Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. 255 De nem akarok ezekkel a kérdésekkel tovább behatóan foglalkozni, mert előttünk fekszik egy . másik javaslat, a melynek kapcsán lesz alkal­munk részletesebben foglalkozni az Osztrák-ma­gyar bank működésével és lesz alkalmunk ezekre a hiányokra rámutatni. Ezekből csak egy konklúziót akartam levonni: azt a konklúziót, hogy Magyarországon az önálló bank felállítása nem gazdasági kérdés, hanem poli­tikái kérdés. E kérdéssel óhajtok most röviden foglalkozni. T. képviselőház ! Bennünk mindig kételyt kell hogy ébreszszen, ha elénk terjesztenek egy törvény­javaslatot, a mely azzal kezdődik, hogy Magyar­országnak kétségtelen elismert joga*. A mint ezt ä kifejezést látjuk, ott már látnunk kell azt is, hogy Magyarországban betegség van, mert az. a kétségtelenül elismert jog nem létezik, azt nekünk megadni nem akarják és nem fogják, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarországon nincsenek te­kintélyek, nincsenek nagy államférfiak, a kik azokat az eszméket, a melyeket hirdetnek, keresz­tül tudnák vinni. Megakadályozza ezt a mi nyo­morúságos állapotunk, mert nincs függetlensé­günk, nincs önállóságunk. A nemzet tehát Mes­siásokat vár és providencziális államférfiakat üd­vözöl, a kik kezükbe ragadják a zászlót és azt ígérik, hogy azzal előreviszik a nemzetet. Ma a kormány bölcsesége leginkább a Diogeneséhez hasonlít. A hasonlóság közöttük abban is megvan, hogy mindkettő hordóban lakik, (ügy van! a szélsőbaloldálon.) Ám nekünk mindenesetre el kell fogadnunk a látszatot, a mely szerint van egy párt, a melynek többsége van, s a melynek valóságos vezére gróf Tisza István, a kinek tekintélye a nemzet szemében kétségtelenül megnövekedett, mert a koaliczió államférfiai minden igyekezetük daczára nem> tudták keresztülvinni azt a nemzeti programmot, a melynek megvalósítása szivük vágya volt. Ámde tisztelettel kérdem, hogy mikor rámutattak azok, a kik előttem szóltak arra az ellentétre, a mely gróf Tisza Istvánnak a választáson való szereplése és azon szereplése között van, a mely a választások után következett be : vájjon hol van a megállás, hol van az ut, a melyen azon reményeket meg fogja valósítani, meg fogja tartani a tekintélyt, a melyet a választások folyamán és a választások előtt a maga részére biztosítani tudott ? Nézzük ezt a szereplést a készfizetések kérdésében, a hol meg­nyugszik abban, a mit elénk adtak. Pedig ez talán szofizmánok tetszik, de kétségtelenül ugy áll előt­tünk, mint a törvények kifordításának egyik módja, a mikor a rendetlenség volna a rend és a rendnek volna egyenértéke, valense a rendetlenség. De tovább megyek ezen a fonalon és látom azt, hogy a mikor a delegáczióban felvetik Bosznia kérdését, a munkapárt vezére feláll, és arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezt a kérdést ne­künk bolygatni felesleges, helytelen, mert ebben a kérdésben csak vereséget szenvedhetünk. Ámde, -a mikor a t. túloldal vezére leszegez egy ilyen nyi­latkozatot, vájjon ez a nyilatkozat egy elrepülő olyan nyilatkozat-e, a melyet nem fognak Ausztriá­ban leszegezni és esetleg évek múlva hivatkozni arra, hogy hiszen magatok ismertétek el, hogy ebben a kérdésben vereséget szenvedtetek ? Kérdem én, hogy mi indokolja ezt a folyto­nos hátrálást és hol van az a pont, a hol megáll­hatunk, a hol meg fogjuk vetni a lábunkat, hogy innen pedig nem megyünk tovább, itt élünk és halunk, itt meg kell állapodnunk, mert ezentúl nem engedünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az önök viselkedéséből és eljárásából csak azt látom, hogy mindig tovább és tovább men­nek hátrafelé, de nem látom a határvonalat, a hol meg fognak állani, (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Bécsben egy egyszerű tüntetés elég arra, hogy jogokat, pénzt csikarjanak ki, míg itt Magyar­országon az egész nemzet összetartása, a nemzet érzelmének megnyilvánulása nem elegendő arra, hogy törvényesen elismert jogokat megadjanak és megengedjék, hogy ezen jogokat érvényesítsük. Vájjon ilyen viszonyok között kellő argumentum-e nekünk az. hogy golyó és kötél fog következni 1 (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez volna az az álláspont, a mely elől nekünk meg kell hátrálni ? Igaz, hogy nálunk a Szabadságtért is csak azért nevezik Szabadságtérnek, mert ott gyilkolták le azokat, a kik a szabadságért küzdöttek, de ez nem ok arra, hogy ezen vértanukat kitöröljük a nemzet történelméből, mert a mely nemzet nem tud történelmére hivatkozni, annak nincs jövője. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) A ki maga nyújtja bilincsbe a kezét és kerül cselédsorba, az abban megmarad, megszokja a szolgai létet, a melyben sínylődnie kell az idők végtelenéig. Sokszor hallottam, már onnan az előadói szék­ből is, hogy együtt kell működnünk, omoljanak le a választófalak közöttünk, együttes működés­sel járjunk el és igyekezzünk együtt ennek a nem­zetnek boldogulását elősegíteni. Hátha van köz­tünk egység, együttműködés valamiben, az van abban, hogy ott állunk egy sírnál, a melyben el van temetve Magyarország minden aspirácziója, mindene ott van abban a sírban és a közös munkál­kodásunk csak abban áll, hogy együtt állunk oda és együtt hajigáljuk erre a koporsóra a rögöket, melyek dübörgésének mindenesetre valamennyiünk lelkében visszhangot kell ébresztenie. De míg önök arra az álláspontra helyezkednek, hogy mé­lyen el kell rejteni abban a sírban a halottat, addig a mi véleményünk az, hogy az a halott igenis föl fog támadni, mi még abból a sírból is ki fogjuk kaparni. Nem fogadom el a javaslatot. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök ." Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után az elnöki széket Kabos Ferencz fog­lalja el). Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a banktörvényjavaslat tárgyalását. Következik %

Next

/
Thumbnails
Contents