbb kedvezményes záradék alapján más államok is igénybe fogják venni az ezen törvényben biztosított kedvezményt, a nélkül, hogy mi velük szemben igénybe vehetnők ezeket a kedvezményeket. In concreto szándékozom a t. képviselőház szives figyelmét erre a körülményre felhivni és kérni a t. kormányt, hogy engem az iránt felvilágosítson, hogy mi fog történni. Nevezetesen az 1909. évi X. t.-czikk 23. §-a, a mely jelenleg fel van függesztve, szószerint tartalmazza a következőket : (Halljuk ! Halljuk! Olvassa) »Háromszorosan számítandó azoknak az adóköteleseknek földvagy házbirtokból eredő jövedelme, a mely azonban földbirtoknál a kataszteri jövedelem háromszorosánál kisebb nem lehet, a kiknek az ország területén belül állandó lakhelyük és háztartásuk nincs és a kik az ország területén a kivetést megelőző évben legalább négy hónapot nem töltenek el.<< Méltóztatnak tehát látni, hogy a magyar törvényhozás hogyan intézkedett, és pedig nem is minden történeti előzmény nélkül; mert méltóztatnak emlékezni, hány országgyűlés kellett ahhoz, hogy folyton hangoztassuk, hogy Magyarországon a külföldieknek itt való birtokbeszerzése mennyire fenyegeti nemzeti államunkat, illetőleg fajunk fentartását, és hogy ezzel szemben követeltünk intézkedéseket, a melyek a külföldieknek legalább megnehezítik a birtok szerzését és a magyar fajnak itt való életfeltételeit biztosithatják. Nagynehezen és hosszú vajúdások után sikerült ilyen törvényt megalkotnunk. Már most, olvasom a szerbiai szerződést, és annak összefüggésben való értelme szerint azt olvasom ki belőle, hogy itt mindenkinek kölcsönösen biztosíttatik a vagyonszerzés, és ha a mondatösszefüggés és szerkezet helyes, akkor azt olvasom ki belőle, a mint mondja (olvassa) : ^Mindennemű földterületeket és házakat szerezni joguk van, vagy ilyeneket egészben vagy részben bérelni és birtokban tartani, általában ingó és ingatlan javakat szerezni, azokat elidegeníteni, vagy bármely intézkedés, különösen adás-vevés, végrendelet, stb. utján átruházni*, — most következik a szánk-